Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-16 / 11. szám

[06 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 s kezdve Voigt és Moleschottól fel egészen a jénai Häokel-ig, csak az atheismussal és materialismussal volna azonos. A természettudománynak semmi köze a hitetlenséghez, s a természettudósnak bitvallása is a keresztyénség; a mint erre Dubois Reymond példája tanít, a ki ismeri a természettud. kutatások határait és korlátait, a melyeken túl már a vallás spherája kezdődik. Szerzőnk szerint, a természetnek tudományos kutatása, s újabban annyira kibővült és meggazdagodott természetismeretünk is csak a szellem uralma mellett bizonyít a természet fölött, s ennyiben „Istennek bizonysága az a természeti élet rendjében és törvényszerűségében." Épen e szellemi uralom igazolja a legfényesebben „a természetnek isteni eredetét és rendjét az egész vonalon." E tételt igazolják a legújabb természettudományi és anthropologiai kutatások vívmányai is, mint a milyen pl. Blumenbacké az ethnologiában, Jones, Herbas és Boppé az összehasonlító nyelvészet terén, Couvieré az összehasonlító anatómiában és paläontologiában, Humboldt Sándoré a physikaí földrajzban és meteorologiában stb. Mindenütt ott látjuk az átmenetet a puszta természetismeretről a természet feletti energikus uralom gyakorlására, tehát a természet világának elméleti kutatásáról annak az emberi szellem által való gyakorlati birtokba vételére. E gondolatot fejezi ki már amaz isteni megbízás is: „Töltsétek be a földet és hajtsátok azt birodalmatok alá és uralkodjatok azon!" E megbízással az ember számára a közművelődés lényege van kimondva. A világot alattvalójává és sajátjává tenni, ez az ember közművelődési feladata. E célból az Isten az egész világot kezébe adta az embernek. A földi élet, egész világ legyen az emberé, az ő anyagi és lelki birtoka: ez az Isten akarata és ez a mi hivatásunk. Szerzőnk müve 2 nagyobb részre oszlik; mindkettő a természettudományi törekvéseket ismerteti és pedig amaz első 1781-ig, ez utóbbi 1781 óta. Sorra, egymás után megszólaltatja amott a keresztyénség előtti görög és római, majd a középés újabbkori természettudósokat, hogy aztán 1781-től kezdve, egyenkint bemutassa és keresztyén vallásos meggyőződésüket illetőleg, behatóbban méltassa az égi jelenségek kutatóit (Herschel, Laplace, Gauss, Levemer, Sechi), a kiválóbb physikusokat és mechanikusokat (Watt, Fulton, Stephenson, Volta, Ampére, Oersted, Brewster és Mayer R.), a kémikusokat (Lavvisier, Priestley, Cavendish, Davy, Faraday, Liebig, Berzelius, Schönbein, Chevreul, Wurtz, Dumas, Pasteur), a meteorologusokat és geologusokat Deluc, Saussure, Humboldt S. Ritter R., Herschel, Ratzel), a mineralogusokat és paläontologusokat (Werner Á,, Schubert, Raumer, Buch, Couvier, Lyell), a botanikusokat (id. Decandolle, Martius, Braun S., Hesr, Wigand), a zoologusokat (Lamark, Oken, Ehrenberg, Agassiz, Barrande, Rutimeyer, Dawson), az anthropologusokat és biologusokat (Blumenbach, Wagner R., Bauer, Darwin és a darwinismus) s a physiologusokat és orvosokat (Bichat, Bernard, Cooper, Bell, Lister, Rokitanszky, Hyrtl, Heim, Kufeland, Schönlein stb.). A még élő tudósokat szándékosan mellőzi, bár a legújabb electrotechnikai kutatások is mindenütt az organizáló technika, vagyis az emberi szellem uralmát mutatják elméleti és gyakorlati tekintetben egyaránt, a nyers természeti erő felett. „Rückblick und Blick, auf die Gegenwart" c. záró fejezetében aztán összefoglalja történeti fejtegetéseinek positiv eredményeit. A történelem bizonysága nem ád igazat a hitetlenség modern fanatikusai (nagyobbára zsidók) amaz állításának, a mely szerint az alapos természettud. kutatással s általában a természetismerettel a keresztyén vallásos meggyőződés össze nem volna egyeztethető, mely állítás azért egyszerűen a „történeti hazugságok" rovatába való. A természettudomány életrajzi története határozottan ellene bizonyít a természettud. kutatás s a hitetlenség közötti állítólagos szolidaritásnak. A kutatás lényegébe mélyebben beható tudósok közül — dacára egyik-másik szkeptikus jellemének — egyet sem mellőzött, s úgy találta, hogy mindmegannyian — Laplace, Humboldt, Lyell, Lamarck, Darwin, Bichat, Bernardt, Virchow ép úgy, mint Gauss, Faraday, Liebig, Ritter, Mayer, Couvier, Bell, Hyrtl, Baer, és Romanes — „Istennek tanúbizonyságai és bitvallástevői a természet birodalmában." Dennert „Religion der Naturforscher" és Schmid „Naturbekenntniss eines Theologen" c. müvéhez hasonlóan szerzőnk is történeti alapon kimutatja, hogy a kiválóbb természettudósok nagy többsége Istenben hívő a szónak tágabb értelmében véve s hogy a 242 theista irányú vallásos gondolkodó közül 90, vagyis 39°/

0, a szigorúbb egyházfelekezeti iránynak a híve. Sőt a jezsuita Knellernek kutatásai is azt igazolják, hogy a hitetlen vagy vallásellenes természettudósok száma igen csekély s így a modern természettudományi törekvések és a vallástalanság állítólagos szolidaritása történelmileg egyáltalán nincs beigazolva. Korunk sajátságos szellemi irányának és művelődési viszonyainak tulajdonítandó csupán, ha a természettudósok közül némelyek rationalista, mások pantheista, vagy tán határozottan közönyös vagy épen ellenséges vallásos felfogásnak hódolnak. És nincs okunk: tartani a jövőtől sem. Nem a materia lismusé, hanem azé a valódi empirismusé a jövő, a mely a külső természeti élet exakt kutatásai mellett olvasni tud a belső élet tapasztalati világában is. „A valódi természettudósok — úgymond Zöckler — mindig 2 egymás mellettt lévő szövegből fognak tudni olvasni; a természet könyvéből épúgy, mint a kijelentés könyvéből s kutatásaik közben mindig vissza fognak térni, egy-egy Kepler és Galilei, Haller és Euler, Couvier és Agassiz válásához." S ha lesznek tovább is, a kik tagadni fogják a láthatatlan szellemet, Istennek valódi hitvallói a természet birodalmából nem fognak kihalni mindaddig, a míg a természet természet marad. A természet is az Istené, s így annak valódi kutatói mindvégig az isteni igazság és dicsőség hirdetői maradnak. A mű végén az egyes természettudósok élet- és jellemképéhez fűzött bőséges irodalomiörténeti jegyzetek s az ismertetett kutatók alfabetikus sorrendje csak emeli a mű kezelését és hasznavehetőségét. Haszonnal és nagy lelki épülésére forgathatja mindenki, a kinek az isteni kijelentés nyomainak a természet nyitott könyvében való felismerésére nyilt szeme és érzéke van. D.—s. Szerkesztői üzenetek. Dunántúli. A pápa esküoldó hatalma a józan ész és keresztyén hit szempontjából egyiránt absurdum. Az eskü alól csak az menthet föl, a kinek leköteleztük magunkat. Más senki, ha még oly nagy hatalmasság is. Ha mégis megtörténik, az ámítás és csalás — A processiót ma körmenetnek vagy járdalatnak is mondják Mi jobbnak tartjuk a régi XVI. századi s igazán jellemző, festő; kerengés szót. (Szegedi Gergelynél;. Nyelvünk is gazdagodik vele_ M. Y. Budapest Megkaptam. Megtörtént. Aszód. Levél megy. A könyvet is küldjük. Torzsa. A napokban levél megy. Zichy Mihálynak „LUTHER WARTBURGBAN" című képe ne hiányozzék egy protestáns családban se Kapható 6 és 12 koronás kiadásban Petrik Gézánál Budapesten, II. ker., Donáti-utca 49. Megfelelő keret külön. Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari könyvnyomdája Budapesten.