Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-29 / 26. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 részt a nyújtandó segély mérvének megállapításánál a legbővebb számítást alkalmazni méltóztassék. De legyen szabad e kérdésnél a magas kormány becses figyelmét még a következőkre felhívni: Egyházközségeink rendes szükségletének megállapításánál elengedhetetlen és egyik legfontosabb tételét képezi a lelkész és tanító fizetése. Úgy a lelkész, mint a tanító fizetésének minimuma törvényileg meg van állapítva és a mennyiben az egyházközségek által díjlevélileg, illetve hiványilag biztosított fizetés a törvényileg megállapított minimumot el nem éri, illetve az illető egyházközség kimutatja, hogy a törvényes minimum kiegészítésére szükséges fedezettel nem rendelkezik, az állam segélye igénybe vehető. (1898: XIV. t.-c , illetve 1893: XXVI. t.-c.) Véleményünk szerint akkor, a mikor oly nagy reformmű alkotásáról van szó, a milyen lesz az egyházi adóteher megkönnyítését célzó törvény létesítése, jogosult és indokolt volna ugyanazon törvény keretébe bevonni és az egyházaink autonómiájának jobban megfelelő módon rendezni ama viszonyokat, a melyek a lelkészi congrua és a tanítói fizetések kiegészítésének tárgyában már létező törvények által statuálva vannak és a melyeknek a hozandó törvénybe való bevonása által az ügy0 kezelés véghetetlenül megkönnyittetnék, egyszerűsíttetnék i és ez által közvetve az államra nézve is előnyösebbé 1 válnék. Ez pedig oly módon volna lehetséges, ha a törvényben kimondatnék, hogy az egyházközségek költségvetésükbe kötelesek beállítani lelkészeiknek és tanítóiknak törvényileg megállapított minimális fizetését, a minek következménye az volna, hogy megszüntethető volna a congrua és a tanítói fizetés kiegészítése címén való segélyezés és e helyett az állam által az egyházaknak nyújtandó adósegélyben már benfoglaltatnának azok az öszszegek is, a melyeket az állam eddig az 1898. évi XIV. t.-c. és az 1893. évi XXVI. t.-cikkek alapján bocsátott az egyházak rendelkezésére. Kötelességünk azonban e pontnál különösen hangsúlyozni, a minek egyébként úgy az ev. ref. egyház zsinata, mint az ág. h. ev. egyház egyetemes közgyűlése is egyhangúlag kifejezést adott, hogy a lelkészeknek 1600 koronában megállapított minimális alapfizetése tarthatatlan és hogy a lelkészek minimális alapfizetésének az emlékiratunkban említett korpótlékoknak rend, ^ szeresítése mellett legalább 2400 koronára való felemelése, tekintettel a köztisztviselők fizetésének tetemes i felemelésére, különösen pedig az élet megdrágulására, nemcsak méltányos, sőt halaszthatatlanul szükséges. Miután e kérdésben a magas kormány teljesen egyetért egyházaink közvéleményével és a maga részéről is a lelkészi fizetésnek felemelését méltányos és indokolt kívánságnak jelenti ki és igéri, hogy e kérdéssel avval az erős elhatározással fog foglalkozni, hogy mentől előbb elhárítsa az ügy útjában álló pénzügyi akadályokat: nem kételkedhetünk abban, hogy e kérdést is mint elodázhatlant és égetőt a lehető legrövidebb idő alatt a kedvező megoldáshoz el fogja juttatni. Végül egyetértünk a magas kormánynval abban is, hogy a lelkészi nyugdíjintézet kérdése is sürgősen megoldassék. — E részben már emlékiratunkban rámutattunk arra, mily összegű évenkinti segélyre volna szükségünk, miért is kérjük, ezt és a lelkészi fizetések felemelését a már ismételve kért törvényben akképen szabályozni, hogy a most említett célokra szükséges összegek lehetőleg már a jövő évi budgetbe felvehetők legyenek. Végül Nagyméltóságodnak figyelmét felhívjuk a lelkész- és tanárképzésünk, jogi szakoktatásunk (jogakadémiák) és theologiai tanári nyugdíjügyünknek a kor színvonalán leendő rendezése révén felmerülő szükségleteinkre, a melyek részletes kimutatását későbbre magunknak fentartjuk, és a melyeket szintén az állami dotáció fokozatos emeléséről alkotandó törvénybe befoglalni kérjük. Az előrebocsátott alázatos észrevételeink figyelembevételét kérve, újból kérjük Nagyméltóságodat, hogy az 1848: XX. t.-c. 3-ik §-a értelmében nyújtandó államsegély kérdését velünk szemben már most haladéktalanul törvényhozásilag megoldani méltóztassék, miután részünkről azok az előfeltételek, a melyekre az idézett törvényben utalás történik, mind teljesíttettek és a kérdés megoldására szolgáló adatok immár beterjesztettek. Fogadja Nagymóltóságod megkülönböztetett tiszteletünk kijelentését, melylyel vagyunk Kelt Budapesten, 1904 december hó 6-án alázatos szolgái. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter válasza a fönti felterjesztésre. A magyarországi ev. ref. és ág. h. ev. egyházak közös bizottsága az 1904. év elején az 1848: XX. t.-c. végrehajtása tárgyában emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. A kormány ezen emlékiratot tárgyalás alá vette s ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az iratváltás, mely az akkori miniszterelnök és a bizottság kokott az 1904. év második felében történt. A memorandum az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §-ával összefüggő kérdéseket két részben: „jogegyenlőség és viszonosság" és „dotáció" cím alatt tárgyalja. Miután pedig a kormánynak 1904. október hó 20-án 4972. M. E. szám alatt kelt leirata a bizottságot az emlékirat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentésével egyelőre megnyugtatta, az előző kormánynyal folyamatban volt tárgyalások fonalát az 1848: XX. t.-c. végrehajtása ügyében a hivatott t.-c. 3. §-ának rendelkezéseinél óhajtom újból fölvenni, mely szakasz szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei a közálladalmi költségek által fedezendők. Míg egyrészt ismeretesek előttem a magyarországi két protestáns egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és egyéb egyházi költség-terhek, másrészt méltányolnom kell azt a tagadhatatlanul kiváló tényt, hogy a magyarországi két protestáns egyház a terhes egyházi adózási viszonyok közt, korlátoltabb anyagi helyzete dacára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és irányban halad. Mindezekre való figyelemmel és az eddigi tárgyalások anyagát alapul véve, hivatalba lépésem után egyik legfontosabb feladatomul tűztem ki azt, hogy az 1848: XX. t.-c. végrehajtását e törvény szellemében állandó rendezéssel kezdeményezzem. Ehhez képest a kérdésnek a két magyarországi protestáns felekezetet érdeklő részét illetőleg a bizottságnak 1904 évi december hó 6-án az akkori miniszterelnök úrhoz beadott előterjesztésre, a jelenlegi miniszterelnök úrral egyetértésben azt az elvi kijelentést tehetem: hogy hajlandó vagyok a kezdeményező lépések megtételére abban az irányban, hogy a magyarországi két protestáns egyház, egyházi és iskolai szükségletének azon része, a melyet az egyházak híveik túlterheltetése nélkül fedezni nem képesek, s a melynek állami segélyezés útján való fedezése a jelenlegi kultusz és kulturális viszonyokhoz