Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-07 / 36. szám

317 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 Luther-Társaságban is, a hol Bachát alelnök, Scholtz pedig titkár volt. 1896 óta a bányakerület főjegyzői tisztét viselte. * * * A szavazatbontó bizottság szept. 1-én Budapesten a deáktéri kis teremben Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő elnöklésével ült össze. Az első szavazás tudvalevőleg nem vezetett eredményre ; a szavazatok nagyon elaprózódtak s egyik jelölt sem kapott általános többséget. Összehasonlítás kedvéért lenyomatjuk az akkori adatokat. Scholtz Gusztávra esett 154 szavazat Szeberényi Lajos Zsigmondra „ 108 „ Veres Józsefre „ 41 „ Belohorszky Gáborra „ 34 „ Petrovits Somára „ 14 „ Csepregi Györgyre „ 2 „ Famler Gusztáv Adolfra „ 2 „ Kramár Bélára „ 2 „ Jeszenszky Károlyra „ 2 „ összesen 359 szavazat. A második szavazásnál beadatott 361 szavazat. Ebből kapott Scholtz Gusztáv 217-et Szeberényi Lajos Zsigmond 138-at Érvénytelen 3. összesen 361. Scholtz többsége tehát 79. A megválasztott püspöknek Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő vitte meg a^szavazás eredményének hírét s egyúttal üdvözölte őt a kerület nevében. Az első üdvözlés után sűrűn következtek a többiek, mihelyt a választás eredménye köztudomásúvá lett. Budapest társadalma örömmel fogadta a hírt, hogy Scholtz győzött s a püspöki székhely Budapesten marad. Hozzá meg a várban, a hol hajdan Mária Dorottya nádorné és Székács aligalig birtak templomtelket szerezni a türelmetlenség és rosszakarat miatt. Nagy változása az időknek. Ha a boldogult hercegasszony és buzgó apostol társai látnák !.. Az új püspököt szept. 19-én iktatják tisztébe a tavalyi rend szerint. Az elítélt szabályrendeleti javaslat. Az egyházmegyék és egyes lelkésztestvérek nyilatkozatai folytán biztosra vehető, hogy „az egyházi tisztviselők jogai és kötelességeiről" kiadott szabályrendeleti javaslat jelenlegi alakjában különösen a lelkészi karnál nagy ellenszenvre talált és tüzetes átdolgozása szükségessé válik. Hogy az ügy a kerületi gyűlésen sima és helyes elintézést nyerjen, szerény nézetem szerint célszerű volna, hogy különösen az egyházmegyéknek a javaslat ellen tett kifogásai köztudomásra jutnának s így a kerületi gyűlésnek leplezetlen tájékozást nyújtanának a fontos ügy további elintézésére. Bátorkodom ez okból a bácsi egyházmegye véleményét a szóban levő javaslatról a következőkben közölni: „A javaslat bevezetése megállapítja azon irányelveket, melyeket követnie kell, ha magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunk azon szellemének akar megfelelni, mely a történelmi fejlődés folyamán megnyilatkozott és egész egyházalkotmányunkat áthatja. Hangsúlyozza azért, hogy egyházi kormányzatunk helyesen sem papuralmi, sem világuralmi (Kyriarchia) nem lehet, hanem „egyházi kormányzatnakkell lennie. Sajnos, a szabályrendeleti javaslat az így körülírt határokat sok tekintetben túllépi és azért, bár a szerző jóhiszeműsége iránt semminemű kétség fenn nem forog, nem tartható olyannak, mely minden részében, az annyira hangsúlyozott „egyházi kormányzat" elvében gyökerezne. A javaslat három főrészre osztva szól: 1. az egyházközség, 2. az egyházmegye és 3. az egyházkerület hivatalnokairól. Végül a hivatali eskük mintáit nyújtja egy függelékben. A munkának külső címe és jellege „Szabályrendelet", de már a bevezetésben „Utasításnak" neveztetik s ez utóbbi lesz a helyes, mert ha a lelkészeknek Petrovits által összeállított pasztoralis teendői utasításokul fogadtattak el, törvény és szabályrendeleti jelleg nélkül, akkor ez új szabályzat is jó tanácsokkal szolgáló utasításnak lesz tekintendő. Az első rész az egyházközség hivatalnokairól szól s első sorban az elnökséggel foglalkozik, tehát a lelkész és felügyelővel, mint az egyházközség egységének külső képviselőivel. Mivel pedig, úgymond, a lelkészre vonatkozó utasítások már megvannak állapítva, e javaslatban csak a felügyelő jogai és kötelességei vannak részletezve. Ez nem helyes ! A bányakerületi lelkészi utasításokban ugyanis csak a lelkipásztori teendőkre vonatkozó tanácsok és óhajok foglaltatnak. A lelkész közigazgatási teendői azonban hiányzanak belőle s az ikerelnökök egymáshoz való viszonya van legkevésbbé körvonalozva, minekfolytán ez a viszony a gyakorlatban igen sok helyütt a leggyakrabban a lelkészi állás rovására önkényesen alakul. Szükséges tehát, hogy az egyházközségi tisztviselőkre vonatkozó utasítások keretében egyúttal a lelkész közigazgatási hatásköre határozottan legyen körülírva, annyival inkább, mert a javaslatnak a felügyelő jogai és kötelességeiről szóló része az ikerelnökségnél megkívánt egyenlőség elvét a felügyelő javára billenti s őt a lelkész feljebbvalójává, gondnokává, elöljárójává teszi, talán azért, mert az E. A. 60. §-a azt követeli, hogy a felügyelő a lelkész tekintélyének őre legyen, a mit már sokan úgy magyaráztak, hogy a felügyelő egy árnyalattal több a lelkésznél. A bevezetésben közelebb azt olvassuk, hogy egyházunk szervezetében vannak teendők, melyeknek célszerű vezetésétől az egyház java függ, de melyeknek teljesítésére mégis nem minden egyháztag alkalmas. Ez helyes elv, de ha az egyházfelügyelői tisztet oly sokféle, alapos tudást feltételező dologgal és oly felelősséggel terhelik, mint azt a javaslat óhajtja, a fenti elvnek megfelelően a felügyelői tisztre csak igen képzett egyháztag, csak egész ember lesz alkalmazható. Az E. A. s a javaslat szerint is, a felügyelőségre minősítve van minden közbecsülésben álló művelt, fedhetetlen életű, vallásos, anyagilag független ág. hitv. ev. világi egyén. Ez így nagyon szépen van megfogalmazva, de a gyakorlatban ehhez képest eljárni ép oly nehéz! Hol kezdődik a műveltség fogalma? Kit értsünk anyagilag függetlennek? Ki nem fedhetetlen? Hol vannak a biztosítékok arra, hogy mindenütt ezt a mértéket fogják alkalmazni a manapság oly sokszorosan befolyásolt választó hívek? Ki van-e az zárva, hogy a közéletben izgató szerepet vivő egyének ismeretes eszközeikkel ezt a positiót is hatalmukba ejtsék, annak dacára, hogy se nem műveltek, se nem fedhetetlenek, se nem vallásosak? S ha ez mind elkerülhető, nincs-e rá elég példa, hogy akárhány felügyelő van, a ki derék gazda, jeles iparos s igen jóravaló polgárember, de műveltsége, látásköre,