Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-14 / 50. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 475 azon egyházat, melynek emlőin nevelkedtek. Ámde ezt alig képes valaki kimutatni a mai tanítási rendszer, a mai állapotok között! Mindez csak arra jó, hogy az intézetnek más vallású növendékei: a gazdag r. kath. egyház fiai, az iskolákat fenn nem tartó zsidó növendékek a prot. szabadelvűségből (inkább a prot. gyámoltalanságból) kifolyólag az illető minimális számítás szerint circa 60 K, de valószínű számítás szerint évi több, mint 200 K-val olcsóbban nyerjék kiképeztetésiiket! (Ez az összeg, mely évente ezrekre rúg, a protestánsok jóvoltából, a r. katholicizmus, illetve az állam kezében marad, mert ha bizonyos megszorítások mellett a más vallásúak oly tömegesen nem járhatnának a protestáns iskolákba, akkor az állami, illetve a r. kath. iskolákba kellene menniök, a mely körülmény ezen iskolák növendékeinek számát bizonyos %-ékkal növelvén növekednék az iskolát fentartó testület kiadása is.) Mert ugyan a jelen körülmények között ki téríti meg a prot. iskoláknak a más vallású növendékek után a fentartási költségeket ? Senki! Egyenlő elbánásban részesülnek azok a protestánsokkal, bár általánosságban az 1868. évi XXXVIII. t.-c. és speciálisan az 1883. évi XXX. t.-c. 19. § a megengedi, hogy a felekezeti iskolák a más vallású növendékektől a rendes tandíjon kívül annyi illetéket szedhessenek, mint a mennyivel hozzájárul évente a fentartó testület egy növendéket véve számításba az iskola költségeihez, tehát a jelen esetben a rendes 48 korona tandíjon kívül 50—60 koronát. Ámde a prot. szabadelvűség ezt nem teszi, hanem e helyett odáig megy, hogy nem csak hogy egyenlő tandijat szed a más vallású tanulóktól, de tandíj elengedésben, egyenlő feltételek mellett (a tárgyakban tett előhaladást s a magaviseletet tekintve) őket is ép úgy részesíti, mintha csak egyházunk gyermekei volnának, így azután megtörténik az a különös eset, hogy egy prot. növendék, talán mert egy két jóval, vagy jelessel kevesebbje van, mint egy más vallású tanulónak, a tandíjelengedésnél mellőztetik, ez utóbbi előnyére. Megtörténik tehát evang. középiskoláinknál, hogy a más vallású tanulók bizonyos körülmények között nagyobb előnyökben részesülnek, mint maguk az evangélikusok ! Ez is ok tehát, hogy sok helyütt a más vallásúak alkotják középiskoláinkon az absolut többséget . . . Hogy is ne, mikor oly előnyöket biztosít az nékik! Ma azonban valamennyi középiskolánk államsegélyt élvez — mondhatná valaki — s így ha a protestáns tanulók a fentartó testületnek túlkiadást okoznak, az állam fedezi a maga segélyével a más vallásúak után a kiadási többletet. Ez áll gyakorlatilag, mert az bizonyos, hogyha az állam nem adna segélyt középiskoláinknak, akkor a fentartó testületnek kellene nagyobb összeggel hozzájárulnia az intézet kiadásaihoz. Igen ám, csakhogy az államsegély nem csupán a más vallású növendékek után adatik középiskoláinknak, hanem ez a segélyezés egyszerűen az állam kötelessége, mert az 1848. évi XX. t.-c. egyenes folyománya. Ép ezért az államsegély nem lehet ok arra, hogy a más vallású tanulók egyenlő elbánásban részesüljenek a mi egyházunk fiaival a tandíj fizetésnél és mentességnél. Fel kell azt emelni a más vallásúakra vonatkozólag úgy, a mint fentebb ki is mutattuk és tandíj elengedésben csak egyházuk fiait kell részesíteni. Hisz ez prot. egyházunk autonom joga! A vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1890ben 23583. sz. a. kiadott „Középiskolai Rendtartás" erre vonatkozólag így intézkedik az 4. §-ban. „Más (tehát autonóm) középiskolában fizetendő tandíjra nézve az 1883. XXX. t.-c. 19. §-a az irányadó". Ez a § pedig így szól: „A felekezetek által fentartott tanintézetekben a tandíj iránt az illetékes felekezeti hatóság intézkedik". A mi egyetemes középiskolai rendtartásunk, a melyet pedig csak nem rég 1903 november havában alkotott az egyetemes gyűlés (A Magyarországi Ág. H. Evang. Egyház Középiskoláinak Rendtartása), sajnos e tekintetben hiányos, mert a fizetendő tandíjról nem esik benne szó. Lehetséges azonban, — hogy visszatérjünk a tandíj felemelésére — hogy az illetékes tényezők az állammal kötött szerződésben önként mondtak le azon jogukról, hogy ők állapíthassák meg azon túl is a fizetendő tandíj nagyságát és beállítottak valamely fix tételt a szerződésbe, vagy legaláb is megköthették talán kezüket annyiban, a mennyiben kimondhatták a szerződésben, hogy a tandíj valláskülönbség nélkül egyforma nagyságban lesz fizetendő. Ha ez tényleg így áll — a mit alig hihetünk — akkor az illetékes tényezők hibát követtek el: önként mondván le egyik autonóm jogukról. Önként, mert bizonyos, hogy az állam a nélkül is folyósította volna az államsegélyt, mert egyrészt a törvény írja azt elő, másrészt az államnak is érdeke, hogy a nagy nemzeti missiót teljesítő felekezezeti iskolák anyagi erők hiányában ne álljanak alacsony színvonalon. De találtam egy államszerződési mintát is (Lásd „A Magyarországi Középiskolák Rendje". A miniszter megbízásából összeállította Pirchala Imre tanker, kir. főigazgató I. k. 138. lap), melyben a 12-ik pontnál ezt olvassuk. „12. pont. A tandíjnak megálllapítása s a körülményekhez képest felemelési, vagy lejebb szállítási joga az ... . ág. h. ev. egyházközséget illeti, a mely tandíj azonban az állami középiskoláknál szedett legmagasabb tandíjt meg nem haladhatja .... a tandíjmentesség adományozása továbbra is a .... i ág. h. ev. egyházközség joga marad". E minta mutatja, hogy az állam nem akarja elvenni az államsegély nyújtásával középiskoláinkban a tandíj nagyságának megállapítási jogát, csak egy nagyon kis mértékben szab határt, a mi azonban tekintetbe nem jöhet, mert hisz 100 koronánál (ez a legmagasabb állami tandíj) egy középiskolánk sem fog többet szedni! Az egy fenti feltételes okot kivéve nincs tehát akadálya annak, hogy az evang. középiskolákba járó más vallású növendékek nagyobb tandíjat fizessenek, mint az evang. növendékek. Fel kellene tehát emelni minden prot. középiskolában (egyedül a szarvasi gymnasiumnál találtam, hogy az izr. vallású tanulók épen kétszeres tandíjat fizetnek) a más vallású növendékek tandíját, és ki kellene mondani az illetékes tényezőknek, hogy tandí j elengedésben csak evang. (esetleg prot.) tanulók részesülhetnek. De hogy az állam által nyújtott segély a tandíj felemelésével befolyt nagyobb tandíjösszeg miatt arányosan ne csökkenjen, a midőn középiskoláinkban felemeltetnék a más vallású tanulók tandíja, ugyan akkor le kellene szállítani az evang. növendékek eddigi tandíját. Pl. egy középiskolánkban a jelenlegi tandíj 48 korona válláskülönbség nélkül. A jövőben minden más vallású tanuló 60—70 koronát (a mi nem sok, mert az állami, vagy r. kath. intézetekben is többnyire ennyit szednek), az evangélikusok, esetleg a protestánsok pedig csak 30—35 koronát fizetnének. Ez által el vohia érhető, hogy a befolyandó tandíj nem emelkednék túlságosan s így a már nyújtott álllamsegély nagysága sem csökkenne, másrészt az a visszás helyzet, a melyről fentebb szólottunk, némileg megszűnnék. Van azonban még egy ok — figyelmen kívül hagyva a helyi viszonyokat, középiskoláink kiválóságait — a miért oly szívesen keresik fel prot. iskoláinkat a más vallású növendékek. Ősi prot. jó szokás szerint ugyanis középiskoláink mellett majdnem mindenütt alumneum, vagy internátus is van, a hol olcsó áron ízletes, jó