Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-02 / 44. szám

45)8 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 11)0

6 könyv aláírása után énekszó mellett levitték a tetemeket a szepességi papok a sírboltba. Thököly állandó nyugvóhelye a késmárki szép evang. templom kupolája alatt epítendő mauzóleum lesz. Egyelőre a szarkofágja ott áll az oltártól balra eső sarokban, szép szürke márványból, nemes renaissancestylben kidolgozva. Thököly fejedelmi címere. A szarkofág jobb oldalán e felirat: „A magyar szabadság számkivetett hősének hamvait, hálás nemzete, I. Ferencz József ap. király elhatározásából, itt szülőföldjén helyeztette örök nyugalomra. 1906 október 30." Baloldalán pedig: „KésmárkiThököly Imre, felső Magyarország és Erdély fejedelme, született 1657. szeptember 25. f 1705. szeptember 3. Itthon van tehát. Maradjon köztünk szelleme is időtlen-időkig. A jegyzőkönyv szövege a következő : „Jegyzőkönyv, Késmárkon az ev. egyházban 1906 október 30-án. Thököly tetemének ezen templomban történt elhelyezése alkalmából. Thököly fejedelemnek Kis-Ázsiában, Izmidben nyugvó tetemei ő felségének a királynak és a nemzetnek megégyező akaratából ez évi október 27-én Orsovánál a haza földjére hozatván, onnét a kormánynak, a törvényhozás mindkét házának, a törvényhatóságok küldöttjeiből és más főméltóságokból álló országos küldöttségek által iinnepiesen Késmárkra hozatván, a hol ezeket a drága tetemeket a kormánynak tagjai időtlen-időkig való kegyeletes megőrzés végett átadják Késmárk szab. kir. város és a késmárki ev. hitv. egyházközség képviselőinek. Ezek viszont iinnepiesen kijelentik, hogy Thököly Imre tetemeit ezennel átveszik és azokat örök időkre kegyeletesen megőrzik és megőriztetik. Ezen jegyzőkönyv három példányban állíttatván ki, azok egyikét a kormány vette át az országos levéltárban leendő elhelyezése végett, a másik kettő pedig Késmárk város polgármesterének és az ág. hitv. egyháznak adatott át. A Thököly-koszorúk. A Thököly Imre hamvaira a következő koszorúk érkeztek. (Előre is bocsánatot kérünk, ha jegyzékünk nem teljes.) Szepes vármegye közönsége: Th. I. emlékének. Bihar vármegye közönsége: Th. I. emlékének. Az eperjesi Széchenyi Kör: A nagy nemzeti hősnek. Sáros vármegye közönsége: Kegyelete jeléül. Selmecz és Bélabánya sz. k. város: A hazaszeretett bujdosó apostolának. Hajdú vármegye közönsége: Th. I. fejedelem emlékének. Ugocsa vármegye közönsége: Th. I. fejedelem emlékének. Moson vármegye közönsége: Th. I. elévülhetetlen emlékének. Somogy vármegye közönsége: Th. I. fejedelem dicső emlékére. Poprád város közönsége: A nemzet hősének. Az eperjesi collegium: Fejedelmi tanítványának. Zala vármegye: Th. Imrének. Heves vármegye: Th. I. dicső fejedelemnek. Nagyvárad város közönsége: Th. I. emlékének. A M. Történelmi Társulat: Th. I. emlékének. Szepesbéla város: A szabadság bajnokának. A M. Mérnökés Építész-Egyesület: Th. I. fejedelem emlékének. A Thököly-család: Gróf Th. a dicső kuruc hősnek. Az országgyűlés főrendiháza: Th. I. fejedelem emlékének. Székesfőváros közönsége: Th. I. emlékének. Nógrád vármegye: Th. I. emlékének. Nyitra vármegye: Th. I. emlékének. Pozsonyi Toldy-kör: Th. I. fejedelemnek. Kaposvár város közönsége: Th. I. emlékének. Szatmár-Németi sz. kir. város: Th. I. emlékének. Abauj-Torna közönsége: Gróf Th. I. dicső emléke iránt érzett mély tisztelettel. Kolozsvár sz. k. város: Th. Imrének. A M. Tud. Akadémia: Th. I. dicső emlékének. Pozsony sz. k. város: A szabadság bajnokának. Borsod vármegye: Th. I. fejedelemnek. Sárospataki felső iskola: Th. I. szellemének. Lőcse sz. k. város: Th. I. emlékének. Szolnok város közönsége: Th. I. fejedelemnek. Jász-Nagykun-Szolnok vm. közönsége: Th. I. fejedelemnek halhatatlan emlékéül szabadsághősünknek. Igló város közönsége: Hazafias kegyelettel. Debreczen sz. k. város: Th. I. fejedelem emlékének. Aranyos-megyesi br. Mednyánszky László és Margit, férjezett baloghfalvi Czobel Istvánné, mint a graduci Horváth Stancsisoknak a Thökölyek hű szövetségeseinek utódai. Bereg vármegye: Th. I. fejedelemnek. Máramaros vármegye hűséges kegyelettel. Hű^Liptóvármegye Th. Imrének. Késmárk sz. k. város: Dicső szülöttjének. A tátraaljui ág. ev. egyházmegye: A hitvédő hősnek. A késmárki ev. el. és polg. leányiskola: A dicső szabadsághősnek. A késmárki ev. hitv. lyceum: A szabadság és vallás hősének. Az Orsz. Tanáregyesület Szepesi Köre: Nemzetünk szivében élő hősének. Arad vármegye törvényhatósága: Hazafias kegyelete jeléül. A tiszai ev. egyházkerület: Hazánk lánglelkű hős fiának. A késm. polg. és keresk. iskola: A nagy szabadság hős bajnokának. Kőszeg sz. k. város kegyelete jeléül. Budapesti ref. I. közm. betegség és temetk- egylete: Th. Emlékének. Szepesi tanítóegyesület: Hazafias kegyelet jeléül. Magyarország tanítói: Th. I. emlékének. Magyarország tanítói: Th. Imrének. Osemihez híven Keczer Miklós. Thököly Imrének, az alkotmány és vallásszabadság fejedelmi bajnokának. Gömör és Kishont vármegye. A magyar országgyűlés képviselőháza: Th. I. fejedelem dicső emlékének. A magyar főrendiház: Th. Imrének. Zemplén vármegye hálával és kegyelettel. Szatmár vármegye: gr. Th. I. emlékének. Pozsony sz. kir. város: Th. Imrének. A résztvevők. Egyházunk méltó részt vett a nagy nemzeti zarándoklásban. Nem adhatunk teljes listát, (ennek pontos és hiteles összeállítását hirtelen nem végezhettük el), de gondoskodni fogunk róla, hogy az utókor számára fenmaradjon, kik kisérték a hősök hamvait végleges nyugvó helyökre. Zsilinszky Mihály és Bohus Károly Orsovától Késmárkig kisérték a koporsókat, Budapesttől fogva nagyon megszaporodott a kiséret. Késmárkon mintegy 60 lelkész volt. Szépen résztvettek főiskoláink, gymnasiumaink. Az országban. Alig volt község, a hol nyilvános ünnepeken, istentiszteleteken a bujdosókról meg nem emlékeztek volna. Egyházunk férfiai itt is kivették részöket. Sajnos, a hely szűke meg nem engedi teljes felsorolásukat. A debreceni egyetem. Sajnálatos és merőben meglepő dolognak tartom, hogy az evaug. egyházkerületek a debreceni egyetemhez való hozzájárulás megtagadásával, az egyetem ellen foglaltak állást. Ezzel azonban nem látom még ezt az ügyet befejezettnek, csak elodázottnak. Azok az okok, vagy ürügyek ugyanis, a melyek alapján a hozzájárulást megtagadták, sem mértékadóknak, sem kényszerítőknek nem tekinthetők. Ilyen okok nélkül pedig ilyen messze jövőre kiható nagy kérdésben, mint a milyen egy prot. egyetem felállításának, vagy csak tervezésének is a kérdése, a határozást elodázni lehet, de dönteni nem. S én hiszem is, hogy a nyilatkozatokat nem kell másnak, mint a határozat elodázásának tekintenünk. Ez idő szerint, a mikor az államsegély emeltetésének művelete tartja fogva a figyelmet, okosságot, az egy egyházi diplomatiát; a mikor nagyon óyatosan kell belefogni minden olyan tervbe, a mely az egyház életét gyökereiben érinthetné, vagy a körön kívülieket ellenünk hau-