Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-06-29 / 26. szám

180 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1906 mérten az 1848: XX. t.-c. szelleméből következik, a törvényhozás útján közálladalmi segélylyel fedeztessék. Hajlandó vagyok tehát a magyarországi ev. ref. és ág. hit. ev. egyházaknak az 1848: XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő állami segélyezése fedezéseid az emlékirat „dotáció" részében felsorolt célok közül első sorban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hivők fej- és vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltségnek megszüntetésére, az egyházi közigazgatás költségeire, az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére tárcám költségében az eddigi dotációkon felül évenkint 3 millió korona segélyt rendszeresíteni akkép, hogy ebből 1 millió már az 1907. évi költségvetésbe vétessék fel, egy további millió az 1908. évibe, az 1909. évi költségvetésbe pedig már az egész 3 millió; ez az államsegély is utólag szabályszerűen elszámolandó lévén. Hajlandó vagyok továbbá hozzájárulni ahhoz, hogy cz az újabb, összesen évenkint 3 millió kor. államsegély külön törvényben biztosíttassék a nevezett egyházak részére azzal, hogy arról, illetőleg az átmeneti években egy, illetőleg két évenkint folyósított millió államsegély arányos összegéről a segélyezett magyarországi két protestáns egyház a következő naptári év elején a kormánynak okmányoltan elszámolni tartozik; ugyanez a törvény azt is tartalmazná, hogy a nevezett egyházak számára az 1904. évi költségvetésbe egyházak segélyezése címen felvett tétele a törvényhozás által a jövőben leszállíttatni nem fognak. Ezek az intézkedések, melyek nem zárják ki az említett tételeknek a szükséghez képest való emelését, lehetővé fogják tenni, hogy a protestáns egyházak az emlékiratban érintett egyéb kulturális szükségleteiket is, a mennyiben azok az 1848: XX. t.-c. szándéka alá vonhatók, híveik túlterhelése nélkül fedezhessék. A lelkészi kongrua emelésének, illetve a lelkészi korpótléknak kérdését pedig az állam csak általános új rendezés keretében karolhatná fel, melynek pénzügyi előfeltételei ez idő szerint hiányzanak. Mielőtt azonban bármily irányban intézkednék, mindenesetre megkívánom a magyarországi két protestáns egyháztól, hogy már előre, számjelzetten közölje azt az összeget, a melyre a három (1907., 1908. és 1909.) költségvetési évben külön-külön nyerendő egy, illetve két millió és azután az összesen három millió ezen újabb államsegélyből külön az ev. ref. és külön az ág. hitv. ev. egyház igényt tart. Mindenekelőtt tehát arra kérem a bizottságot, hogy erre vonatkozólag okmányok, adatok bemutatása mellett indokolt előterjesztést tenni méltóztassék. Budapest, 1906. évi június hó 9-én. Apponyi, s. k. TÁRCA. Grundtvig. (1783—1872.) VI. Atyja halála után Grundtvigot prestői lelkészszé nevezték ki, a hol másfél évig hűségesen teljesítette hivatását. A kis városkából ismét a. fővárosba szeretett volna jutni. Meg is nyerte a kristianstavni káplánságot, a mely állásra VI. Frigyes király, úgy látszik, hogy a papság ellenkezése dacára, kinevezte őt. Midőn kineveztetéseért a királynak köszönetét fejezte ki. a király azt mondta neki: „Azután legyen azon, hogy itt e városban ne üldözze paptársait". Grundtvig arra azzal válaszolt; „Felség — inkább ók üldöznek engemet". A király nevetve azzal bocsátotta el őt: „Igen — lehet valami igaz önnek szavaiban". Nagy örömmel fogott Grundtvig a fővárosi lelkészkedéshez. De a békesség napjai nem sokáig tartottak. Ez alkalommal nem lelkésztársaival, hanem egy tekintélyes theologiai professzorral gyűlt meg a baja. A koppenhágai egyetem theologiai fakultásának fiatal tanára, dr. Clausen Henrik, 1825-ben kiadta első nagyobb theologiai müvét: a katholicizmus és protestantizmus egyház szervezete, tana és rítusáról. E mű írója Schleiermacher szellemében tárgyalta thémáját, a két prot. egyház unióját pártolva. A katholikus egyház ismérvét abban látta, hogy az Krisztushoz nem szellemi, benső kötelékkel fűződik, hanem történelmi, külső kötelékkel és tekintélyét nem kereszténységéből, hanem kereszténységét tekintélyéből vezeti le. „A katholikus egyház azt, hogy ő az igaz egyház, mely Krisztus igaz tanának birtokában van, nem philosophiai úton nyeri, alávetve tanítását a szentírás ítéletének, hamm történeti úton. A protestantizmus ezzel ellenkezőleg minden közbeeső történet figyelembe nem vevésével a kereszténység születéséhez siet. Clausen szerint csak az a helyes eljárás: a mely a szentírás magyarázatából indul ki és azután összhangba hozza az ekként nyert tant az észszel". 1825 szeptember hó 3-án jelent meg Clausen műve s már ugyanazon hónap 5-én kiadta Grundtvig az azzal foglalkozó röpiratát „Kírkens Gjenmaele" címe (Az egyház válasza) alatt. E röpirat oly nagy feltűnést keltett, hogy egy hét lefolyása alatt három kiadást ért el. Mindjárt előszavában kijelenti, hogy nem mint könyvismertető lép fel Clausen ellen, hanem mint annak egyházi ellenfele ; mert a tanár úr művével a kereszténység ellenségeinek és az ige megvetőinek élére állott... „Az ő állása, mint theologiai tanár és hírneve mint írásmagyarázó a dán gyülekezetben egyházi fontosságot ad téllépésének, melyet műve megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni. Grundtvig nem személye ellen támad, nem tudománya, hanem Clausen egyházi állása ellen. Itt egy pap, a ki a keresztény egyház tanítója, szól a professzorhoz, a ki az egyház jövendő papjainak tanítója, hogy ez utóbbi mint becsületes ember, kérjen bocsánatot ünnepélyesen kereszténytelen és megbotránkoztató tanításáért az egyháztól, vagy pedig mondjon le állásáról és tegye le keresztény nevét... ha pedig Clausen professzor egyiket sem akarja tenni, úgy őt ezennel az egyház útján, mint az egyedüli igaz történeti keresztény úton, hamis tanítónak nyilvánítom, a ki visszaél a keresztény névvel, a mennyiben megzavarja és tévútra vezeti a gyülekezetet, alá akarja ásni az egyházat, holott úgy szerelne feltűnni, mint a ki az egyháznak tesz szolgálatot és azt meg akarja erősíteni... Jól tudom, hogy az a lépés, melyet most én teszek, napjainkban szokatlan, sokak szemében nevetséges, sokak előtt nem védhető, de én annál jobban megfontoltam azt és feltétlenül szükségesnek tartom, ha csak jelenlegi belátásom szerint nem akarok lenni azon egyház árulója, melyben vettem üdvösségreménységemet, melyben arra lettem hivatva, hogy terjeszszem és védelmezzem a nagy evangeliomot, melyet hirdetni megbíztak engemet... A theologia professzora Clausen könyvében kinyilatkoztatta, hogy nem akar a szentíráson kiviil más ismeretforrást és zsinórmértéket elfogadni a keresztény egyházban, e mellett pedig ép oly határozottan az írást bizonytalannak és önmagának ellentmondónak nyilvánítja, a miből az következik, hogy elveti nemcsak a keresztény egyház eredeti hitvallását, hanem a sok századon át vallott kereszténységet is teljesen ismeretlennek és fel nem ismerhetőnek mondja.