Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-16 / 46. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 443 akkor is, ha a kerület, a melynek aggályait tisztelni kell, egy év múlva fizet. Az életbeléptetés az idénről úgyis elkésett. Az egész csak kezelési ügy. 1907-ben szept. l-ig tartózná fizetni a kerületek, 1908-ban mindjárt január elején. Sztehlo K. ügyész a Nikodém- és Blankenstein hagyatékról tett jelentést. A Nikodém-féle végrendeletet megsemmisítették s így onnan az egyetem semmit nem várhat. A Blankenstein féle hagyaték biztosítása végett két egybehangzó ítélet alapján végrehajtást kért az ügyész 10.140 K erejéig. Az ügy jelenleg a Kúriánál van. A két jelentést tudomásul vették. A bizottságokat kiegészítették, a lemondott vagy elhalt tagok helyett újakat megválasztottak. Dianiska András utóda a törvényszékben Weber Samu esperes, az általánosan ismert történettudós lett, a ki az esküt nyomban letette. (Folytatjuk a jövő számban.) TÁRCA. Újabb fenyegető veszély.* Tény, hogy a nagyobb sereg bátrabban fog szembeszállani a nehézségekkel és megküzdeni az ellenséggel, mint a kis csapat, melynek tagjai mindinkább fogynak és elcsüggednek. Ez áll az egyház terén is. Míg számunk nagy volt és egyre növekedett, türelmesen viseltük a terhet, emelkedett hangulatban védekeztünk az ellenfél ellen. Most csekély és napról-napra még inkább fogyó számunk folytán elcsüggedünk s mind alkalmatlanabbakká leszünk a teherviselésre és a győzelemre. Sajnos, hogy ezen állapot kivált a Szepességen tapasztalható, a hol a reformáció a német nyelv következtében a leggyorsabban virágzott fel s a legtöbb hivőt is számlálta. Nem akarok visszapillantani egészen a reformáció idejéig, hanem csak az 1826. évet akarom a jelennel összehasonlítani s hiteles számokkal kimutatni, hogy ezerekre megy azon hívek száma, a kiket 80 év alatt veszítettünk, az egyes egyházak és az egyházmegye nagy kárára. íme híveink száma a 30 éves különbözet szerint: 1826 1906 Szepesbéla . . . .... 2609 1325 Duránd .... .... 617 422 Felka . . . . 1160 677 Gölnicbánya . . . . . . 2812 1850 Igló . . . . 2587 1905 Izsákfalu .... . . . . 509 441 Krompach . . . . . . . 430 752** Leibitz .... . . . . 1504 846 Lőcse .... 2214 1187 Majerka .... .... 391 246 Ménhárd .... .... 737 420 Matheoc .... . . . . 910 636 Mühlenbach . . . .... 381 295 Olaszi . . . . 817 338 Merény .... . . . . 1911 1141 Poprád .... .... 878 528 Remete .... 1236 Ruszkin .... 295 Előadatott a szepesmegyei lelkészi egyesület késmárki közgyűlésén Késmárkon 1906-ik évi május 30 án. ** Az óriási új bányászati vállalatok folytán az evangélikusok száma is növekedett. Szepesszombat 582 300 Szomolnok 360 291 Sztrázsa 513 182 Svedlér 1500 1252 Szepesváralja községekben . 793 403* Összesen . . 26.008 16.968 A veszteség tehát 9112 lélek. A tátraaljai egyházmegyének lélekszáma 1826-ban 11.529 volt, most Késmárk nélkül 9724, vesztesége tehát 1800 lélek, a mi leginkább az utolsó években Amerikába történt kivándorlásnak tulajdonítandó. Ezen számarány még agasztóbb azon körülménynél fogva, hogy ezen veszteség nem is 80, hanem körülbelül csak 25 évre vihető vissza, mely alatt évről-évre, itt-ott rohamosan apad a hívek száma. Nem elég azonban rámutatni a bajra, hanem a baj okát is tekintetbe kell vennünk, ha annak elhárítására befolyást akarunk gyakorolni. Mi tehát az oka, hogy lélekszámunk állandóan fogy és szemlátomást apad? Alig van megye, hol annyi sok középiskola volna, mint a Szepességen, Késmárkon az ősrégi Lyceum mellett az újabb időben létesült egy ev. felsőbb leánytanoda és egy állami polgári és felsőbb kereskedelmi fiúiskola. Iglón az ev. algymnasium főgymnasiummá fejlődött. Ugyanott létre jött egy polgári leányiskola, továbbá egy állami tanítóképző, egy polgári és faragászati iskola is. Lőcsén a r. kath. főgymnasium egy állami főreáltanodával és egy felsőbb, szintén állami jellegű főleánytanodával, valamint a r. kath. leányiskolával egészíttetett ki. Ezen sok tanintézet növendékei nagy részben az ev. polgárok gyermekei, kik szívesen látogatják a helybeli felsőbb tanintézeteket, kevés kiadással. Az így könnyű szerrel kiképzett növendékek aztán valami szaktudományt végeznek el, természetesen azonban szülővárosukban alkalmaztatást nem kapnak, hanem más nagyobb városokba költöznek, a hol nemcsak meghonosodnak, de szüleiktől örökölt vagyonukat is magukkal viszik; s így akaratlanul is a szülőhelyeik lélekszámának és vagyonának apasztását munkálják. Ugyanez áll az ügyesebb mesteremberekre is, a kiket a könnyebb megélhetés érdeke ugyancsak a nagyobb városokban telepít le. Szepesi tanult, vagy mesterműves evangelikus emberekkel egész Magyarország nagyobb városaiban találkozhatni. A számos középiskolák a Szepességen e tekintetben némi tekintetben export állomások, a melyek a szepesi ev. ifjúságot idegen helyre és állomásra segítik. A lélekszám apadásának egy másik lényeges oka az evang. lakosságnál dívó egy-két gyermekrendszerben rejlik. Míg az evangélikusok helyét elfoglaló bevándorolt r. kath. tót családban öt-tíz gyermeket találunk, addig az ev. német polgár családban alig egy-két utódra akadunk. Ugyanazon lélekszám mellett a r. kath. tót községben egy év alatt 100, az ev. német községben pedig csak 30 gyermek lát napvilágot. Ily rendszer természetesen nagyon is apasztja az evangélikusok számát, kik e téren egyáltalában nem álljuk ki e versenyt a tót r. katholikusokkal. Ha ezen úton is már sok tagot veszítünk, még nagyobb a veszteségünk a kivándorlás folytán Amerikába. A műveltebb, nyelveket tudó evang. német könnyebben boldogul az új világban, a hol végleg letelepedik egész családjával, míg a kivándorló r. kath. tót munkás ott * V. ö. „Schematismus ecclesiarum et cholarum in inclyta et venerabili Superintendents Cis et Trans-Tibiscana evangelicorum Aug. Conf. addictorum pro anno MDCCCXXVI." a szepesi városi egyházmegye jegyzökönyvével az 1905-ik évről.