Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-28 / 52. szám

496 Akár • örömmel áldott, akár bánattal sújtott atyai szent karja, jól esik hinnünk, bogy szeretettel s bölcseséggel bocsátja ránk a jót és a rosszat egyaránt. S ha sújtol is, nem látogat felettébb, mintsem elhordozhatjuk és áldó szeretetével mindjárt segítségünkre siet. Örüljünk azért az Úrban, hogy ő vigyáz ránk s tiszteljük az ő szentségének emlékezetét, melynek ezernyi áldásától beszél nekünk a mult. S a mult beszéde bizalmat kelt szivünkben a jövőre nézve is. Ki Atyánk volt a múltban, Atyánk marad a jövőben is. Ki gondunkat viselte eddig, ezután sem feledkezik meg rólunk. Ki megáldott minket a múltban, megáld a jövőben is, csak tudjunk benne bízni. S miért ne tudnánk? Nem azt hirdeti-e az elmúlt napok és esztendők egymásra torlódó sokasága, hogy ha mindenben csalódunk is, Istenben való bizodalmunk soha meg nem szégyenül! ? Nem örök igazság-e a zsoltáríró szava: Gyermek voltam, megvénhedtem, de soha nem láttam, hogy az igaz elhagyatott volna (Zsolt. 37, 25.). Mert a ki bízik az Urban, megkörnyezi azt a>z ő irgalmassága (Zsolt. 32, 10.). Bánt a bizonytalanság kínos kérdése, hogy mit hoz majd rád az új esztendő? Ne félj, az ö szemei vannak az ő irgalmasságdban bizókon. (Zsolt. 33, 18.). Kétkedés fogja el a szivedet, az évek váltakozásának határán. Tekints a múltba: élted minden napján ott láthatod az Isten szent kezét, a mint megáld, segít, vezet; élted minden órája azt hirdeti neked, ha Isten veled volt és te az Istennel, áldás volt minden munkádon, gondolatodon, érzéseden, áldás még a szenvedéseden is ! Szeretnéd fellebbenteni a jövendők fátyolát? Előre nem tekinthetsz, szemeid gyöngék áthatni a homályon. De tekints vissza s tekints fölfelé. A mult szemlélése is fölfelé irányítja szemedet. Hálára készt, hogy örülj az Úrban és tiszteld az ő szentségének emlékezetét. És e hála bizalmat kelt szivedben: ki el nem hagyott a múltban, veled lesz a jövendőben is! Csak fölfelé hát az évek váltakozásának küszöbén a szemekkel! S fölfelé a lélekkel is. Kishitű csüggedés ne bántson, bánat s bizonytalanság ne zavarja hálánk s bizodalmunk szent érzelmeit. Az Úr velünk van s megáldja a mi kimenetelünket és bemenetelünket egyaránt! Ámen. Egyházi judicatura. III. befejező közlemény. Az egyházi alkotmány az önálló vagy vegyesházasságban élő nőnek, ha az egyházközség fentartásához járul (42. §.), valamint az egyházközség körén kívül lakó egyháztagnak is (34. §.), ha az egyház terheit viseli az egyházközség közgyűlésében szavazati jogot ad, vagyis a lelkészválasztásnál is érvényesíthetik szavazati jogukat. A bányakerületi lelkészválasztási szabályrendelet 29. §-ának b) pontjában e jogot az E. A. 42. §-ának szellemében korlátolja, midőn kimondja, hogy „egy meghatalmazott csak egy meghatalmazót képviselhet." Hozzáteszi azt, hogy e meghatalmazás nyolc nappal a választás előtt nyújtandó be a helyi elnökség egyik tagjánál, vagy ha az helyben nem laknék, a szavazók jegyzékét összeíró küldöttség elnökénél. Sehol sincs tehát szabályozva az, hogy alakilag és tartalmilag az ilyen meghatalmazás miként legyen kiállítva ? Tartalmát illetőleg fontos az, vájjon korlátlan meghatalmazás formájában kiállított elegendő-e avagy direkt utasítást foglaljon-e magában ? Az utasítás alatt értem, hogy a meghatalmazó kikötné, hogy kire adható le szavazata ? Szerintem abból a körülményből, hogy a szavazás esetleg titkos leszen, következik, hogy a meghatalmazás utasítást nem foglalhat magában, hanem tartalmilag az korlátlan meghatalmazás formájában legyen kiállítva, mert a titkos szavazással ellenkeznék az, hogy a meghatalmazásban ki legyen téve, hogy a meghatalmazott kire adja le a szavazatot, azonfelül az illető meghatalmazott ennek dacára korlátlanul, tetszése szerint érvényesíthetné szavazatát az utasítás ellenére is, mert szavazó-jegyét senki megtekinteni jogosítva nincs s így nem ellenőrizhető az, hogy ő tényleg arra adta-e le szavazatát, a kire a meghatalmazó neki utasítást adott. Már pedig az, hogy a választás titkos szavazás mellett fog lefolyni, csak e választás napján s közvetlenül a választás megnyílta előtt dől el (a lelkészválasztási szabályrendelet 35. §-a) s így a megbízóknak ezzel a körülménynyel eleve kell számolniok, tehát a meghatalmazottnak adott utasítás esetleg — a titkos szavazás alkalmazása mellett — a szavazás elutasítását vonná maga után. S bár a kiskéri választásnál a meghatalmazottak utasítással lettek ellátva, a választási elnök azokat mégis az urnához bocsátotta, az iránt nem érdeklődött, hogy az illetők az utasítást betartják-e, mert különben a szavazás titkos volta ellen vétett volna, az egyetemes törvényszék pedig az így kifogásolt szavazatokat érvényeseknek elfogadta. Alaki tekintetben is kifogás tárgyát képezték a meghatalmazások. Véleményem szerint a meghatalmazás szabályszerűen akkor van kiállítva, ha abból a meghatalmazó és meghatalmazott személyazonossága kétségtelenül meg van állapítva, az kelettel el van látva és két tanú által előttemezve van. Ezzel szemben a kiskéri választásnál oly indokolással, hogy a meghatalmazások „hitelesítve" nem voltak, az elsőbiróság azokat figyelembe venni hajlandó nem volt. Vagyis alakilag a legszigorúbb feltételhez fűzi azok érvényességét. Már pedig a meghatalmazás alaki kellékei sem az E. A.-ban, sem a lelkészválasztási szabályrendeletben körülírva nem lévén, bármely formában létrejött írásbeli meghatalmazást feltétlenül érvényesnek kell tekinteni,