Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-02-16 / 7. szám
1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 53^ jellegét és irányzatát az ellentéteknek mind élesebb szembe állításában találjuk fel." Ez ellentét az ultramontanismus szótárában annyit jelent, hogy vannak, a kik az igazság útjain járnak s ezek természetszerűleg a római katholikusok; s vannak, a kik a hazugság sötét éjjelében botorkálnak s ezek ... a többit tetszik már tudni. E tény megállapításával nyomban fel is állítja az intransigens tételt s ez így hangzik; „A simulékony nézetek, az ingatag alkudozás és a félrendszabályok ideje lejárt." (Értjük ezt is jól). S midőn így élire állítja a kettős ellentétet: nyomban fel is veti a kérdést hallgatói előtt: „Hová sorakozzatok? Merre menjetek? Hol keressétek a javatokra szolgáló valóságot?..." A mire ugyan szintén vakon rámondhatnék a pápás szempontból bizonyos feleletet és nyugodtak lehetünk, hogy Gyula püspök e tekintetben nem is hazudtolja meg próféciánkat. Hová sorakozzatok? — Hát a „Krisztus zászlaja alá... 1; Úgyde a Krisztus zászlaja alá az ember csak úgy sorakozhatik, ha nem a természetes ész és a természetvallás, hanem a kinyilatkoztatás fényében keresi az ösvényt, mely oda vezet. A deductio — mint látjuk — helyes. Elfogadjuk. Sőt el azt a további deductiót is, t. i., hogy ez a kinyilatkoztatás pedig a keresztyénségre utal egyedül. (Bárha itt már kifogásolnunk kell Gyula püspök azon tételét, hogy a ksresztyénségen kívüli vallások — még a zsidóké is — teljesen nélkülözik a kijelentésszerüséget.) „Keresztyénség azonban nincs Egyház nélkül, halljuk tovább a püspöki deductiót — s ez egyház: a katholikus egyház. (V. ö. erre nézve, a mit Várossy beszédének ismertetésénél a „katholikus" és a róm kath. egyház közti kis különbségről elmondottunk.) Tehát áll a tétel, hogy „csak az Egyházban él a Krisztus ; csak a kath. Egyház területén lobog a Krisztus zászlaja." Ámde — és most már tessék vigyázni a püspöki logika további deductióira : „Péter nélkül nincs Egyház." És itt a kegyes püspök kifejti azon történeti (?) okokat, a melyek Péternek e sajátos privilegizált állását igazolják, a ki t. i. e primátusát egyenesen a Krisztustól kapta, kinek e főhatóságát a többi apostol is elismerte, a miből foly, hogy Péter nélkül nem is lehet bejutni az Egyház kincseihez (a „kulcs" !). S minthogy így Krisztus zászlaja Péter kezében van, csak világos az ujabb deductió, hogy tehát ha a Krisztus zászlaja alatt akarunk küzdeni, akkor „Péter köré kell sorakoznunk". Ámde — mondanák sokan — „Péter meghalt, hol keressük hát őt?" Csakhogy „Péter nem halt meg, él ő az ő utódaiban." A mi francia nyelven kifejezve így hangzik: „Le roi est mort, viv le roi." De hát „ki e Péter-utód? Hol van ő, hol keressük őt?" veti fel most a kérdést a püspöki bölcselő. És erre a kérdésre igyen felel: „Útba veszem, kedves Híveim, az egész világot. Elmegyek Amerikába és az újvilág minden országát bejárom és szorgosan kérdezősködöm ezen Péter-utód után. Amerikában azon sok millió ember között egyet sem találok, ki azt mondja, hogy ő Péter apostol törvényes utóda. Elutazom Ausztrália művelt és vad népei közé s keresem Péter apostol utódját, onnét áthajózom Ázsiába, Afrikába s ezeket átkutatván, visszajövök a vén Európába és csak egy embert találok, ki azt állítja magáról, hogy ő az, kit keresek s ez — X. Pius, a most dicsőségesen uralkodó római pápa. X. Pius a Rómában vértanúhalált szenvedett szent Péternek a XIX századon át soha meg nem szakított sorrendben a 260-ik apostoli utóda." No hát fogadni mernék, hogy ezt mindegyikünk előre tudta. Bár nem tudom, hogy ha például a Saharai császár, Lebaudy Jakab úr, esetleg azt állítja magáról, hogy ő igenis Péter apostol törvényes utóda: vájjon nem gyűlik-e meg most a püspöki bölcselőnek a maga logikájával a baja; annyival is inkább, mert Lebaudy Jakab saharai császár ő felségének legalább is annyi joga van a Péter utódságra, mint a római pápa ő szentségének. Hát erre még nyomban kitérünk. Most csak a püspöki végső consequentiára kell ráutalnunk, a mely úgy hangzik, hogy — Péter közvetítésével — „az üdvnek zászlaja szentséges atyánknak X. Piusnak a kezében van." „Akartok tehát üdvözülni ?" hangzik a záró kérdés s nyomban reá a felelet is ; „Úgy hát X. Pius pápával tartsatok, az ő zászlaja alá sorakozzatok". Quod erat a priori demonstrandum ... A többire nézve pedig lásd Várossy Gyula kalocsai érseknek múlt számunkban ismertetett beszédét. Egyik tizenkilenc, másik egy híjjá húsz. A mint kitűnik, itt a központban Péternek krisztusi megbízásán s ez alapon a pápának péteri apostoli successióján fekszik a súly, a melyről a múltkor (Várossy beszédének ismertetésénél) közelebbről nem tartottam szükségesnek nyilatkozni, mivel, hogy annak történeti tarthatatlanságával s koholt voltával tisztában van úgyis minden intelligens prot. ember. Most azonban, hogy Zichy Gyula püspök e kérdést annyira előtérbe tolta, megváltoztatom szándékomat s fellegyintem a fátylat ezen „krisztusi megbízatás" és „apostoli successió" kérdéséről is; nem árt tisztába jutni újból avval, a mit már úgyis tudunk, tekintettel arra az intranzigens kijelentésre, a melyből a mi kegyes püspökünk kiindult, t. i., hogy immár „a simulékony nézések, az ingatag alkudozás és a félrendszabályok ideje lejárt". A vatikán világuralmi igényeinek alapja tudvalevőleg azon vélelem, mintha a pápák Péter apostol törvényes utódai lennének a római székben, a hová az apostolt Jézus maga helyezte volna, a midőn azon megbízással ruházta fel: „Legeltesd az én juhaimat." Mihez járul szerintök még a híres hely (Máté 16, 18.): „Te Péter vagy... stb. és én e sziklára építem az én anyaszentegyházamat. És a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve a mennyekben is, és a mit feloldandasz a földön, fel leszen oldozva a mennyekben is." Erre hivatkozik beszédében Zichy Gyula püspök is s az idézett helyhez csatolt fejtegetésében így szól: „S mert így rendelkezett Krisztus, gyakorolta is Péter főelőljárói hatalmát a Mester mennybemenetele után. 0 volt —úgymond Bossuet — (Sermon sur l'unité l-re partié), ki az áruló Júdás helyé'be a tizenkettedik apostol megválasztását indítványozta s a választást vezette; ő volt, ki pünkösd ünnepén mindannyi ok nevében Jézust, mint Messiást hirdette és a zsidók közül mintegy 3000 hívőt fölvett az Egyházba, ő volt apostoltársainak tolmácsa a zsidó főtanács előtt, ő fogadta be különös isteni kinyilatkoztatás folytán az első pogányokat az Egyházba; ő volt elnöke az apostolok gyülekezetének Jeruzsálemben és ő adta először döntő szavazatát a közös határozatra; ő volt, ki körüljárván a többi apostolok által alapított keresztény községeket, meglátogatta és azokat hitükben megerősítette. S Péter ezen főhatóságát a többi apostol is elismerte s ezen elismerést az evangélisták világosan ki is fejezték, midőn az apostolok sorrendjében mindig őt említik először, midőn mintegy tüntetőleg az ő tetteit, az ő beszédeit mondják el; midőn részletesen értesítenek elfogatásáról és csodálatos megszabadulásáról".
