Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-12-14 / 50. szám

476 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 étkezésben részesülhetnek a2 intézet növendékei, a nagynevű prot. alapítók bölcsesége folytán. És ha már helytelenül van megoldva jelenleg a tandíj kérdése, ügy még helytelenebb a nyújtott kedvezmények megosztása az alumneumokban, illetve internátusokban. A tandíj szedésénél — államilag segélyzettek lévén középiskoláink — talán még lehetnek gyenge ellenérvek, de nem az alumneumokra, illetve internátusokra vonatkozólag. Mert hisz itt az államnak semmi beleszólása nincs ! És mégis hogy áll a dolog itt is ? ... Nincs oly alumneumunk, vagy internátusunk, a melynek bevétele nagyobb volna, mint kiadása, vagyis a melynek évi számadásai pénzmaradványt tüntetnének fel. De hát nem is ez a cél! Ha képes volna magát fentartani abból az összegből, a melyet a tanulók befizetnek, akkor nem volna sok értelme! De épen abban áll az alumneumok illetve internátusok áldásos volta, hogy nagy alapítványi tőkékkel rendelkezvén nem csak olcsó pénzért képesek ellátást adni, hanem még a szegényebb és szorgalmasabb tanulókat elengedésben is részesítik! Vegyük csak számításba p. o. a Selmecbányái alumneumot. Á mult iskolai évben 183 tanulót látott el ebéd és vacsorával évi 120 korona fejében; köztük 110 ág. h. ev. (60%) és 73 más vallású (40°/

0) növendéket. Igen ám csakhogy egy-egy tanuló ellátása nem 120 korona, de 157 korona és 32 fillérbe került. Már most a hiányzó összeget, tehát minden tanuló után 37 korona és 32 fillért az alapítványok kamatai fedezték. Ez egészen természetes ugyan az evang. tanulóknál, de nem a más vallásúaknál. Mert elég kedvezmény már reájuk nézve az, hogy egyáltalán felvétetnek az alumneumba, de hogy egyenlő elbánásban részesüljenek az evang. vallású tanulókkal, hogy ők úgyszólván prot. pénzen nyerjék ellátásukat, az már különös dolog! Vagy talán budapesti Szent Imre, vagy más hason célú r. kath. intézetekben ugyanily elbánásban részesülnek a protestánsok is? Hisz tudtommal más vallásúakat fel sem vesznek! Mert nézzük csak, évente mennyit fizet rá a más vallású növendékek élelmezésére a Selmecbányái ev. középiskola. 73 tanuló után 3732 koronájával = 2723 36 koronát! Nem volna vajon helyesebb ezen összeget vagy elengedés címén az ev. vallású tanulók közt megosztani, vagy az élelmezést javítani? De nemcsak hogy egyenlő összeget fizetnek a más vallású tanulók az evang. vallású tanulókkal, itt is, hanem épúgy elengedésben is részesülhetnek! Úgy hogy a milyen visszás helyzetek állhatnak elő a tandíjkedvezmények megosztásánál, ugyan úgy itt is! Már most a két körülményt összevéve, tegyünk egy számítást. Mily összeget fizet rá p. o. a Selmecbányái ev. lyceum fentartósága egy más vallású növendékre kiképeztetése alatt ? Csak gyengébb tanulót vegyünk számításba, a kinek mindent fizetnie kell, a ki nem részesülhet semmiféle segélyben. Évente tehát a fentebbiek szerint a tandíj címén 56 koronát, az alumneum címén pedig 37'32 koronát költ, mint többletet a fentartóság egy-egy más vallású növendékre. Teszi pedig ezt nyolc (vagy több) éven át, tehát 93'32 x 8 = 746'56 korona. Vagyis egy más vallású növendék, a ki p. o. nyolc éven át járt ott, a midőn elhagyja a lyceumot 746"56 korona került a fentartóságnak. Nem véve számításba, ha a növendék jól tanul, mert akkor még elengedésben is részesül és 1000 koronánál is nagyobb összeg kerül ki! Ugy hiszem szép útravaló az „ eretnekek"-tői! Mint tehát a tandíjnál, úgy itt is fel kellene emelni a másvallású növendékek után a díjakat, és a befolyt többletet azután az ev. vallású tanulók fizetéseinek könnyítésére, elengedések által, vagy más módon lehetne célszerűen felhasználni, mert ez a mostani állapot alig indokolható valamivel! (Vége köv.) EGYHÁZI ÉLET. A pozsonyvidéki papi konferencia ez évi őszi ülését nov. 28-án tartotta Pozsonyban. A meghívó a következő tárgysorozatot mutatta: 1. Ének és ima. 2. Gyakorlati írásmagyarázat. Raffay Sándor. 3. Egyetemes nyugdíjintézetünk az egyetemes papi konferencián. Schönwieszner Kálmán. 4. Á jövő évi felemelt államsegély felosztása. Schleiffer Károly. 5. Katechetikai mintalecke. Hollerung Károly. 6. Indítványok. 7. Ima és ének. Az ülést Trsztyénszky Ferenc főesperes hivatalos elfoglaltsága miatt Hollerung Károly pozsonymegyei főesperes, ügyvivő elnök vezette. Raífay Sándor theol. tanár Ján. 5, 30 felett írt gyakorlati írásmagyarázatában, melyet a szerző távollétében Kovács Sándor theol. tanár olvasott fel, e helynek általános christologiai és valláserkölcsi jelentőségét fejtegette, mindkét részben az atyával való egységet emelve ki, a mely Jézusnál közvetlen és egyetlen nálunk ő általa a bűnbánat és hit útján közvetített. Alaposan tájékoztató volt Schönwieszner előadása, a melyből a jelenlevők azt a megnyugvást meríthették, hogy a nyugdíjszabályzat átvizsgálása alkalmával az eddigi alapon s a fölemelt államsegély megfelelő hányadának segítségével tetemes javulás fog beállani s nem lehetetlen, hogy meghatározott szolgálati idő letelte után a lelkészek 1000, sőt talán 1200 frttal vonulhatnak nyugalomba. Igy állván a dolog, az értekezlet eláll attól a kívánságtól, a mely magasabb befizetés mellett kivételesen magasabb nyugdíj biztosítására irányult; helyesli az egységes befizetést s az egyforma igényt; örömmel üdvözli a segélyre jogosult árvák száma korlátozásának eltörlését; az özvegyek segélyét azonban legalább 1200 K-ban óhajtja megállapíttatni, ha mindjárt lelkészi nyugdíj nagyságának rovására is. Schleiffer a jelzett tárgy helyett a tűzkárbiztosítás ügyét ismerteti s igazán a körültekintő sáfár pontosságával kimutatja, mily szükséges és hasznos az az intézmény, hogy az egyházkerületek egyes társaságokkal szerződnek s a gyülekezetek és egyes híveknek az egyház közvetítésével való biztosítása által az egyházkerületek a díjvisszatérítések révén mily szép összegekhez jutnak, a melyekből olyan helyre is jut, a hol különben alig tudnánk segíteni. Kerületünknek évi 10—12 ezer korona jövedelme van ez úton jótékony célra. Az előadó s vele együtt az értekezlet a nemsokára minden kerületben a szükségessé váló új szerződések kötésénél arra helyezi a súlyt, hogy a társaságoknál lehetőleg a biztosítók számára kisebb befizetési összegek éressenek el, a mi még népszerűbbé tenné az intézményt s az a jutalék összegének esetleges csökkenése megtérülne a biztosítók számának emelkedése következtében. Az anyagiak után emelőleg hatott Hollerung előadása. Bevezetésében védelmére kel az evangelikus népiskolának s kéri testvéreit, hogy a tanítókkal karöltve tegyenek meg mindent, hogy különösen a vallástanítás megfeleljen céljának. Melegen ajánlja tanulmányozásra Zeisig és Fritzsche Volksschulmethodik című müvét, a melyből magyar fordításban bemutatja az irgalmas samaritánusról szóló példázat magyarázatát. Még olvasva is mindvégig teljesen lekötötte ez az igazi mintalecke a jelenlevők figyelmét s bizonyára valamennyien éreztük, hogy sok tanulni és pótolni valónk van e téren. Reméljük, hogy az elhintett jó mag nem vész kárba. A magunk részéről ily nemű tárgyat gyakran szeretnénk látni a papi értekezletek tárgysorozatában. Egyúttal talán szolgálatot teszünk az ügynek, ha felhívjuk testvéreink figyelmét a Sopronban megjelenő „Evangelikus Népiskolára", a mely — tudom — szívesen látja nemcsak