Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-16 / 7. szám

1906 55 a konstantinápolyi patriarchával szemben a primátus kérdése fölött. Ez érdeket szolgálja a „Constantini Donatio" és a liirhedt Isidor-féle rendeletek is, (utóbbiak a római pápák rendeleteinek gyűjteménye — kezdettől fogva, jeléül, hogy őlí csakugyan kezdettől fogva uralkodtak Péter örökén) ámde tudjuk, hogy a történeti kritika e két jogforrás koholt voltát oly kétségtelen okokkal bebizonyította már, hogy azoknak hitelességét még korunk róm. kath. történészei sem merik többé állítani. így hát tekintve, hogy az első állítólagos Pétertradíció csak 170 évvel Kr. u. lép fel, így tehát csak kerek 100 évvel Péternek vélt római tartózkodása után: világos, hogy itt egy igen erős, sőt erőszakos hysteronproteronnal álluuk szemben, vagyis nem a Péter római püspöksége képezi a római pápák uralmának jogalapját, hanem a római pápák, a magok világuralmi törekvései nek történeti alapjául koholták a Péter római püspökségét. És erre találtak is egy vékonyka bizonyítékot. Péter I. levelének 5. részében, a honnan (13. 14. sz.) kitűnik, hogy Péter e levelet a „babilóniai gyülekezetből" írta. Nos a pápás exegesisnek a babilóniai gyülekezet nem más, mint Róma maga. Pedig hát a babilóniai gyülekezet e levélben nem más, mint az Éufrat melletti Babylon-gyíilekezete, a mint ezt nemcsak prot. theologusok állítják és bizonyítják, de sőt elfogulatlan r. kath. tudósok is, mint pl. Haneberg volt speyeri püspök, Hug, Döllinger és ezek iskolái készséggel elismerik. Hanem hát, tudjuk, az allegorizáló magyarázat a pápás theologiának kedves és alkalmatos volt mindig, használta s használja is szorgalmasan, a hol arról van szó, hogy valamit az írásba belemagyarázhasson, a mi abban benne nincs, de a mi az ő érdekét és céljait szolgálja. íme — Péter apostol római püspöksége a maga pőre történeti igazságában, helyesebben szólva valótlanságában. És ez alapon épül fel az egész római pápás hierarchia : bárha még ha Péter római püspöksége igazolható volna is (a mit pedig, nincs tudós, a ki megtehesse), még akkor is nagyon kétséges, vájjon Péternek a római püspökségéből levonható-e a római pápák apostoli successiója s ebből levezetett világuralmi jogigénye — „urbi et orbi..." íme a tiszta történeti igazság. S most már tessék ez alapon bárkinek elolvasni akár Várossy, akár gróf Zichy püspökök beszédét s keresni és megadni a feleletet a gróf Zichy által felvetett kérdésre: „Hol a keresztyén igazság?" Nem gondolnók, hogy e felelet a gróf Zichy deductióit igazolná... S. Őrszem. TÁRCA. Dán theologusok és papok a szépirodalom terén. Regényíró papok ? Bizonyára kétkedve fogadják sokan e két szó egymáshoz tevését. Elég dolga van a papnak gyülekezetében, tlieologiai tanulmányaival, nem hogy még a regényírásban is szorgalmatoskodjék. Egy dán könyvkereskedő üzletébe lépve, csodálkoztam, a mikor a kereskedő egész sor regényt tett elém, azzal ajánlva a vaskos köteteket nekem, hogy ezeket mind papok írták. Másnap egy dán lelkésztársam előtt csodálkozásomat fejeztem ki a sok regényíró pap felett, mire azon választ nyertem, „tessék csak elolvasni egyet-mást e regények közül és meg fog győződni, hogy azok a papok még regényeikkel is bizonyos tekintetben belmissiót űznek. Részint finomabb érzésnek egyengetik útját, részint ilyen könnyebb formában a mély vallásos kérdések felé terelik a figyelmet". Egyike a legelterjedtebb regényeknek az, melyet dr. Scharling, a theologiai fakultás dogmatika és ethika tanára írt Nicolai álnév alatt „Ved Nytaarstid i Nöddebo Praestegaard — eredetiben 13 kiadást ért el (magyarul: „Újévkor a nöddeboi paplakon", németül is megjelent, címe: „Zur Neujahrszeit im Pastorat Nöddebo"). Olyan egészséges humor, becsületes keresztyén világnézet sugárzik e műből, hogy fiatal és öreg lelki élvezettel olvashatja azt. Itt-ott komoly kérdést is tárgyal, a midőn a baptista rajongó hajlamú hívőnek a lelkész gyógyszerül nem ad vallásos müvet olvasni, liánéin az ő egyszerű felfogásához mért egyszerű világi olvasmányt. Azután egy kedves képben mutatja meg, hogy miként fejleszsze ezen anyagias korban is híveiben az idealismust — ez egy parasztházasság története akadályokkal. Ismét másutt megmutatja, hogy miként kell sokszor a nagyon korlátolt, de a mellett jóindulatú és jószívű emberekkel bánni. Valóban évek óta nein vettem kezembe regényt, elbeszélést és az e fajta szépirodalmi műveket, de az ilyen könnyű, nemes olvasmány még a lehangolt lelket is üdíti. Scharling tanár még több regényt is irt, így az előbbi regénynek párja a „Min Hustru og jeg" (Feleségem és én) eredetiben szintén hét kiadást ért. Vaskosabb műve „Jövik". (Németben „Jövik" Erzählung von Nikolai Verlag Fr. Bahn in Schwerin) ; ebben már nehezebb problémát fejteget: a keresztyén hit harcát a szabadgondolkozással, vagy mint nálunk mondanák : az úgynevezett „modern emberrel". A régibb szépirodalom művelők közé tartozik Benson hjertemindi lelkész. Egyik novelláját, „Svovl" (a pokol) közölte az „Ev. Egyházi Szemle" 1900-ban Ebben a grundtvigi irány küzd az úgynevezett belmissiói iránynyal. Érdekes, hogy midőn arra kértem őt, hogy engedné meg munkája lefordítását, azt írta, miszerint jobb szeretné, ha másik elbeszélését fordítanám le, melynek címe „En Stur" (Egy fal); mert az előbbiből oly képet nyernének a külföldön, mintha Dániában csak viszálykodnának az egyházban. Azóta megjelent egy vaskos kötete, melynek címe „Den sjaette Bud" (a hatodik parancs), ezt nagy ellenszenvvel fogadta a belmissiói irány, mert bizonyos célzást látott benne azon tétel bizonyításában, hogy a vallásos rajongás igen könnyen vezet a ö-ik parancs megszegésére. Az olvasóközönségre elért hatást illetőleg jelenleg első helyen áll Knudsen Jákob lelkész. Három kötetes nagy regénye nem régen jelent meg. Irt több színmüvet is. A vallásos körök nagy megütközéssel fogadták „Den gamle Praest" (az öreg lelkész) című elbeszélést, megbotránkozva azon, hogy az elbeszélés főhőse egy öreg Grundtvig-irányú lelkész főúri barátjának az öngyilkosságot ajánlja és az öngyilkosság előtt az úrvacsorát szolgáltatja ki neki. Egy becsületes, hű, jellemes lelkész gyülekezetében van egy grófi kastély. A gróf minden közhasznú és ideális dologért lelkesedik. A faluba jön egy züllött lelkű, Tolstoj eszméiért rajongó szélhámos. A rajongásra hajlammal biró grófot hálójába keríti s bejuttatja a grófhoz tiszttartónak egyik teljesen csak nemi ösztönének élő fiát. Az öreg lelkész mindenképen ki akarja ragadni a rajongó szélhámos hálójából a grófot, de teljesen nem sikerült. A tiszttartó egy alkalommal megtámadja a gróf teljesen védtelen és ártatlan leányát, A gróf felkeresi épen a szénacsűrben levő gonosztevőt és lovaglóostorával oly csapást mér fejére, hogy az rögtön meghal. A jele-