Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-23 / 12. szám

II év Budapest, 1906. március 23. 12. szám. EVANGELIKUS ÖEÁLÍO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre a „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Krisztus anyja, Szabolcsba Mihály. — Gyermekvédelem. X. Y. Z. Az egyházkerületi értekezletének észrevételei az alapítványokról szóló törvénytervezetre. — Szemle. — Tárca: Adalékok Thökölyi Imre és II. Rákóczy Ferenc szepességi szerepéhez. Weber Samu. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázat ösztöndíjra. — Felhívás. Krisztus anyja. Mikor beragyogja a földi dicsőség, A világ királyát, a hozsánnák hősét, Mikor más se terem körülte virágnál: Te örömkönyűddel titkon félre álltál — Óh, Krisztus édes anyja, Mária! Mikor kikacagják és gúnyba feresztik, S kárörömmel nézi egy világ a vesztit, Mellé állni, mikor egy lett a halállal: Te ott állsz mellette fénylő glóriáddal, ÓK Krisztus édes anyja, Mária ! S a hogy így elnézlek, tövén a keresztnek, Olyan ösmerősül tűnsz fel a szivemnek. Óh, tudom én már, hogy nem először látlak. Hívtalak én téged már édes anyámnak : Óh, Krisztus édes anyja, Mária! És a hogy elnézlek, tövén a keresztnek, Meghányom a sorát egész életemnek . . . S a te keresztednél, a szived nyomában: Megáldok valakit a haló porában, Óh, Krisztus édes anyja, Mária!! Szabölcska Mihály. Gyermekvédelem. • A tárgyhoz harmatba mártott toll illenék és rózsalevél papiros helyett. Évek óta legszebb, mondhatnám egyetlen szép termése a magyar közéletnek. Első igazi komoly tett, egy jövőre számító nemzet első szent elhatározása. Az országos válság óriási tatárjárása végiggázolt minden szent törekvésen, dédelgetett ábrándon. Csak ezt az árva fűszálat látom a romladék fölött s magamban eláldom magvetőjét, forrón imádkozom érte, mert többet jelent nemzetemnek egy évtized összes szónoklatainál. Honnan került az avar sivatagba a mag? Ki tudná? Áldjuk Istent, hogy örök gondviselő keze nem feledkezett meg rólunk, a hogy bűneinkért érdemiettük volna, hanem ide adta közénk a jövendőnek e kicsiny csemetéjét, hogy ápolgassuk, nagyra neveljük. Hajoljunk meg tisztelettel a csemete első gondos kertésze, báró Edelsheim-Gyulay Lipót előtt, a kire ráillik Kossuth szava: a kor ütőerére tette kezét és megérezte lüktetését. A gyermekvédelem szent ügyét, a gyermekvédő liga óriás feladatát, szinte szédítő nagy jelentőségét méltatni útszéli dolog volna közönségünk előtt. Hisz kinek a

DsziveJne dobbanna meg arra a gondolatra, hogy ezentúl nem lesz anyahagyott, apjatagadta gyermek; a hol fogyatékos a szülői gond, a hol tisztátalan a ház erkölcsi levegője, oda a liga tisztaságot, egészséget visz be; oda plántálja a munka szeretetét, oda a hasznos ismereteket, odaküldi a vallást, életösvényünk őrző angyalát. Gátat emel a szomorú gyermekhalandóság elé s gátat a még szomorúbb, még gyilkolóbb hatású erkölcsi vész árjának. Nemcsak leheletnyi életöket védi, hanem lelkűket is óvja, neveli. Mély megdöbbenés szállt meg, a midőn a minap Hegedűs Lóránt kivándorló statisztikáját olvastuk. Oldott kéve módjára hull szét ez a nemzet. Színe-java, legmunkásabbja keres új hazát túl a tengeren, a hol verítéke nem gyöngyözik hiába. Legműveltebb, leggazdagabb vidékeinken egyre gyérül a dolgos kéz; Dunántúl lélekszáma apadtan-apad. Míg vígan banketteztink a nemzetiségek megmagyarosításáért, egy marasztaló szó nélkül eresztjük útra a színmagyar elemeket. Szakados-szakadatlan fogy a nemzet, a születések egyáltalán nem pótolják a veszteséget. Óriási nagy nemzetfentartó gondolat van tehát a gyermekvédelemben. Ellensúlyozása a számbeli apadásnak, meggátlása az erkölcsi sülyedésnek. Hiszen egy nép nagyságához nem elég a 30 milliónyi lélekszám; abban a népben öntudatos erkölcsi törekvésnek, fenséges erkölcsi eszménynek kell lakoznia. Ennek plántálását pedig a fogékony gyermekkorban kell kezdeni. Azonban — úgy veszszük észre — a liga a maga működési körét szűk térre korlátozta. Kiinduló pontját is lehet bírálni. Vájjon igaz-e feltétlenül, hogy a szegények gyermekei züllenek el legkönnyebben ? Hogy a gyermekszeretet ott, az alacsony, bogárhátú viskókban, penészes pinceodukban a legritkább növény? Megfigyelésem, töprengésem ellene mond e gondolatnak. A szegénynek egyebe sincs az élet öröméből,