Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

380 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Kérelem. Püspökké lett megválasztatásom és iktatásom alkalmával t. barátaim az üdvözletek oly nagy számával leptek meg, hogy bár igyekszem azokat egyenként megköszönni, felhalmozott hivatalos teendőim mellett nem győzöm. Kérem azért t. barátaimat, hogy addig is, míg ezt tényleg írásban vagy személyesen megtehetném, jó kivánataikért fogadják e helyen leghálásabb köszönetemet. Kiváló tisztelettel Budapest, Vár, 1906. okt. 1. Scholtz Gusztáv, püspök. Helyreigazítás. Ä püspökiktatás alkalmával énekelt s lapunkban is közölt énekszöveget Sántha Károly írta. A teljesség kedvéért most pótoljuk múltkori mulasztásunkat. IRODALOM. A Luther-Társaság kiadványai. A Luther-Társaság minden évben egy csomó könyvet helyez tagjainak asztalára. Érdeklődéssel várjuk megjelenésüket annál inkább, mert ezekkel gondoskodik a mi egyházunk szellemi szükségleteiről. A Luther-Tár sas ág hivatása a müveit férfi íróasztalára s a müveit nö regényei és divatlapjai mellé egy-egy mélyebben szántó vallásos könyvet helyezni. De egyszersmind fel kell keresnie a kicsiny gunyhók, szalmafödeles kicsiny házak egyszerű lakóját is, s meg kell keresnie a nép lelkéhez vezető utat. Dacára közös alapjuknak, olyan elágazó feladatok ezek, melyek mindegyike nagy munkaerőt köt le. — Vájjon sikerül-e ismert szegénységünk mellett ennek a kettős feladatnak a megoldása? . . . Mikor a Luther-Társaság idei küldeménye megérkezett, ezzel az érzéssel vettem kezembe az egyes könyveket. Szeretettel és érdeklődéssel simogattam meg mindegyiket, mintha csak a lelkem gyermekei lennének, és szeretettel megkérdeztem: „mit hoztok?" ... Hoztok-e sok jót és sok szükségeset? .. Hoztok-e egy-egy foltot rongyos öltönyünkre, avagy pedig talán akad közöttetek egy-két egészen újonkészült ruhadarab is ? ... Hogy a könyvek között mit találtam és mit nem találtam, röviden elmondom. Először is egy vaskos könyv került a kezembe. Vallásos költemények gyűjteményét állította össze „Hárfahangok" címe alatt Payr Sánáor soproni theol. tanár. Vaskos kötet! 432 oldalt számlál. És milyen várva-várt, kedves vendég ez a könyv! . . . Hányszor kerestük, hányszor hívtuk! . . . Megszólal benne az az érzelem, mely a természeti világból kimagasló emberrel együtt született, növekedett, mely az ember lelkivilágának természetes kiegészítője: a vallásos érzelem. A sok nemes érzelem között a legnemesebb és legmagasztosabb, mely a művészet birodalmának legszebb és legmelegebb részét képezi. Ebben a könyvben megszólalnak a régebbi és az újabb költők. Tárgyra, hangra, művészi értékre különböző alkotások tervszerűen csoportosított sorozatán vezet végig egy gyakorlott szerkesztő keze, de mindenütt érezzük az egész művön uralkodó vallásosság összekötő szellemét. Igazán „hárfahangok" ezek. Néha lágyan csendülnek, mint az aeol-hárfa a csendes alkonyi szellő bíztatására. Egy-egy ünnepi érzelem, egy-egy szentnapi sóhajtás . . . Végig haladunk a keresztyén világ minden ünnepkörén. Majd úgy hangzik, mint a régi hegedősök szava, egy-egy tört akkord a szent és nagy történetből. Ott vannak előttünk a próféták korára vonatkozó költemények. Majd látjuk a Megváltó élete-útját jelző nagy események versbe szedett emlékeit. Halljuk azok szavát, kiknek ihlete az ő szenvedése, megdicsőülése volt. — Sokszor ércesebb lesz a hárfa zengése. A költő nem a kezével érinti, hanem a lelkefájdalmával ver ki rajta egy fájó kiáltást . . . Ezek a mi üldözötteink, ezek a mi gályarabjaink énekei, ezek a magyar reformációra vonatkozó költemények . .. De nem elég erős a tollam, hogy követhetném a képzeletem szárnyalását. Hagyom a megkezdett képet csonkán, és csak így említem meg, hogy mindezeken kívül az egyházi, a családi élet, a legszentebb keresztyén erények, hit, remény, szeretet, stb. stb. kifejezőre találnak ebben a gyűjteményben. Az Istent dicsőítő ódáktól egészen az eklézsia szelíd humoráig helyet nyer benne a vallásos érzelem minden megnyilatkozása. Ennek a műnek igazán nagy a jelentősége. Hiszen, a mint már mondtam, — olyan régen vártuk. Ez évben a Luther-Társaság valóban egy szükséges ruhadarabot hozott! .. . De eltekintve ettől, még másért is örvendhetünk e gyűjteménynek. Olvasása közben eszünkbe jut,. hogy a költemények sokkal közvetlenebbül szólanak hozzánk, mint a kötetlen beszéd. Már külső alakjuk, szép formájuk, költői szárnyalásuk megteremti azt a lelkiállapotot, mely alkalmas nagy igazságok és nagy eszmék befogadására. A vallásos költészettől méltán várhat sokat épen a mi egyházunk, mely ezekben az igazságokban nemcsak művészeti, — hanem életigazságokat is lát, s az aesthetikai szépet az erkölcsi szépben ismeri fel. Payr Sándor, a mü szerkesztője bizonynyal nem áldozta fel hiába a nappal és a csendes este munkaóráit. Azok, kik a lelkek nevelésében látják egyházunk hivatását, örömmel nyitnak neki utat az olvasóközönség körébe. És hiszem, hogy a protestáns családatyák is áldani fogják azokat a költeményeket, melyek itt egy könyvben összegyűjtve, segítettek nekik gyermekeik lelkében a protestánt hithüséget megerősíteni. A fő az, hogy ne legyen ez a gyűjtemény a könyvszekrények tétlen számszaporítója, hanem legyen híveink szórakoztatója a pihenés, lelkesítője az emlékezés óráiban! ... Ez lesz a sok elismerés mellett a legszebb babérág! . . . A másik mü, mit a Luther-Társaság kiadott, már címénél fogva felkelti a figyelmet. Elaveness krisztiániai lelkész prédikációiból közöl egy gyűjteményt Szeberényi Lajos békéscsabai lelkész ezen cím alatt: „Az evang éliom a jelen kornak hirdetve." Nagy várakozással vettem kezembe a könyvet. Kiváncsi voltam arra, hogyan valósítja meg célját ennek az idegen nemzetnek a fia. Mert a mint a bevezetésben olvassuk, ő nincsen megelégedve az igehirdetés mostani formájával. Úgy találja, hogy sok abban a dogmatizálás és kevés a való élettel való számvetés. Ezért maradnak el a műveltek a templomból. Alkalmazkodni kell tehát a megváltozott lelki szükségletekhez és új ösvényt kell taposni a prédikációkkal. Végig olvastam a könyvben található 16 elmélkedést. És nem tudtam eltagadni, hogy sok benne az új szellem. A fejtegetett kérdések rendesen a mi korunk társadalmi életéből vannak kiszakítva. Beszél az emberi vágyakról, a folytonos kielégítetlenség érzetéről; a test erkölcsi jelentőségéről, az igazi imádságról, a szívmüveltségről, mint a keresztyénség alapjáról. — Szemünk elé állítja a Krisztust, a mint a kánai mennyegzoben részt vesz, s elmondja, hogy milyennek kell lennie az embernek a társaságban. Szól a házasságról, politikáról, a létért való küzdelemről stb. Már az egyes thémák megjelölése is mutatja a beszédek modernségét. És ez bizonynyal így van helyesen. Ha a mi korunk gyermekeit akarjuk építeni, akkor a mi korunk gyermekeihez kell szólanunk. Ha életüket akarjuk megjobbítani, akkor nem dogmatikai igazságokkal kell jól tartanunk őket, hanem életüket, szokásaikat kell bírálnunk, s a helyes életirányt kijelölnünk. Elképzelem, minő nagy hatással lehettek Klaveness elvei a Svédországunkban tartott konferencián. Hiszen az az ország valósággal eltemetkezett a dogmatikai igazságok boncolgatásában. Egyszer én is ültem ennek a templomnak falai között. Egy svéd jó barátom magyarázgatta nekem, hogy a lelkész az ágostai hitvallás egyik cikkét fejtegeti. Nem tudom, jobban épültek-e svéd hallgatói mint én, de hogy az arcukról nem nagyon sugárzott a lelkesedés, arra emlékszem.