Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-11-16 / 46. szám

444 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 csak egy pár ezer forintot keres, azzal hazajön, hogy elfoglalja az ev. német hült helyét. Azon 6410 szepesi embernek, a kik tavaly Amerikába kivándoroltak, a legnagyobb része szepesi evangeiikus, a kik sohasem fognak visszatérni oda, a hol bölcsőjük ringott. Kérdés már most, mit tehetünk mi, mint lelkészek, lélekszámunk apadása okainak elhárítására? Figyelmeztetnünk kell híveinket magánbeszédben úgy, mint prédikációkban, hogy a szerencséhez nem okvetlenül szükséges a tudományos pálya; az iparos, a kézműves, a földmivelő is boldogulhat. A becsületes munka, a szorgalom és kitartás eredményezik a sikert, nem pedig a hivatal neme. A mint Tompa mondja: Munkásság az élet sója, A romlástól mely megójja, S csak az, a ki nem lievert, Várhat áldást és sikert. így megint kegyelettel fognak ragaszkodni ifjaink a házi tűzhelyhez, megszeretik az apáik munkáit és otthon is megtalálják azt, mint kézművesek, iparosok és földművesek, a mit a tudományos pályán az idegenben keresnek. Az 1—2 gyermekrendszer azon téves felfogáson alapszik, hogy a sok gyerek sok gondot okoz, míg az 1—2 gyermek felneveltetése kisebb, könnyebb feladatot képez. Tényleg azonban másképen áll a dolog. A szülői gond ott is óriási nagy, hol csak egyetlenegy gyermek van a családban, ha ez az egy gyermek nem jár az isten útján, hanem gonosz minden szándéka és minden tette, viszont pedig a több gyermek felnevelése is elviselhető hely, ha a gyermekek jók és igazak és rendeltetésük szerint megfelelően fejlődnek. „Viel Kinder viel Vaterunser, viel Vaterunser viel Segen". A mai időben az ügyesség, a szorgalom, az életrevalóság, az istenfélelem oly kincsek, hogy azok birtokában a sok gyermek is zöld ágra fog vergődni és szülőinek sok örömet okozni fog, míg az egyetlenegy gyermek is a családban rossz, téves, elkényesztetéssel járó neveléssel tönkre megy és az apának és az anyának leírhatatlan bút és szomorúságot okoz. Ilyen és hasonló okoskodással lehet küzdeni az 1—2 gyermekrendszer ellen, mely fájdalom főleg a műveltebb osztályok közt terjed és természetellenes bűnös mesterkedéssel jár, mely igen gyakran az anya és magzata életét veszélyezteti és az egész családot elpusztítja. Az 1—2 gyermekrendszer ily felfogása és előadása mellett megküzdhetünk a baj elharapódzása ellen. Nem csekélyebb bajunk, mely ellen védekeznünk kell, a kivándorlás Amerikába, mely híveink számát nagyban apasztja. Itt beválik a latin közmondás : v,effodiuntur opes irritamenta malorum". A kivándorlás most már annyira elfajult, hogy sem a mindennapi szükség kielégítése, hanem a kincsvágy, a gyors gazdagodás kergeti legjobb embereinket az új világba, De nem mind arany a mi fénylik. Soknak sikerül a vagyonosodás, a minek azután nagy híre száll mindenfelé, de a fényoldalnak van ám árnyoldala is: a sok szegény, beteg, gyors halállal kimúlt emberről hallgat a krónika, ki itthon szerény viszonyok között nyugodtan és boldogan élhetett volna. És azok, kiknek sikerült vagyonra szert tenni és azzal hazajönni, sokkal nagyobb erkölcsi kincset veszítettek : a jó erkölcsöt, a vallásosságot, az istenfélő szellemet, mely nélkül az egész szerencse, fényes palota alap nélkül: „Mert mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, ha az ő lelke megbüntettetik? Vagy micsoda váltságot adhat akárki is az ő lelkeért? (Máté 16, 26.) Boldog azon lelkész, ki e nagy és nemes küzdelemben számíthat a tanító, a felügyelő és az egész presbyterium segítségére, a kik vele együtt — lehet mondani — jólétbizottságot képeznek, a hol egyesült erővel megküzdenek mind azon tényezők ellen, melyeknél fogva évről-évre fogy híveink száma. Ha valahol, itt jut érvényre a „viribus unitis" jelszónak nagy jelentősége, annál inkább, mert a túlsó táborban, a római kath. egyház terén ez irányban is élénk szervezkedést, agitálást észlelhetni az egész vonalon. Csak most e napokban szerveztetett a kath. egyesületek országos akciója. Ezen egyesület célja papokat és világiakat, gazdagokat és szegényeket, előkelőket és parasztokat, szóval minden r. kath. embert egy nagy egyesület tagjává tenni, a melynek irányát a kath. érdek, befolyás, hatalom és terjeszkedés szabja meg. Ezen irány célja egy nagy országos r. kath. bank létesítése, melyről igen jól tudjuk, hogy legbiztosabban folytatja a térítési munkát a szegény protestánsok között. Mi ezen mozgalom ellenében úgy tűnünk fel, mint egy széthulló kéve, minden buzgalom és összetartás nélkül. Tanuljuk meg az ellenféltől is az összetartást és írjuk mi is zászlónkra a pretestantizmus érdekét, erősítését és terjesztését. Ne engedjük, hogy a farkas nyájaink közé behatolhasson, nehogy még jobban apadjon a számunk, mint eddigelé történt. Tartsuk emlékezetünkben az apostol intését (Pét. 3, 8.): „Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségtek az ördög, mint az ordító oroszlán széllyel jár, keresvén, kit elnyeljen, kinek ellene álljatok, erősek legyetek a hitben, tudván, hogy a ti atyafiaitól, kik e világon vannak, ugyan azon nyomorúságok töltetnek be". Wéber Samu. EGYHÁZI ÉLET. Pancsova ünnepe. (Vidéki levél, a melyet a benne foglalt tanulságos adatok kedvéért szószerint közlünk.) Nagytiszteletú Szerkesztő Úr ! Nagy ünnepe volt november 3. és 4-én a bánsági egyházmegyének, Pancsova városnak és a pancsovai ev. egyházközségnek. Főtisztelendő és méltóságos Scholtz Gusztáv püspök úr körébe érkezett, hogy az új pancsovai ev. templomot felszentelje. A mult erényeinek és küzdelmeinek egy emléket állított fel a pancsovai gyülekezet gyönyörű új templomával s lehet-e ennek a múltnak kedvesebb elismerése, mint hogy rajongásig szeretett főpásztora ez örömünnepen megjelent körében. Mert nagy és nehéz küzdelmeket élt át a pancsovai gyülekezet, míg idáig jutott. E rögös úton az első távolságjelzőt 1834-ben állították fel, mikor a franzfeldi anyaegyházközség leányegyházközségévé alakultak. 20 év alatt, 1854-ben értek a második útjelzőhöz, mikor azt az imaházat, melytől most elbúcsúztak, felépítették s első lelkészüket üdvözölhették, Schneeberger Jánost. Pásztor ösztökélése mellett a nyáj gyorsan haladt előre. Már 1857-ben külön iskolája volt, 1861-ben külön temetője, 1870-ben meg már ovodája is volt egy második tanítóval. Az egyházközség korszakait alkotó eseményeinek felsorolásában eljutottunk Schwalm György lelkészkedéseig. 1877-ben választották meg a 29 éves fiatalembert. Sokat habozott, míg az isteni gondviselés a papi pályára vezette. Eddig 29 évig lelkészkedett Pancsován, ebben az alkotásaiban aránylag kicsiny, 1700 lélekkel biró egyházközségben s nemcsak a 100,000 koronába került gyönyörű templom, paplak és egyházi hivatalos helységek, hanem a nagyszerű hitbuzgóság, mely gyülekezetéből