Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-12 / 41. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ sági út alkalmával megnézték a falak, emelkedését, majd a tetőzetet s a berendezést. Hiszen mindenki jogot formált hozzá, mindenki vitt hozza egy fövényszemet, mindenki várta azt a pillanatot, a mikor e hajlékból szállhat az • áhítat szárnyán lelke az ég felé. E gondolatot a felszentelés alkalmával gyönyörűen fejezték ki abban, hogy ott volt az esperességnek egész lelkészi és felügyelői kara, ott volt Laszkáry Gyula "kerületi, Laszkáry Pál esp. felügyelő, ott volt Lit§ Gyula főispán s a megye értelmiségének színe-java. Lits Gyula főispán a közebéden gyönyörű szavakkal jellemezte a protestáns vallásosságot a nagy Anglia s a nagy Németország példájában, a hol nemzet és uralkodó, polgár és katona egy iránt vallásos. Kijelölte egyúttal a vallás szerepét a XX. században : „Egy zászlót bontogatnak, melyre az a megdöbbentő jelmondat van felírva : nincs Isten, nincs haza! Legyen ez a kis templom menhelye a lelkiismereti szabadságnak. Hangozzék itt a zsoltár az egy Isten nagyságáért és a magyar fohász a haza szabadságáért". Ez is mutatja a szép ünnepnek magas emelkedettségét, a minek csodás harmóniáját egyetlen bántó mozzanat sem zavarta meg. Tudósítónk alább számol be a szép ünnepről., Lélekemelő szép ünnepség keretében avatták föl e hó 4-én az ipolysági ág. liitv. evang. templomot. Úgyszólván három vármegyére szóló ünnep volt, mert Hont vármegye evang. vallású női és férfi előkelőségei között sokan jelentek meg Bars- és Nógrádból is. Komáromból is jelen volt Jánossy ev. esperes ; a zólyomi egyházmegyéből pedig Korpona küldöttségileg vett részt Kiiment ev. lelkész vezetése alatt. Hont vármegye 33 evang. egyházának lelkészei Händel Vilmos főesperes és Krupecz István alesperessel élén úgyszólván hiánytalanul jelentek meg. Délelőtt 10 órakor vonult a közönség Baltik Frigyes dr. püspök és Lits Gyula főispán vezetése alatt az új templomhoz, melynek bezárt kapuja előtt díszes közönség jelenlétében Bolner Pál egyházgondnok kérte föl a püspököt, hogy a templomot vegye át és szen- telje föl. Ezután á püspök intonálván antiphonát, a reá nyert válasz után. a közönség bevonult az új templomba. Szép stílben épült a nem nagy méretű, de nagyon szép kis templom, melyet Kéler Napoleon bpesti építész gratis terve és Draskóczy Jenő ipolysági főmérnök kivitele szerint emeltek, ki az építési munkálatokat díjtalanul teljesítette, illetőleg a neki megállápított tiszteletdíjat a templom céljaira ajánlotta föl. A templom létesítése körül Ivánka László, Krupecz István, Gregersen György, Nyáry Alfonz báró érdemeit kell feljegyeznünk, nem említve azon jótékony adakozók sorait, kik adományaikkal valláskiilömbség nélkül téglánként járultak a templom felépítéséhez. Nagyon ízléses szép a templom oltára, a szószék és a keresztelő medence. (Rétay és Benedek budapesti műintézetéből). Az egész szubtilis alkotmány végtelenül kellemes benyomást kelt a szemlélőben. Az ünnepi istentisztelet Ambrosius híres énekével, a Jövel Szentlélek Úristen-nel kezdődött. Utánna Händel Vilmos esperes mondott az oltár előtt szép imádságot, mely mélyen meghatotta a gyülekezetet. Kár, hogy terünk szűk volta miatt sem ezt, sem az elhangzott beszédeket nem közölhetjük. Reméljük azonban, hogy az emlékfiizet nemsokára közkézen forog az elmondott beszédekkel, imádságokkal s így maradandó hatásuk lesz ; a bennök réjlő igazságok nem enyésznek el nyomtalanul. Ez annál is kívánatosabb, mert ez ünnepi istentisztelet aesthetikai szempontból is megfelelt az evang. istentisztelet ideáljának. Imádság, ének, felszentelő s alkalmi valamint úrvacsorai szent beszéd pompásan egymás mellé s a közös cél szem előtt tartásával illeszkedtek abban a keretben, a mit az ünnep tartalma megszabott. Alkalmi éneket Kovács Sándor, lapunk szerkesztője írt az ünnepi alkalomra (a Családi Lap utolsó száma közölte). Az esperességbeli tanítók kara több szép karénekkel emelte az áhítatot. D Baltik Frigyes, a ki csak nem rég tért vissza tengerparti üdüléséből, Ján. Jel. 21. 3. v. alapján tömör fölszentelő beszédet mondott, melyben úgy tüntette fel a keresztyén templomot, mint ama romolhatatlan hajléknak földi mását. Mert itt a boldogok hallgatják Istennek igéjét s az imádság házában Isten meghallgatja a hívők imádságát. Az egész beszédet a szónoki ékítmények tudatos kerülése s szigorú hitvallásszerűség jellemezte ; utalt a keresztyén hitfelfogás centrális godolatára, a Krisztus megváltó érdemére, a mely által minden, a ki benne hisz, örök életre jut. Beszédje folyamán megemlékezett Ipolyság városáról, mely templomtelket adott s a hazáról, melynek törvényes oltalma alatt szabadságot élvez az evang. egyház. Az ünnepi prédikációt Krupec István alesperes s udvarnoki lelkész mondotta I. János V. 4. v. alapján. Beszédének tárgya az volt, hogy az ipolysági templom is, mint minden evang. templom, az embernek üdvösségére és Istennek dicsőségére épült. Az üdvösség szükségének érzete s a hit hozta létre a templomot, emelte falait. A nagy szónoki erővel előadott beszédet áhítattal hallgatták a hívek s érdekét fokozta az a körülmény, hogy Krupec egyike volt a templomügy legfáradhatatlanabb munkásainak. Händel Vilmos az ünnephez illő tartalmas beszéd után kiosztotta az egybegyűlteknek az Úr szent vacsoráját (papoknak és világiaknak). Erre karének következett, majd a Confirma Deus, melyet az egybegyülekezett papság énekelt nagyon meghatóan. A püspök befejező imádsága és áldása rekesztette be a szép ünnepélyt; a közönség pedig a Gályarabok énekének hangjai mellett oszlott szét. Mély áhítattal eltelve vonult ki ezután a közönség az immár felavatott templomból, mely belül délszaki növényekkel volt feldíszítve, karcsú tornyán pedig nemzeti színű zászló lobogott. Déli 1 órakor 200 terítékű közebéd volt a Sárkányféle vendéglőben, a melyen számos felköszöntőben fejezték ki az ünnep keltette érzelmeket. Lits főispán beszédéről már fent megemlékeztünk. Este 8 órakor a vármegyei székház dísztermében tánccal egybekötött hangverseny volt. A hangverseny két érdekes és értékes attrakciója Sembery Fanny ének-művésznőnek Czervinka Henrik zongora-művész finom zongorakisérete mellett előadott briliáns énekszámai és Héderváryné Murányi Juliska, a budapesti Vígszínház volt jeles drámai művésznőjének monológja voltak. Mindkét művésznőt meleg elismerésével halmozta el a közönség és tapsaival többször idézte vissza a dobogóra. Kedves pártnerük volt Bory Jolán, ki Liszt Ferenctől játszott magyar rapszódiákat az ő szubtilis, finom ügyességével ő is sűrűn kapott tapsadományt. A közöket vármegyénk evang. tanítókara töltötte ki jelesen egybevágó karénekekkel. Buzgó törekvésüket a himnuszszal tetézték be, melynek gyönyörű dallamait a közönnség állva élvezte végig. Hangverseny után tánc következett a hajnali órákig. Az ünnepre levélbeli és távirati üdvözléseket küldtek : Prőnay Dezső báró egyetemes felügyelő, Jekelfalusy honv. miniszter, Zsilinszky Mihály, Antal Gábor ref. püspök, Scholtz Gusztáv és Gyurátz Ferenc evang.