Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-07 / 36. szám

318 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1906 tudása, ítélete stb. oly szűk, oly alacsony, hogy a lelkésznek végtelen nehéz a helyzete vele szemben, már az E. A.-ban körülírt hatáskör mellett, hát még ha hatásköre még oly kibővítésben is részesül, a milyet óhajt a javaslat s a mely a felügyelőt egyenesen a lelkész gondnokává teszi? Vagy minősítéshez kell kötni a felügyelőséget, vagy következetesnek kell lenni s ki kell mondani, hogy az egyházi közigazgatás alsó fokán „az egyházközség kormányzása és közigazgatási vezetése a lelkészt illeti, a kit fontosahb ügyekben, elnöktársa tanácsával és tekintélyével támogasson", annyival inkább, mert ezen elv szerint van megállapítva a felső fokon is, úgy az egyházmegyénél, mint a kerületnél az egyházigazgatási rend. Lesz egynehány nagy egyház (Budapest, Békéscsaba, Orosháza, Szarvas), hol a nagy lélekszám talán más gyakorlatot eredményezett, de a bányakerület többi egyházában ez az elv eddig is irányadó volt. A javaslat persze ezt gyökeresen megváltoztatná. E szerint a felügyelő közigazgatási dolgokban, de még lelkiekben is majdnem függetlenül a lelkésztől intézkedik. Magyarázat nélkül csak a következők álljanak itten : felügyel az istentiszteletre (I. 7.); egyházi fegyelmet gyakorol (I. 9.); felülvizsgálja <az anyakönyveket (I. 11.); az E. A. 62. és 63. §-ai dacára ö képviseli az egyházat jogi ügyekben (I. 6.); a gyűléseket ö hívja össze a lelkészszel; ö vezeti a tanácskozást a lelkészszel (I. 4.); ö tesz jelentést a tanítóállás megüresedéséről (II. 1.), ő jár el tanítóválasztásnál (II. 1.); ö még a lelkésze magánéletének is ellenőre (II. 4.); ö tárgyaltatja az egyházmegyei leiratokat; ö terjeszti fel a gyülekezeti határozatokat (III. 2.); ö hajtja végre a rendeleteket ; ő ügyel arra, hogy a lelkész haladéktalanul jár-e el; ö ezen felül nem is egy, hanem három egyházban is megválasztható, ö tehát három helyen is gyakorolhatja azt a hatáskört, melylyel a javaslat őt felruházva megteszi a lelkész felügyelőjévé s ezzel egyúttal a lelkészi irodában eddig végzettek elintézését egy új dologra, a felügyelői irodára, ruházza át. Tagadhatlan, hogy a javaslat I. részében van igen számos helyes intézkedés is, mely jókézben áldás forrása lehetne az egyház számára, de kétségtelen az is, hogy ha felügyelő hatásköre úgy tágíttatik ki, mint a hogy fentebb illusztráltatott, akkor az illetéktelen kezekbe jutva feltétlenül kyriarchiai kormányzásra fog vezetni, melyet egyházunk múltja kizár, a javaslat bevezetése is elkerülendőnek tart, s mely a lelkész tekintélyét nagyon alászallítani fogja, városi egyházakban talán kevésbbé, de a vidékiekben okvetlenül. Ne gyakoroljon ezentúl se praepotenciát a felügyelő ! Maradjon ezentúl is a lelkész kezeiben az egyház közigazgatási vezetése és segítsen neki ebben ezentúl is a felügyelő, mint társelnök. Ne gyakoroljon egyik a másik felett joghatóságot s ne legyen egyik a másiknak tútora, hanem legyenek felruházva egyenlő joggal és kötelességgel. Ne legyen megengedve, hogy oly egyén is lehessen az egyházközségnek felügyelője, a ki esetleg más kerületben, vagy egyházmegyében tartózkodik, hanem csak az, a ki abba az egyházmegyébe való, vagy abban visel terheket, melynek kötelékébe tartozik az őt megválasztó egyház. Végül csak egy egyházban lehessen bárki is felügyelő, mert ellenkeznék az egyenlőség elvével, hogy egy egyháztag több helyen, esetleg ellentétes érdekek mellett is gyakorolhassa a felügyelő hatáskörét, ajánljuk e rendelkezést a napjainkban tapasztalható társadalmi, politikai és nemzetiségi jelenségek, melyek figyelmen kívül hagyása esetén egy egész egyházmegye abba a ferde helyzetbe juthat, hogy néhány ember lefoglalja az összes egyházak felügyelő hivatalait. Az első résznek a gondnok, jegyző és tanítóról szóló szakaszai, mint olyanok, melyek egészükben az ezidőszerinti gyakorlatnak megfelelnek s nagyrészt a helyi szabályrendeletekbe fel is vannak már véve s jóváhagyva, kifogás alá nem esnek. Ezen részhez vannak csatolva az egyházfi, sírásó és szülésznőről szóló szakaszok. Miután ezek nem tisztviselőkre, hanem személyzetre vonatkoznak, kihagyandók a szabályrendeletből annyival inkább, mert kötelességeik egyházanként, a helyi viszonyokhoz képest külön szabályzatban állapíttatnak meg. A javaslat második része tárgyalja az egyházmegye hivatalnokainak jogait és kötelességeit. Ez a rész úgy egészben, mint ágazataiban megáll s egyházunk zsinati presbyteri rendszerének teljesen megfelel. Lelkiekben, de közigazgatási dolgokban is, vezetőnek ismeri el a főesperest, ki nem magasabb rangú pap s nem uralkodik, hanem szolgálja az egyházmegyét, s e szolgálatában osztozkodik a felügyelő, mint egyenjogú társelnök. Az egyházmegyei jegyző, pénztáros és számvevő kötelességei eléggé vannak részletezve. Az egyházmegyei ügyész tisztének megállapításánál azonban, határozottan kifejezés adandó annak, hogy mivel esetről-esetre ő a közvádló s kétes vagy peres ügyekben ő ad jogi tanácsot, ennélfogva összeférhetetlen dolog, hogy akár egyházmegyei, akár a felső fokú consistorium előtt, valamely fél védője, vagy jogi képviselőjeként szerepelhessen. A 6. szakasz, mely a dékánok hatáskörét írja körül, elfogadható a 8. pont kivételével, mert teljesen felesleges, hogy az egyház illetékei két kézen menjenek át, a mikor, a befizetést úgy is csak az egyházmegyei pénztáros nyugtázhatja. A javaslat harmadik része szól az egyházkerület hivatalnokairól s első sorban megállapítja a püspökök jogait és kötelességeit. Az 1. szakasz 1. pontja szerint a püspök az egyházkerület legmagasabb rangú papja. Bizonyos, hogy ez a meghatározás célzatosság és hátgondolat nélkül lett így fogalmazva. Ha azonban ezt így fogadjuk el, akkor ez a meghatározás kifejezője lesz annak a nézetnek, mely szerint zsinati-presbyteri alapokon nyugvó egyházunkban is lehetnek első-, másod- és harmadrendű papok, hogy van legmagasabb, közép- és alsó papság. A hierarchikus egyházban természetes ez az osztályozás, de hazai egyházunk, egyházalkotmányunk magasabb rangú lelkészt nem ismer, hanem a mint a javaslat is mondja utólag, csak elsőt az egyenlők között. Minden körülmények között szeretettel tekintsünk arra, a ki az egyházak közös bizalmából az első, de ez az első lelkész rangot és joghatóságot nem képvisel. Superintendens volt az előtt s ha ma püspök is a neve, nincs tágabb hivatásköre, mint volt a superintendensnek, a ki ma is csak az egyház akaratának, határozatainak, rendelkezéseinek végrehajtója. Az 1. szakasz 1. pontjában foglaltatik a hierarchia fogalmaihoz való hajlás s lehetővé teszi, hogy a tisztség ily körülírással, oly kezekbe helyezve, melyek nem szolgálni, hanem uralkodni akarnak, kétélű fegyverként az egyház ártalmára lehetne, ha más tekintetben nem, úgy abban, hogy a püspöki hivatalt viselő lelkész, mint legfelsőbb rangú lelkész fölötte állónak tarthatná magát a többi lelkészen, a kik, mint alsó papság, magukat különösen a felsőrangú hatalmasságok iránt való feltétlen engedelmességben gyakorolhatnák. Ezen szakasz többi pontjairól megjegyzés nincs, megtoldandó azonban a 2. pont azzal, hogy tiltva van a