Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-10-05 / 40. szám

381 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 Abban a környezetben talán nagy port vert fel Klaveness beszédgyűjteménye. Mi nálunk valószínűleg kisebb lesz hatása. Mert úgy gondolom, vagy talán inkább remélem, hogy a való élet követeléseiről nem felejtkezünk el annyira, mint a hogy az északi protestáns irányzatok tényleg megfeledkeztek. Sok előtt ez nem is lesz új ösvény. Hanem valami másban is láthatjuk a modern irányt. A tárgyalási mód, a hang egészen új. Valami könnyed ter­mészetszerüség vonul végig az egészen. Olyan, mint a jó tár­salgó, telve van szellemmel és költőiséggel. Az ember egészen elfelejti, hogy prédikációt olvas. A mint az egyiket elvégezte, szívesen belekap a másikba. (Ez pedig nagyon kedvező kritika.) És ha lehet, nem is teszi le addig a könyvet, míg csak el nem érkezett az utolsó végéhez. Megfigyelései mindig helyesek. Kitűnik minden beszéd­jéből, hogy ismeri az életet, ismeri a társadalom hibáit és tudja, hogy az ö híveinek mire van szükségük. Nem tagadom azonban, hogy sok dolog idegen maradt a lelkemnek. Zavart az, hogy a beszédek épen nem evan­geliumszerüek Csak úgy futva érinti szerző az alapul válasz­tott szent igéket. A „jelenkor" mellett az „evangelium" egy kissé gyengén van képviselve. Végtére is nem arra való az evangelium, hogy háttérül szolgáljon, hanem, hogy alapja és tartalma legyen az egész beszédnek. Azt sem tudom, vájjon az a nyíltság, melylyel a leg­kényesebb kérdéseket tárgyalja, nem árt-e a szószék tekinté­lyének ? Az bizonyos, hogy a mi templomainkban egy kissé furcsán hangzanának az érzékiség, erkölcstelenség olyan tár­gyalásai és olyan kifejezések, mint a minőket itt találunk. A munka szerzője túlságosan sokat senkitől sem kiván. A Krisztus követésének könnyű oldalát mutatja meg. Jézus keresztjének súlyos voltáról hallgat. Mintha csak csalétkül vetné oda annak könnyűségét, s elrejtené annak keresztjét, nehogy visszariadjanak az emberek. De hát végtére, ezek lehetnek nagyon egyéni gondola­tok. Az bizonyos, hogy a beszédgyűjtemény eredeti alkotás, mely a figyelmes olvasásra érdemes. A ki a kezébe veszi, tanulhat belőle. Fordítója ép úgy hasznos munkát végzett, mint a Luther-Társaság, mikor kiadta. De vegyünk búcsút Klavenes könyvétől s forgassuk tovább a füzeteket. Itt találjuk Kovács Sándor nagy tudással és igazi melegséggel megírt Bocskay füzetét. Hörk József: „Keczer András"-ában kedves, régi ismerőst üdvözlünk — német gúnyában. Életrevaló, szép irat Geduly Henrik kis füzete; „A mi nekünk fáj !" . . Igazán őszintén feltárja egyházunk sajgó sebeit. Bárcsak munkára kész jóbarátokat gyűjtene egy­házunk oltalmára. Baffay Sándor Reversálisáról nem is írok. Olvassa el mindenki és tudom, örül a szive, ha a sorokból kiáradó meg­győző erő és melegség a lelkét megérinti. Csak azt sajnálom, hogy ilyen terjedelmes és hogy ilyen drága. Mennyivel más szolgálatot tenne ez a kis könyv, ha néhány filléres füzetben kiadva két kézzel szórhatnánk oda, a hol szükség van rá! A mit a Luther-Társaság ez évben kiadott, mind sike­rült, hasznos dolog. De azért nem tudom elhallgatni, hogy meg ne mondjam : mit kerestem, és mit nem találtam. Kerestem egész olcsó, népies elbeszéléseket, kerestem valláserkölcsi igazságokat szemléltető történeteket és nem találtam egyet sem. Az évi jelentésben pedig nagyon-nagyon kerestem annak nyomát: mikor lesz a mi „Evang. Családi Lap"-unk hetenként megjelenő lappá. Ezt sem találtam. Pedig nem a felső százak mentik meg az egyházat, hanem az alsó ezerek. És nem az az igazi lelki kötelék, mely évenként húszszor újul meg, hanem, a mely folytonos köl­csönhatást biztosít, a mely sohasem szakad meg. A mit a ; ;ma" nem hozott meg, talán meghozza a „holnap." Kapi Béla, körmendi ev. lelkész. Felhívás. Nemzetünk két nagy bujdosójának, Thököli Imrének és II. Rákóczi Ferencnek koporsója közeledik igazi pihentető helye: a magyar föld felé. A közzétett tervezet szerint október hó 28-án refor­máció ünnepéhez legközelebb eső vasárnap érkezik a két koporsó a haza fővárosába, a hol az egyik ravatalt ev. templomban állítják fel. Ha hivatalos intézkedés nem történt is, igaz kegyelet gyakorlása mellett önmagunkat tiszteljük meg, ha annak a férfiúnak emlékét, kinek „vallása, evangelika religiója volt mindenekfelett a legelső" és ama másikét, kinek karja templomaink nagy részét újra visszaadta és meg­nyitotta, templomainkban épen reformáció ünnepén fel­újítjuk. A nagy férfiak történeti jelentősége s a százados mult és jelen idő harmóniája iratta meg velem azt a reformációi templomi szent beszédet, melyben a reformáció jelentőségének vázolása mellett, Thököli Imre és Rákóczi Ferenc emlékét és érdemeit felújítom. Az imádsággal ellátott beszédet 50 fillér beküldése ellenében portómentesen megküldöm az érdeklődőknek. Körmend (Vasm.) 1906 szept. 30. Kapi Béla ev. lelkész. Pályázatok. A verbica-szentmiklósi ág. hitv. evang. "tót tannyelvű elemi iskolában túlzsúfoltság következtében a szánion­feletti I. és III. osztálybeli tanulók számára ezen iskolai évre kisegítő tanító, vagy tanítónő kerestetik 800 ko­rona díjazással. Az állás mielőbb elfoglalandó. Jelentke­zések az evang. lelkészi hivatalhoz Liptószentmiklósra intézendők. Liptószentmiklóson, 1906 szept. 20. kiváló tisztelettel Janoska György, lelkész. A béri evangeiikus egyházközség tót nyelvben is jártas kántortanítót keres. Kötelességei: A mindennapi és ismétlőiskola vezetése s a kántori teendőknek ellá­tása. Minden harmadik vasárnap és a sátoros ünnepek másodnapján az istentiszteletet — délelőtt postilla-olva­sással, délután imával — egyedül kell végeznie. Java­dalma : Két szobás lakáson, mellékhelyiségeken és kerten kívül földhaszonélvezetben, készpénzben és terményekben a javadalmi jegyzőkönyv szerint 1423 korona. Megjegy­zendő, hogy ez a javadalom a második tanítói állás szervezése után körülbelül 100 koronával csökkenni fog. Kellően fölszerelt kérvények legkésőbb október 11-ig alulírotthoz küldendők. Bér (u. p. Szirák, Nógrádm.), 1906 szeptember 23. Mihalovics Samu, ev. lelkész. A nógrádi ág. h. ev. egyházmegyében megüresedett ezrefalusi (suricska) anyaegyház rendes lelkészi állására pályázat hirdettetik. A szolgálati nyelv tót és magyar;

Next

/
Oldalképek
Tartalom