Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-20 / 16. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 134 Robert, az iskolai növendékek, Bella Péter, Deutsch Károly, Grosz Sándor, Droppa-család, Misura Mihály, Racskó-család, Chrapek-család, özv. Mandák Pálné és Mária, Wagner-család, Rumann-család, Wnrglits V., Ilovszky, Raffay-család, Krissko Bohus, Langer-család. Pártos Lipót és neje, azonkívül a családtagok koszorúi. A temetés. Az elhúnyt püspököt lakásából húsvét második napján reggel levitték a templomba, a hol a közönség tömegesen nézte a ravatalt, A temetés délután 4 órakor kezdődött. Az egyház és társadalom előkelőségei a tanácsteremben gyülekeztek, a honnan 4 óra előtt pár perccel átvonultak a templomba. A ravatal az oltár előtt állt; lábtól vöröspárnára helyezték a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Az egész templomon rajt volt a nagypénteki sötét szín; az oltárt fekete posztó fedte, közepén a nagy fehér kereszt, utalt a nagypénteki eseményre. A gyásztisztességre nagyon sokan jelentek meg Bachát tisztelői közül. Ott láttuk Prónay Dezső báró egyet, felügyelőt, Zsilinszky Mihály, Szentiványi Árpád ker. főfelügyelők, Zelenka Pál, D. Baltik Frigyes, Gyurátz Ferenc püspökök, Sárkány Sámuel, kiérd, püspököt, Berzeviczy Álbert v. b. t. t., a Magyar Tud. Ákadémia elnökét, Beöthy Zsolt, főrendiházi tagot, a KisfaludyTársaság elnökét, Hegedűs Sándor v. b. t. t., a Prot, írod. Társaság elnökét, Molnár Viktor államtitkárt. Ott volt Szilassy Aladár, közig, biró, Petri Elek és dr. Szabó Aladár lelkészekkel, Fabiny Gyula, Beniczky Lajos, Földváry Elemér, egyházm. felügyelők, dr. Wagner Géza, dr. Zsigmondy Jenő, Gundel János, Glück Frigyes, Matuska István, Elischer Gyula, dr. Szelényi Aladár, Daur György, Láng György vár. tanácsos és Heuffel Adolf középítési igazgató, dr. Haberern Pál, Mauritz Vilmos, a budapesti egyházak képviseletében. Az egyetemes evang. theol. akadémia képében dr. Masznyik Endre igazgató és Kovács Sándor tanár, a budapesti ev. iskolák részéről Ulbrich Sándor, h. gymn. igazgató, Weber Rudolf és Bereczky Sándor tanárok. Falvay Antal polgári iskolai igazgató, Genersich Karola, az aszódi leánynevelő igazgatója, Bujkovszky Gusztáv, a csabai Rudolfgymnasium igazgatója. Nagy számmal jelentek meg (mintegy 40—50-en) a bányaker. lelkészek : Belohorszky Gábor, Svehla Gusztáv, Petrovits Soma, Veres József, Morhács Márton, Scholcz Gusztáv, Szeberényi Lajos, Abaffy Miklós esperesek, Sárkány Béla alesperes, Doleschall Lajos alesperes, Horváth Sándor, Schrautz János, Kaczián János, Sztehló Gerő, Szeberényi Lajos Zsigmond, Gyiirky Pál (Tiszából), Jeszenszky Károly, Jezsovits Pál, stb. A Józsefvárosi kör nagyobb küldöttséggel vett részt, többek közt dr. Havass Rezső, Thék Endre, továbbá dr. Zelenka Lajos, egyet, törv.-széki jegyző, Beliczay Béla, Scholcz Gyula ny. min. tanácsos, Walther Ágost, dr. Liedemann Frigyes, Kaufmann Kamill, Görgey István, kir. közjegyző, Strelko Gusztáv, Lingel Károly, Seltenreich Kornél, stb. stb. Szentesről, Csabáról, Rákoskeresztúrról, Cinkotáról, Kiskőrösről szép számú küldöttség jött lelkészeik vezetésével. A templom annyira megtelt, hogy még az oltár lépcsőin is állottak. A gyülekezet éneke után Gyurátz Ferenc a szószékről nagy beszédben jellemezte Bachátot, a kit ifjúsága, tanítóskodása óta ismert s barátként szeretett. Alapigéjéül a pálapostoli gyönyörű helyet választotta (II. Tim. 4, 7—8 v.): „Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." Gyurátz beszéde után az operaház kara Balázs Sándor gyászdalát énekelte. Ez után D. Baltik Frigyes az oltártól tömör tót beszédben búcsúztatta el a halottat, végezetül pedig megáldotta a gyülekezetet Egyházi ének fejezte be a szertartást. Ez után a hivek kivonultak, a koporsót kocsira emelték s a menet megindult a temető felé. A közönség gyalog kísérte a halottat a kerepesiúton végig egészen a sírig, mely Kossuth mauzóleumával szemben van. A sírnál Scholcz Gusztáv egyházkerületi főjegyző mondott szép imádságot. Mindenható Isten, élet és halál Ura! Elhoztuk szomorú szívvel, de elhoztuk ker. megadással, hiszen Te parancsolád, a mi drága halottunkat, s a nyitott sir im készen várja csendes lakóját. Te, Uram, ki látod a mi nagy bánatunkat és ismered annak indokolt voltát, óh ne vedd zokon a mi keserveinket, ha azt Neked, az Atyának elpanaszoljuk. Mert nagv, igen nagy a mi veszteségünk, melynek súlya alatt csaknem összeroskadunk. Azt a szelíden és kedvesen világító szövétneket, mely az evangelium szerint „asztalra tétetvén, nyájasan világított" hosszú időn át mindeneknek, kik az Átyának házában vannak, annak a bánatos családnak, mely vigasztalanul borul a jó atyának és nagyatyának koporsójára, a szerető hívek ezreinek, kiket itt a fővárosban, községében és esperességében, mint hü vezér 33 éven át vezetett, világított, bár csak egy rövid félesztendő óta az egyházkerület félmilliónyi seregének, világítva mindeneknek, önönmagát emészté el, azt oltottad ki, Mindenható Isten ! Elnémult a mindig oly ékesen szóló ajk, elborult a szent lelkesedéstől sugárzó nyájas arc, megdermedt az az áldani mindig kész, óh annyira áldott, áldott atyai és pásztori kéz. Az árván maradt síró családdal kesergő nagy családdá egyesülve sírunk előtted, sír egy egyházközség, s egész egyházkerületünk a szeretett lelkipásztor és hű püspöknek sírja felett, Tied volt ő Isten, Tied egészen, a Te választott, megpróbált szolgád! Tied a dicsőség az ő ékes ihletett beszédeiben, melyekkel a szószéken, az Úr asztalánál egyháza, majd esperessége és egyházkerületünk gyűlésein megjelent, s imáinkat áhítatunkat, majd határozatainkat, végzéseinket mindenkor Feléd irányította. Tied a lélek, mely gyújtó szavaiban ragyogott, midőn a szeretet, az igazság, a szabadság, az egyenlőség mennyei tanát hirdeté. Nem volt szív, mely szavainak hatása alatt fel nem hevült volna annak tudatára, hogy Tied Atyánk, Tied az ország diadalma, melyen a pokol kapui erőt nem vehetnek. Elnémítottad Isten, igéd tiszta lelkű apostolát, ki népedet igaz úton vezérelte. Oh Isten, tedd szentté, tedd örökkévalóvá az ő emlékezetét népednek lelkében, az ő szavainak megtestesülése által. Hitre vezéreltél általa minket; hiszszük azért Isten, hogy e hű fiadat erényei fejében örök életre, örök időre vezérelted ott fenn Te magadnál, hol nincs köny, nincs fájdalom. Hitre, Te benned vetendő bizodalomra tanítottál általa minket, ki éveken át tartó, olykor oly gyötrelmes testi fájdalmának keresztjét oly türelmesen, oly megadással hordozta, mint egykor szent fiad az Úr Jézus, mondván: ne az én akaratom, a Te akaratod legyen meg, óh Isten! Legyen meg tehát a Te szent akaratod, életünk felséges Ura, de légyen atyai kegyelmed is a Te hűséges szolgád, im megszabadult, megdicsőült lelkével. A Te kegyelmed legyen az ő elárvult, gyászoló családjával, gyermekeivel, unokáival. A Te kegyelmed legyen az ő szeretett gyülekezetével, mely hűséges lelkipásztorát siratja. Áldd meg ebben a kisdedeket, kiket ő a Te nevedben megáldott, áldd meg, kik az ő imája kíséretében egymásnak hűséget esküdtek, áldd meg, kiket ő az Úr szt. asztalánál megvigasztalt és hitben megerősített, adj áldást és örök üdvösséget azoknak,