Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-16 / 7. szám

1906 1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 64 56^ netnek tanúja nem volt, de a tett színhelyén a gróf lovagló ostorát meglelik. ' A halottat szüleihez viszik. Rebesgetni kezdik, hogy a tettes a gróf. A gróf kétségbe­esésében az öreg lelkészhez szalad és megmond mindent. Hosszú párbeszédet tartanak. A lelkész azt ajánlja a grófnak, hogy tettéről hallgasson családja iránti szeretet­ből. A gonosztevő állatias érzelmű volt, azért nem kár, de ha ő börtönbe kerül, akkor ártatlan leánya, beteg­neje elpusztulnak. A lelkész megszerzé az egyetlen bűnjelt a lovagló ostort. A leütött tiszttartó atyja a gróf­hoz megy, kifejezi gyanúját és pénzt kér a gróftól. Mire az elgondolva, hogy egy ily nyomorult embernek hatalmába kerülne a börtön helyett, bevallja tettét s . mindjárt a lelkészhez siet, elmondva, hogy ezek után elhatározta, miszerint öngyilkosságot követ el, beugrik a birtokához közel fekvő tóba. Az öreg lelkész mérlegeli a gróf elhatározását, s3t a szentírással akarja helyeselni tettét, azt mondva, hogy az a legnagyobb szeretet, a mikor valaki testvéreiért áldozza életét. A gróf halálával ártatlan leánya becsületét akarja megmenteni. A lelkész kiszolgáltatja neki az úrvacsorát. A gróf öngyilkos lesz. A lelkész pedig mindent elkövet, hogy a gróf csáládjának ártatlanságát bebizonyítsa, a mi sikerül is neki. A komolyabb keresztyén körök megbotránkoztak Knudsen ezen állításain, de azért elbeszélései és regényei közkedveltségnek örvendenek. Fenti elbeszélésében ön­magát is védi. Lelkésztársai véleménye szerint nem lehet lelkész az, a ki nejétől törvényesen elváltán él. Knudsen törvényesen elvált nejétől s ezért le is mondott lelkészi állásáról. Knudsen excentrikus tagja a Grundtvig-féle irány­nak. Szerinte is az államegyház keresztény szempontból képtelenség, mert a világi és egyházi hatalom nem szövetkezhetik egymással. Egy folyóiratban (üet Ny Aarhundrede) elítéli a keresztyén hittől elszakadt huma­nizmust ; mert szerinte csak a keresztyén hittel szivünk­ben gyakorolhatunk igazi humanizmust, a természetes ember barbár, önző, könyörtelen. Egy egyszerű asztalos­mester válaszolt a lelkésznek ugyanazon lapban, csodál­kozását fejezve ki, hogy a lelkész nem ismeri Pál apostol levelét, a hol arról van szó, hogy. Isten törvényét a pogányoknak is szívébe oltotta Ha nem is helyeselhetjük a szépirodalom terén rnüködő minden dán pap és theologus munkásságát, mégis törekvésüket becsülnünk kell, hogy ez irányban is szolgálatot tesznek egyházuknak. Mily kedves vendégei a keresztyén családoknak Scharling művei. A világ leg­erősebb fegyvere ép a regényirodalom, az szokta rende­sen befejezni azt a munkát, melyet a materialista és hazug sajtó oly kitűnően ért megkezdeni ebben a felü­letesen és gyorsan élő világban : elszakítani a szivet Krisztustól és egyházától. Népünk még nem mindenütt olvassa a lapokat és könyveket. Műveltjeinknél sem telik annyi a könyvre, mint külföldön. íróink nagy része még keresztény alapon áll, de a zsidópogány szellem bizonyára betör hozzánk is még a szépirodalom terén is, hisz a sajtó terén már régen itt van. A szépirodalom igazi hivatása a kedély nemesítése, ez utóbbi pedig mindig szövetségese lesz a keresztyénségnek. (i-). EGYHÁZI ÉLET. Papi installatió Bártfán. E hó 4-ikén iktatta be Hajdú János sárosi ev. esperes Francz Vilmos ev. lel­készt Bártfán a maga papi hivatalába, ki Ruszton töltött 14 évi nagyon áldásos és eredményes működés után egyhangú meghívásra újból az ősrégi s magyar és prot. értelemben egyaránt klasszikus talajú Bártfára tért vissza, a hol 9 éven át papságának fiatal éveit töltötte. Az ünnepi istentisztelet az eíső énekkel s az oltári szol­gálattal magyarúl kezdődött. A liturgiát Szlabey Mátyás bártfai, az igeolvasást Liptai Lajos eperjesi ev. lelkész végezte. Az esperes beiktató beszéde a jelvények átadá­sához fűzött magvas igékkel kapcsolatban, mély benyo­mást gyakorolt a hívő seregre, a melynek soraiban igen sok más vallású egyén is volt látható. Az új lelkész beköszöntő beszédjét magyarul kezdte meg, majd egy­házközségenyelvén németül folytatta. II. Mózes 3. 10—15. v. alapján megyyőzően fejtegette azt a gondolatot, hogy a sikeres lelkészi működés föltétele a béke fejedelmének hirdetése s a gyülekezet részéről a bizalom és a szere­tet érzelme és műve. E tekintetben méltán hivatkozhatott egy Stöekl, Wagner, Zabler, Török, Kiéin és más nagy­nevű elődeinek fénylő példányképére. Egy német nyelvű ének s az új lelkész áldása fejezte be a megható ünnepi istentiszteletet. Utána rövid egyházi közgyűlést tartottak, a melyen a 8 hónapon át volt lelkes adminisztrátornak, Szlabey Mátyás lelkésznek, kifejtett hűséges szolgálatai­ért elismerést és köszönetet szavaztak és 600 K tiszte­letdíjban részesítették. Az új frigykötést az egyházköz­ség által a Krumbholzianum nevű óvóban házilag ren­dezett áldomás követte, a melyen Bártfa városának intel­ligenciája vallásfelekezeti különbség nélkül csaknem teljes számmal jelent meg. A magunk részéről őszinte örömmel üdvözöljük az új lelkészt ez egykori lutheránus Athenénk kormányszékén s néki kifejtendő munkásságához Isten segedelmét és áldását kívánjuk. Különösen jól eső öröm­mel tapasztaltuk, hogy a beiktatási ünnepen a vallásos és hazafias érzelem oly harmonikusan nyilatkozott meg, a mennyiben — mint ez hivatalos cselekmények alkal­mával helyén is való — a gyülekezeti nyelv mellett közegyházunk hivatalos nyelve, a magyar is, kellő tisz­teletben részesült. Vajha e tekintetben a bártfai beiktató ünnep példányképűi szolgálna hasonló alkalmak számára. A pesti ág. hitv. ev. magyar egyház a városligeti fasori temploma részére új karnagyi állást szervezett és erre az állásra Morascher Hugó orgona-művészt hívta meg, a ki funkcióját vasárnap, e hó 11-én, délelőtt 10 órakor kezdte meg a fasori templomban. Morascher Hugó az orgona-szaktanfolyamot négy éven át a budapesti Országos Zeneakadémiában végezte, hol kitűnő okleve­let nyert. Köszler János, az Országos Zeneakadémia tanárának véleménye szerint a 34 éves fiatal ember nemcsak kitűnő orgonista, hanem valóságos művész is. Alapos tehát a reményünk, hogy az ifjú karnagy fénye­sen meg fog felelni a nevéhez joggal fűzhető igények­nek. Istentiszteleteinken az aesthetikai elem még mindig mostoha gyermek: kívánatos, hogy azt szakértő kezek minél intensivebb ápolásban részesítsék. Vallásos estély Orosházán. A 4-ik vallásos estély f. hó 4-én tartatott. Ez alkalommal Brósz János igazg.­tanító vezetése mellett a bevezető és záró énekeket az ismétlő iskola leánynövendékei adták elő. Nagy Vince „Harangszó" c. költeményét nagy hatással Horváth Róza k. a. szavalta el. Ezután Brósz János ig.-tanító olvasott fel tanulságos értekezést, ostorozva a munkátlan, henye életet szerető embereket s a könnyen élni és meggaz­dagodni vágyó törekvéseket. A felolvasás a közönségre nagy hatást tett. Ennek befejeztével Kovács Andor igazg. lelkész ismertette a „Luther-társaságot", ecsetelte annak magasztos hivatását, s buzdította a hallgatóságot a társaságba belépésre, s az Ev. Családi Lap megren­delésére. Ezután 40 K értékű Luther-társasági iratokat osztottak ki a közönség között, mint részben az egyház, részben a társaság adományát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom