Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-09-07 / 36. szám

II év Budapest, 1906. szeptember 14. 37. szám. raMEUKÜS ŐEÁLÍO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ 1 KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM: Üdvözlet Scholtz Gusztáv bányakerületi püspöknek. -— Az elítélt szabályrendeleti javaslat. Bierbrunner Gusztáv. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázat. — Szerkesztői üzenet. Üdvözlet Scholtz Gusztáv bányakerületi püspöknek. A bányakerület árvasága negsziint, a gyülekezetek bizalma Scholtz Gusztáv kerületi főjegyző kezébe adta a pásztorbotot, melyet Sárkány egy év előtt önként letett s mely Bachát kezéből az enyészet egy váratlan fuvallatára kihullott. A közvélemény e választásra nehezen alakult meg; kettős szavazás vált szükségessé. A sorompóba lépő pártok új neveket tűztek a zászlóra, a melyek tavaly határozottan ellenálltak a közbizalom kisérgetésének. Jelentős név mind a kettő; viselőiket nem hiúság, nem önző hatalomsóvárgás ösztönözte, a midőn a jelölést elfogadták, hanem az a természetes vágy, hogy ha a győzelem pálmája nekik jut, egyházunknak a bennök élő eszmény szerint szolgáljanak s a maguk hite szerint virágzásra juttassák. Az ilyen vágy, a melyben az egyén, mint cél semmivé törpül s mint a közjónak eszköze jelenik meg, csak tiszteletre érdemes. Bűnössé akkor válnék, ha titkos, ha igazi rugója érdek és hiúság volna. A Gondviselés úgy akarta, hogy Scholtz Gusztáv álljon e hatalmas kerület élére s szellemétől nyerjen a jövendő korszak irányt, indítást. Győzelmét a kerület nagy többsége örömmel fogadta, de talán egyetlen lélek sincs, a kiben neve őszinte megnyugvást ne keltene. Általános megnyugvás pedig több a nagy többség öröménél. Deák Ferenc a legfényesebb parlamenti diadalnál többre becsülte azt, hogy ellenfelei aggodalmát eloszlathatta s a megnyugovás érzetét kelthette szivökben. Az új püspök egyenesen rátermett arra a szerepre, hogy az ellentéteket elsimítsa s békét, egyetértést plántáljon a zilált sorok közé. A pártküzdelmektől távol állt; bár meggyőződését nyiltan hirdette mindig, izlése megtartotta őt az objectiv elvi harc magaslatán. Egyéniségéből hiányzott minden, a mi az ellenfél érzékenységét bánthatná; nyugodt, szenvedélytelen, a dolgok velejébe ható bírálat jellemezte gyér felszólalásait. Egyáltalán kerülte a feltűnést s a szereplést; a mit reája bíztak, azt teljes buzgósággal végezte. Talán épen azért fordult feléje a bizalom, mert nem törekedett az elsőség után; a gyülekezetek benne látták azt a férfiút, a ki a kerület hajóját a szélső irányok vészes örvényei között biztos kézzel tudja kormányozni a kitűzött révpart felé. Nagy dísz a püspöki hivatal, — inkább a benne nyilvánuló bizalom erejénél, mint előnyeinél fogva, — egyúttal azonban nagy teher is, mely erős vállakat, erős kezeket s még erősebb lelket kíván. Olyat, mely minden kisértés közt egyenesen csak a cél felé néz s a földi világnak minden csábítására érzéketlen tud maradni. Oly lelket, a kiben az egyéni haragtartást, bosszúvágyat teljesen elaltató igazságszeretet, a tékozló fiút szeretettel hazaváró atyai indulattal párosul. Oly lelket, a ki éber szemmel, aggodalmas szívvel virrasztani tud, míg körülötte minden szunnyadozik. A ki egy tekintettel le tud csillapítani lázongó habokat, ha a nyáj érzésvilágát méltatlan cél és gondolat zaklatta fel s a ki viszont az ítélet trombitaharsogásával tudja felébreszteni álmából a nemzedéket, ha veszedelem felhői tornyosodnak a szemhatáron vagy nagy elhatározások korszaka virrad. Nem szabad elvesztenie hitét, akármilyen megpróbáltatások érjék és nem szabad elmerülnie a nyugodt puszta szemlélődésbe, ha sikerek járnak nyomában. Tiszte a szüntelen való vigyázás, hogy a farkas titkon el ne ragadozza a juhokat. Tiszte a folytonos önmegtagadásban nyilvánuló szeretet, hisz csak azon a munkán van igazán áldás, a melyet nem a hivatalos kötelesség parancsa, hanem a szeretet