Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-12 / 41. szám

391 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 püspökök, Raáb Károly barsi, Svehla Gusztáv zólyomi ev. esperesek, Beniczky Árpád és Kosztolányi Aurél esp. felügyelők, a pozsonyi ev. egyház, a pozsonyi ev. theol. akadémia, Kovács Sándor theol. tanár, Nagy Gida ev. ref. esperes stb. stb. A templomi offertorium ki tett 173 K, az esti hangverseny jövedelme 500 K, s templomfelvételi levelezőkből befolyt 75 K a templom javára. (Egy jelenvolt.) A somlyóvidéki ág. h. ev. lelkészegylet szeptember hó 26-án tartotta meg ez évi őszi közgyűlését Gyurátz püspök elnöklete mellett Pápán, az egyház kisebbik tanácstermében, Reggel 8 órakor Póca Ferenc m.-lelkész úrvacsorát osztott. Utána nyomban tanácskozásra ültek össze a tagok az egyház kis tanácstermében. Gyurátz püspök megnyitó beszédében melegen üdvözli az egybegyűlteket. Utal az igehirdetés kiváló históriai jelentőségére. A középköri sötétségben ez gyújt világot. Ez ad lelki erőt a jog kivivására, ez emelte fel az elesettet. Egyházunk erre ad nekünk jogot; erre kötelez bennünket. Ezt hirdetni csüggedés, kételkedés nélkül — feladata az ev. lelkésznek. Hit nélkül, vallás nélkül sehol, soha az emberiség meglenni nem tudott. Ha ettől teljesen mentesíthetné magát, abban a percben megszűnne ember lenni. Lehetne angyal, a ki előtt a hit színrőlszinre látássá lesz, vagy pedig alatta sülyedne, a ki előtt nincs eszmény, ideál. Bár verjen le a sors, akadály, a hit, ez az anteusi föld újra erőt ad. De az igének tisztán csak hirdetésének nem állhatunk meg. Ezt az életbe kell átvinni a szeretet erejével. Ez a boldogságnak záloga úgy a földön, mint a mennyben. Krisztus szeretete mutatja ezt, mint megvalósult eseményt. Oda kell hatnunk, hogy a mi híveink érezzék folyton, hogy az a vallás, melynek mi vagyunk szolgái: a szeretet. Á papban ne csak adószedőt lásson, hanem a szeretetnek apostolát. A hajdan múltban való művészet, irodalom, hatalmasabb alkotás, mint ma. Az ókor jogismerete ma is — „remek jogászaival" — vezérszerepet visz. Mindenben tanulunk az ókortól. De egyben messze mögöttünk áll: nincs benne emberszeretet. A rabszolgában nem ismerte el az embert. Ez adás-vétel tárgya volt. A rabszolgaság csak a kereszténység hatása alatt lesz jobágysággá. A jobbágyság az evangeliom hatása folytán helyet ad az egyenlőségnek, testvériségnek, szabadságnak, ha épen ezen kérdések vannak felszínen. Egykor a vallás képezte a legtöbb gyűlés tárgyát. Utána a nemzetiségi kérdés került szőnyegre. Sok keservet okozott ez is. Ma a gazdasági kérdés, a szocializmus került felszínre. Ennek a jogosultságát el kell ismerni. De az éktelenségbe átcsapó irányt, a mely csak dönt, rontbont — nem helyeselhetjük. Van ma már sok árnyalata. Növekszik, hatalmasul. Számolni kell vele. Lenézni kicsinyelni nem lehet. Ebben a harcban ki kell venni a részt a prot. papnak is. Ha nem foglalunk állást — alánk aknázza a terepet, ellenünk dolgozik. Meg kell ismerni a tanaikat, hogy így meglássa a lelkész: mi az elfogadható. így tudja a pap kimutatni, hogy a szocializmus rosszul tesz, ha a vallás ellen tör. Hisz ez volt a részvétnek, könyörületnek képviselője. Minden ev. lelkész szociálista legyen; közre kell hatnia, hogy jólét, boldogság legyen mindenütt. Erre buzdít Krisztusnak élete, példája. Nemcsak prédikált, de a testnek szükségleteit is kielégíti. Éhezőket jól tart, beteget, szegényt gyógyít, gyámolít. Erre készüljünk. Lám a kath. tábor sürgés-forgásban áll. Épen napjainkban ülézesnek a főpapok, mágnások szárnyai alatt. Mi is készüljünk, tétlenséggel ne vesztegeljünk. Beszéde mély hatást gyakorolt a jelenvoltakra. Majd Takács Elek homokbödögei pap olvasta fel „A szociálizmus és az egyházak" című tanulmányát, a melyben Kidd angol tudósnak „Társadalmi evolúció" című műve nyomán foglalkozik az aktuális kérdéssel. Megvonja a határt, a meddig el kell menniök az egyházaknak, ha azt akarjuk, hogy ez a kérdés ne nélkülünk ellenünk legyen megoldva. Sürgeti a belmissiói eeyletek felállítását, szervezését. Itt e téren van alkalma az ev. lelkésznek híveihez hozzáférkőzni s őket irányítani. A pénztáros jelentésének meghallgatása után a könyvtáros számolt be a könyvtár helyzetéről. A gyűlés Gyurátz püspöknek buzgó fohászával ért véget. A somlyóvidéki ev. tanítóegyesület f. hó 4-én tartotta őszi közgyűlését Nagyalásonyban Kiss Lajos lelkész és Plevniczky Pál tanító elnöklete alatt. A lelkész-elnök tartalmas megnyitó beszéde után elhatározta az egyesület, hogy a jövő éven jubiláris közgyűlést tart Ajkán. Akkor lesz ugyanis ötven éve annak, hogy nevezett helységben a szép eredménnyel működő somlyóvidéki tanítóegyesület megalakult. Ezen jubiláris közgyűlés előkészítése céljából bizottság küldetett ki, mely az egyesület történetének megírásáró s egy „Emléklap" szerkesztéséről is gondoskodni fog. A mostani közgyűlés alkalmával Nagy Pál és Szutter Dániel tanítók fejtették ki véleményüket az ev. egyetemes egyház által kibocsátott egyházi énnekdallamok s a készülő új énekes könyvre yqnatkozólag, Molnár Irma nagyalásonyi tanítónő a tanító magasztos hivatásáról s a vallásos nevelésről olvasott fel igen tartalmas s nagyon szép stílusban megszerkesztett dolgozatot, melyet az egyesület minden tagja a legnagyobb érdeklődéssel hallgatott végig s lelkes éljenzéssel jutalmazta a jeles tanítónőt tanulságos felolvasásáért. Kárpáti Zoltán gergelyi tanító azon akadályokra mutatott rá ügyesen kidolgozott s az egyesület előtt felolvasott munkájában, a melyekbe a tanító — különösen falun — minden lépten-nyomon beleütközik s melyek munkájának sikerét veszélyeztetik. Egyben felsorolta azt is, hogy hogyan lehetne ezen akadályokat félregördíteni. Szutter Dániel ismertette ezután az egyházker. közgyűlésnek a tanítóságra vonatkozó határozatait, Pataky Béla pedig az egyházm. közgyűlésen történtekről számolt be. A jelentéseket örvendetesen tudomásul vették. (Sz. D.) Tátraaljai egyházmegyénk új felügyelőjét, dr. Lersch Kornélt, szept. 25-én iktatta tisztébe a késmárki rendkívüli esp. gyűlés. A gyűlésen Székely Gyula esperes megemlékezett a kiérd, egyházmegyei felügyelő hivatalos pályájáról s érdemeiről, azután küldöttség hívta a terembe az új felügyelőt. Hogy a gyülekezetek jól választottak, kitűnt már a beköszöntőből. Az esperes üdvözlő szavaira, hogy most reá bízzák elődeink drága örökségét, az önkormányzatot, hogy híven őrködjék hitünk és lelkiismeretünk szabadsága felett s munkálja egyházunk szebb jövőjét, szerényen, de egyúttal önérzetesen és határozottan válaszolt. „Hálával fogadja a bizalmat, de egyszersmind aggodalommal is. tA nagy nevű elődök fokozatos felelősséget róttak reá. Új állását kötelességérzetből s egyháza iránt való szeretetből fogadja el. Az alkotmány szellemében és részrehajlástól menten fogja teljesíteni kötelességeit. Ha a r. kath. Rákóczy nagyra tartotta a protestánsokat, tisztelte vállá-