Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-02-02 / 5. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 40^ gyermekének rabja, kedvteléseinek szolgája és játékszere. Az ilyen gyermek, természetesen az iskolában sem akar tekintélyt látni, azt hiszi, hogy tanítója is pajtása neki, mint otthon a szülő, épen azért nehezen illeszkedik bele az iskola fegyelmébe s azt vagy nem veszi komolyan, vagy nyűgnek tekinti. Pedig ennek másként kellene lenni, mert Jézus maga mondja: „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél" s az ó-szövetség még a vessző használatára is jogot ad a szülőnek, ha arra szükség van, mondván: „A ki megtartóztatja az ő veszszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel". (Péld. 13, 24.) Hátha még az ilyen szülő, mivel maga nem tekintély gyermeke e őtt, az iskola tekintélyét direkte is megtámadja s egyenesen ellentétbe helyezkedik vele, hogyan érjen ott el az iskola valami eredményt? Ki van zárva. És az ilyen családi körök száma, a melyekben az úgy van, sokkal nagyobb, mint a hogy az ember gondolná. Az iskola önfegyelmezésre tanítja a gyermeket, tőle mérsékletet követel. Mérsékelnie kell vágyait, szenvedélyeit, indulatait, sok családi életben pedig az ellenkezőjét látja. Az iskola arra inti: „Ne légy nagyravágyó, fenhéjázó, légy igényeidben szerény, igyekezzél megelégedni kevéssel". Sok szülő, mivel gyermekét bálványozza, szabad folyást enged gyermeke vágyainak, indulatainak, szenvedélyeinek. Beleoltja a gyermekbe, hogy ő különb mint más, ő valami kiváltságos osztályhoz tartozik, mást lenézhet, semmibe sem vehet. Az iskola pedig azt hangoztatja előtte: „Mindnyájan Isten gyermekei, egymás között tehát egyenlők, testvérek vagyunk". Az iskola arra figyelmezteti: „Ne vágyakozzál feljebb, mint a hogy erőid, tehetséged emelhetnek s a mily polcig bírsz felemelkedni, töltsd be azt becsületes, tisztességes munkával, fáradozással". Ezzel szemben sok szülő nem riad vissza tisztességtelen versenytől, a protekció hajhászásra tanítja gyermekét s arra oktatja: „Ha Isten hivatalt ád, ád hozzá észt is". Az iskola szigorúan ügyel arra, hogy a növendék mértéket tartson ételben, italban, élvezetben. Sok családi életben épen az ellenkezőjét tapasztalja ennek a gyermek, megszokja azután, vagy legalább is azt gondolja, hogy ha a szülő megengedheti magának ezt vagy amazt, akkor ő is. Nem kérdezi, telik-e vagy nem, azt hiszi ő is, annak meg kell lenni s ezzel már benne van a költekezésre való hajlandóság, vagy ha nem telik, akkor a hitel igénybevételére irányuló törekvés. S ez a mai középosztálynak az átka, de nem csoda, mikor már a gyermek otthon látja a külső látszatra való dolgozást: a „ pflanz "-ot. Megszokja a túlköltekezést ételben, italban, ruházatban, élvezetben. Tarthat az iskola alkoholellenes előadásokat, ha a gyermek már otthon meg van szoktatva az alkohol élvezetére, vagy olyan szülőktől származik, a kik alkoholisták s olyan hajlamot örököl, vagy látja szülőjénél az alkohol túlságos élvezetét. A társadalom és az állam nem nagyon segíti az iskolát ebben a küzdelemben. Az államnak financiális szempontból érdekében áll, hogy minél több alkohol, dohány fogyjon, de másrészről meg arra lenne szüksége, hogy polgárai minél egészségesebbek, minél erkölcsösebbek lennének. Ez a két érdek küzd egymással s legfeljebb egy-egy miniszteri rendelet az a segítség, melyet az állam az iskolának nyújt, de nincs szigorú törvényhozási intézkedés, mely büntetéssel sújtaná azt, a ki éretlen gyermeknek alkoholt vagy dohányt ad, mint a hogy más országok már ez ügyben intézkedtek. A társadalom pedig jótékony egyesületeivel, melyek a tej-, cukor-, kávé-, tea s más e nemű cikkek olcsó áron váló terjesztését s az alkohol kiszorítását munkálnák, majdnem teljesen elmarad. Az iskola őszinteségre, igazmondásra, tiszta beszédre szoktatja a gyermeket. Erre ha kell még büntetéssel is kényszeríti. A családban az érintkezés terén ennek az ellenkezőjét látja. Az udvariassági formákban lát színlelést, hall konvencionális hazugságokat, hizelgést. Ez a gyermek lelki egyensúlyát felforgatja s arra tanítja, lehet az embernek úgy is beszélni, hogy azt maga sem veszi komolyan, a mit mond s mások sem értik úgy. Az iskolával szemben többnyire a gyermeknek van igaza. Sok szülő ugyanis nem vesz magának fáradságot, hogy a rendszerint előforduló eseteknél a valódi tényállásról meggyőződnék, de előzetesen lebirálja az iskolát s egy meggondolatlanul kiejtett szavával az iskolának évekre terjedő munkáját egy pillanat alatt halomra dönti, íme az ellentét: az iskola építeni törekszik, a szülő ezzel szemben rombol. Ha a szülő valamiben hiányt tapasztal, azt nem az iskolának jelenti első sorban, hanem gyermekének és másoknak, a kikkel együtt kritizálja az iskolát és tanítót egyaránt. Az iskola komoly munkára fogja a gyermeket, sok családi körben azt a szülőktől nem látja, vagy a szülői szeretet attól félti s nem tanítja meg saját lábán járni. Az iskola arra szoktatja, hogy munkáját Isten nevében kezdje és végezze, ugyan mikor látja azt szülőitől, hogy imádkoznának munka előtt, munka után, étel előtt, étel után ? Neki magának még az esetleg kötelességévé van téve, de apja, anyja talán sohasem imádkozik vele, pedig a példaadásnak roppant erkölcsi fontossága van a nevelés terén. Az iskolában felhangzanak egyházunk énekei, melyeken a szív építhet; erőt, hitet, vigasztalást meríthet belőlük, a szülői házban nem, zongora ugyan van sok családban, de annak nincs hangja az egyházi ének, csak a különféle kuplék számára. A gyermek szívesen énekelne, el is kezd egy-egy melódiát, de nincs a ki vele énekelje. Az iskolában olvassa a gyermek az Isten igéjét, otthon a háznál nem, apja, anyja nem olvassák vele. Az ma már nem divat s ők nem érzik szükségét, inkább egy-egy regényt olvasnak, mely azután gyermek kezébe is kerül s veszedelme lesz annak. Sok szülő általában nem törődik vele, mit olvas gyermeke, hogy arra is ügyelnie kellett volna, csak akkor jut eszébe, mikor már késő. Az iskola ellenőrzi a gyermek olvasmányait, a mennyire az tőle telik. íme csak néhány példa, melyekből világos, hogy a modern családi élet és az iskola nem egy irányba törekszenek. A családi élet nem készíti elő, nem támogatja s nem fejezi be az iskola munkáját, mégis panaszkodik a nevelés eredménye miatt, pedig ennek kisebb oka az iskola, mint a családi élet. A modern családi élet beteg, azt előbb meg kell gyógyítani. Vissza kell költöztetni bele az egyszerűséget, őszinteséget, igazmondást, tiszta erkölcsöt, munkaszeretetet, takarékosságot, akkor feladata magaslatára fog emelkedni. Mert iskolának s családnak nem egymás ellen, hanem egymást támogatva kell dolgozni. Frenyó Lajos.