Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-11 / 19. szám

II év Budapest, 1906. május II. 19. szám. ITIMELÍIFS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. TARTALOM : Radvánszky Béla báró f (K.) — Szemle. — Tárca: Az izráeli profetismus lényege és jelentősége. Hornyánszky Aladár. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. Radvánszky Béla báró f Alig száradt fel a köny, a mit Bachát Dánielünkért hullattunk, már ismét gyászba kell öltöznünk. Egyházunk, tudományos irodalmunk kiváló dísze, Radvánszky Béla báró, a magyar szent korona őre, az egyetemes gyámintézet világi elnöke tért meg az ő Atyáihoz. Halála váratlanul jött s régi evangelikus családot borít jogos mély gyászba. A családfa, a melyből kihajlott, végig szenvedte négy századnak minden viharát, mely a protestáns egyházat s a magyar hazát érte. Szinte példátlan hűséggel szolgálták a Radvánszkyak mind a kettőt. Gyönyörű vonása ennek a családnak, hogy közéleti szereplésük a leggonoszabb időkben kezdődik. A míg tisztesség, hatalom járt együtt az evang. hittel, elrejtőzve éltek ősi udvarházukban; mihelyt keresztet, üldözést kellett szenvedni miatta, nyomban első sorba kerültek. Családi hagyomány volt, mely nemzedékrőlnemzedékre szállt, hogy a szenvedések, zaklatás közepett kell bizonyságot tenni a Krisztus egyháza s a magyar nemzet iránt való igaz hűségről. Hiszen a verőfényes napokban akad hazafi, akad hű protestáns ezerszámra; csak olyankor apad meg a sor, ha nekünk kell áldoznunk, verítékkel, könynyel, vérrel, ha félteni valónk van, a mit elveszthetünk. A Radvánszkyak családját élő tükörül kellene tisztelnünk, hogy meglássuk, megtanuljuk, mint lehet a hazafiúi és egyházi erényt emberöltőről-emberöltőre fokozni, hogy végre a családi jellemnek épségéhez hozzátartozzék, oly szent hatalommá váljék, mely feltétlenül, mindig, minden körülményben parancsol, mely ellen cselekedni, vétkezni nem lehet. Minden Radvánszky pályáját örökre megszabja az a vasszög, a mivel Caraffa Radvánszky György fejét az eperjesi bitóra szegezte s a mit az ősi radványi fészekben szent ereklyeképen őriz az ivadék. Radvánszky János, a vértanú fia, Rákócy zászlai alatt küzd. Az unoka, György, a ki családi életében érezte az elnyomók dölyfét, a XVIII. században egyik hullámtörő oltalomgátja a halálra ítélt evang. egyháznak. Öt felügyelőt adott ez a család a bányakerületnek s egyet az egyetemes egyháznak, Antalt, a ki a pátenskori küzdelmek alatt szerzett borostyánt a maga homlokára s új díszt az ősi névnek. Radvánszky Bélában a családnak tudomány- és irodalomkedvelő hagyománya érzékült meg hatalmas, fölemelő módon. Vele lett mintegy teljessé a család kiválósága. Ebből a családból, mely a legzivatarosabb századok alatt megőrizte az utókor számára Balassi Bálint énekeit, Rimay költeményes és prózai hagyatékát, szükségképen kellett egy igazi tudósnak születnie. Egy hatalmas szenvedélyű és biztos ítéletű történetírónak, a ki a multat nem a csaták jeleneteiért böngészi, hanem a művelődéstörténet igazságait nyomozza. A ki leszáll a családok történetének mélységes bányáiba és szemkápráztató gazdag kincset hoz fel, a mi mellett száz „hivatalos" historikus figyelmetlenül vagy gáncsolódva megy tovább. Radvánszky Béla a magyar nemesi család hivatott történetírója. Gondos, fáradhatatlan gyűjtő, de nem csupán az. Némelyik történész maga sem tud eligazodni adatai útvesztő rengetegében. Okiratai egymás mellé hányva úgy hatnak reánk, mint a sivatag homokbuckái vagy temetői fejfák. Erezzük, tudjuk, hogy eltemetett élet fölött járunk, de nem látunk belőle semmit. Képzeletünk is lomha ott, a hol az író, vagy tudós nem ingerli munkára. Radvánszky adatai nem