Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-20 / 16. szám

19U6 135 kiket ő elkísért, a hová most szerető egyháza őt kísérte, az utolsó szent nyugalom helyére! Pásztor nélküli nyájadat, a szeretett püspökét vesztett egyházkerületet — kérünk — vedd oltalmadba. Légy mindnyájunknak gondviselőnk, oltalmunk Atyánk a mi Urunk Jézus Krisztus által Amen. Legvégül egy presbyter mondott még utolsó Istenhozzádot az elköltözöttnek s azután a közönség mély részvét mellett eloszlott. Az árván maradt kerület kormányát az E. A. értelmében Belohorszky Gábor, mint legidősebb esperes átvette. A püspöki iroda egyelőre Budapesten marad, mivel az átköltöztetés nagy költséggel és nehézségekkel járna. A Hivatalos Közlemények legközelebbi számában meg fog jelenni a püspökhelyettes körlevele, mely az igazgatás átvételét tudtul adja s a szükséges intézkedésekről értesít. Jún. hó 7-én a bányakerület rendkívüli közgyűlést tart, mely a püspöki szék betöltéséről intézkedik. Az új püspök beiktatása az őszi rendes gyűlésen fog megtörténni. SZEMLE. Szent Januarius csodatette. Az a szörnyű katasztrófa, mely a Vezúv környékét a tűzhányónak kitörésével érte, megszülte a vallásos tébolyt. A vulkanikus eruptio, a melynek lefolyása nyomról-nyomra igazolja Plinius leírását azon korból, a midőn Pompeji és Herculanum elpusztult, szörnyű rettegésbe ejtette Nápoly és környéke lakóit és olvastuk, hogy a nápolyi érsek, nagy fényes assistentia élén, búcsújáró körmenetben vitte körül Szent Januáriusnak, a város védszentjének a szobrát. Ámde a processió, egyelőre legalább, eredményre nem vezetett. A Vezúv rombolt tovább, a szörnyű lávaáram egymásután pusztított el a föld színéről virágzó helységeket s magában Nápolyban éjszakává sötétítette a nappalt a rengeteg hamueső. A kétségbeejtő napok eseményei — úgy olvassuk — a lakosság egy részét valóságos vallási őrjöngésbe kergették. F. hó 12-én új körmenetet rendeztek Szent Januárius szobrával, a melyet e célra valósággal erőszakosan vittek el a dómból. Az emberek jajgattak, sírtak, ruhájokat tépték és imádkoztak a színezüstből készült szenthez, ki méltóságos nyugalommal nézte a kétségbeesett vergődést a száz meg száz gyertya lángja által befényesített magaslatáról. Egyszerre felhangzott a kiáltás: „Vigyük körül a szentet, látni akarjuk vére folyását". És a tömeg felragadta a szobrot s kivitte a templomból. Asszonyok, leányok, gyermekek, kezeikben égő gyertyákkal követték. Azután jött a papság, majd a mindegy 30,000-nyi tömeg. A San Giovanni hídhoz érve, ennek karjára állították fel a szent szobrát. És íme csoda történt ... A hamufelhő egy pillanatra kettészakadt s mögüle előmosolygot a nap fénylő korongja. A tömeg mintegy varázsütésre térdre omlik és hálát ad a szentnek a kedvező jelért s diadallal viszi vissza a dómba régi helyére . . . Ugyané számában a lapoknak olvashattuk ugyan azt is, hogy tapasztalt vulkanologusok megfigyelései szerint a kitörési időszak már befejezettnek tekinthető, mert a vörös hamueső, a mely akkor lehullott, a kitörés periódusának befejezését jelenti; maga Maleucci tanár, ki egy igazi tudós rettenthetetlenségével figyelte meg a legszörnyűbb eruptiók idején is a vezuvhegyi observatoriumból a vulkán kitöréseit, ugyanakkor biztos reményét fejezte ki, hogy a veszély múlóban van; így hát bizonyos, hogy a természet magától tért rombolása után pihenőre, ám az mind hiábavaló beszéd a bigott fanatizmus fülében. San Gennaro (a mint az olaszok Januárius ő szentsége nevét kiejtik) csodát tett, punktum, s ezt csak az istelen eretnekség vonhatja kétségbe. Hát mi, a kik ismerjük a vallásos lélek psychologiáját, e rajongáson egyáltalán nem csodálkozunk. Bár — épen a vallásos lélek psychologiájából folyólag — azon sem találunk csodálni valót, hogy ugyancsak a nápolyiak ugyancsak a jó Gennárót egy alkalommal alaposan megverték, mert nem akart a veszedelemben rajtok segíteni. A fétisimádó megveri a fétisét, ha az tehetetlennek bizonyul a veszélyben; viszont imádva hódol előtte, ha segít rajta. A szentek, szobrok és ereklyék imádása pedig merő puszta fétisimádás. És valóban nagy kérdés, hogy ha pl. Gennaro most a jó nápolyiakon nem segít, vájjon nem iitlegclik-e el újból kétségbeesésökben, avagy nem taszitják-e le a mélységes vizbe, a miként a fétisimádó is eldobja, megsemmisíti hitelét vesztett fétisét ? TÁRCA. Az izraeli profetismus lényege és jelentősége. Cornill Károly Henrik felolvasása. * Azon megtisztelő feladat jutott osztályrészemül, hogy itt drága szülővárosomban e díszes közönség előtt szóljak az emberiség történetének egyik legfontosabb és legkimagaslóbb jelenségéről: az izraeli profetismusról. Az ó-testámentomi próféták létezéséről a t. hallgatóság minden egyes tagja bír tudomással. Mindegyikök még az iskola padjain megtanulta kívülről e 16 férfiúnak jórészt idegenszerű nevét s ép az idegenszerűség folytán e neveket bizonyára meg is tartotta. Irataikból vett egyik-másik ú. n. velős mondat se mosódott el talán teljesen, — de ezzel az ismeretség végére értünk. Hogy kik voltak e férfiak, mit akartak és min munkálkodtak, mit jelentettek koruk számára, mit jelentenek még minékünk is, mindezt napjainkban a műveltek osztálya legfeljebb homályosan sejti, de világos és helyes képe minderről még csak megközelítőleg sincs. S ezen nem is csodálkozhatunk s távolról sem kívánunk ezért bárkinek is szemrehányást tenni. Az O-Testámentom könyvei már magokban véve nem könnyen érthetők a laikus számára, de egész különös mértékben áll ez a prófétai iratokról. A szó valódi értelmében hét pecséttel lezárt könyvek ezek, — a mint már Jesajás egy sajátságos helyen a profétiát lepecsételt könyvhöz hasonlítja, melynek megértéséhez a puszta olvasni tudás nem elegendő. Nem azért, mintha a próféták túlságosan homályos vagy abstrus modorban írnának. A megértés nehézsége nálok nem olyan természetű, mint Dante Divina Komédiájánál vagy Faust második részénél, ha mindjárt ily esetek sem hiányoznak a prófétai irodalomban, így például Zacharja könyvének látományai. Nem, a prófétai iratokban a szók közvetlen értelme legnagyobb részt egyszerű; de két érzés fogja el az olvasót: vagy az ott mondott magától értetődőnek tűnik, mint semmi különös és jelentőséges, * Cornill, azelőtt königsbergi, jelenleg' boroszlói theol. tanár (Breslau) az izráeli profetismusról öt felolvasást tartott szülővárosában, Majnai Frankfurtban. Kérésünkre szívesen megengedte, hogy azok magyar fordításban is megjelenjenek. A felolva ásókat időnként megszakítva bocsátjuk közre, hiszszük, hogy olvasóink nagy okulással olvassák. Szerk. s