Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-11 / 19. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 156 élettelen rögök; eleven képzelettel lüktető életté varázsolja az összehordott anyagot. Egyházi irodalmunkat Rimay János összes műveinek klasszikus kiadásával és Madách Gáspár XVII. századbeli énekköltőnk (Madách J. őse) felfedezésével kötelezte hálára. Az Egyetemes Gyámintézetnek Ivánka Imre halála óta világi elnöke volt s míg betegsége engedte, buzgón részt vett a szeretet munkájában. Az utóbbi időkben mindinkább kerülte a nyilvános szereplést. Egyedül a tudománynak élt. Utolsó dédelgetett álma a Radvánszky család leveles ládájának kiadása volt. Nagy áldozatokkal tíz nagy kötetre tervezte e müvét. A halál megállj! szavára kiesett a hű munkás kezéből az íróeszköz. Vájjon lesz-e követője, a ki a Radvánszky-levéltár rengeteg kincsét az ismeretszomjazók elé bocsátja? Egyházi történelmünknek végtelen haszna lenne abból, ha a szinte megbecsülhetetlen anyag napvilágot látna. Radvánszky Béla elszenderülése a választások izgalmas napjaiban történt s nem ébresztett akkora figyelmet, mint érdemelt volna. Olyan időket élünk, hogy egy-két hangosan elsikoltott szó nagyobb érdem, mint két, verítékező munkában töltött évtized. Mi nem indulunk léha divat után, hanem szivünk nemes ösztöneit követjük. Radvánszky Béla koporsója előtt ez ösztönnek engedve hajolunk meg, mert oly léleknek földi hüvelyét takarja, mely szüntelenül munkálkodott s csüggedés nélkül terjesztette a világosságot. (K.) Radvánszky Béla báró koporsójánál. Búcsúbeszéd Berzeviczy Alberttől, a Magy. Tud. Akad. elnökétől. El nem bocsáthatjuk e koporsó néma lakóját a tudományok e csarnokából, melyben életében oly szívesen időzött, a nélkül, hogy utolsó Istenhozzádot ne intéznénk hozzá! Búcsút veszünk a tudós írótól, ki történetírásunkat annyi becses, némely tekintetben alapvető munkával gazdagította, ki egyike volt azoknak a keveseknek hazánkban, a kik a tudományt magáért a tudományért, valódi lelkesedésből és szeretetből művelték; a kit sem a magas rang és társadalmi állás, sem a politikai pálya csábítása soha el nem tántorítottak lelke e mélyen gyökerező szeretetének tárgyától; a kire nézve hazánk dicső múltja, melyhez saját nemzetségének fényes szerepe is csatolta, nem közkeletű hangzatos szólamok kínálkozó forrása volt csak, de valódi kincsesbánya, melybe a tudomány mécsének világánál szeretett leszállani, hogy belőle komoly és lelkiismeretes munkával hozza felszínre a nemzeti lélek igazi megismerésének nemes ércét. Búcsút veszünk a hű társtól, ki munkásságát, tanácsát, neve tekintélyét, befolyását sohasem vonta meg tudományos társaságainktól, ki élete legvégéig buzgó részese volt összejöveteleinknek, ki Akadémiánk és tudományos életünk szeretetében és megbecsülésében oly sokaknak adhatott nemes példát s a kit ebben a körben mindig, mindnyájunk osztatlan tisztelete és ragaszkodó rokonszenve környezett. És búcsút veszünk a nemeslelkű embertől és hazafitól, kinek erkölcsileg, szellemileg egyaránt kimagasló alakját mély megdöbbenéssel látjuk viharsújtott büszke tölgy gyanánt még virágzó erejében hirtelen porba hullani, kinek elmúlása annyi szivén lit sebet, kinek ravatala fölött a hitvesi, gyermeki, rokoni és baráti érzelemnek gyászából részt kér a hazafiúi bánat, mely közéletünket ismét legjobbjai egyikétől látja megfosztva. Te, ki arra tanítottál bennünket, hogy „emlékezzünk régiekről'', íme magad is megtértél azok közé, a kikről emlékezni fogunk a magyar tudomány csarnokában, mert a rólad való emlékezés nemcsak kegyelet adója lesz, hanem lelket edző buzdítás és serkentő példa egyúttal. Legyen emléked áldva — Isten veled! Radvánszky Béla báró 1849. március 1-én Sajókazán (Borsodmegyében) született. Tanulmányait Budapesten végezte, korán a politikai pályára lépett és már 1875-ben megválasztották képviselőnek. Ez időtől fogva 1882-ig állandóan tagja volt a Háznak, mint Zólyommegye szliácsi kerületének képviselője ; 1882. július 18-án Zólyommegye főispánjává nevezte ki a király. E tisztet tíz évig viselte és sokat buzgólkodott a megye érdekében. 1885 tavaszán nőül vette Tisza Paulát, Tisza Kálmán volt miniszterelnök leányát és Tisza István gróf volt miniszterelnök nővérét. Már mint fiatalember rendkívül nagy buzgalommal és előszeretettel tanulmányozta a magyar nemes családok történetét és az irodalom terén is szép sikert aratott. Nagy művei „Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században" (három kötet, Budapest, 1879 — 1880.) „Házi történelmünk Emlékei" gyűjtőcím alatt: „Bethlen Gábor fejedelmi udvartartása" (egy kötet, Budapest, 1888.). „Régi magyar szakácskönyvek" (egy kötet, ugyanott 1893.). Rimay János * munkái a radvánszky és sajókazai kódexek szövege szerint. Teljes bibliográfiával. Budapest, 1904. Madách Gáspár versei Budapest, 1902. Azonkívül több értekezése jelent meg a „Századokban", az „Archaeologiai Értesítő "-ben, a „Turul"-ban, a „Történelmi Tár"-ban és az „Irodalomtörténeti Közlemények"-ben. Irodalmi érdemei elismeréseül a tudományos akadémia 1879-ben levező, 1887-ben tiszteleti, 1891-ben pedig igazgatótanács tagjává választotta; választmányi tagja a Történelmi Társulatnak, az Archaeologiai Társulatnak és elnöke az ő buzgalma folytán létrejött Heraldikai és genealógiai társaságnak. 1882 óta cs. és kir. kamarás. 1894 december 1-én megválasztották koronaőrnek. 1895-ben lett valóságos belső titkos tanácsos. A főrendiháznak igazoló bizottsági tagja. Az ág. ev. hitv. egyház egyik oszlopos tagját veszti el benne, mert nemcsak nagy lelkiismerettel és buzgalommal felelt meg díszes és fontos hivatalának, hanem anyagilag is segítette úgy az egyházat, mint a segélyre szoruló híveket.