Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-04 / 18. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 150 Az új kultuszminiszter az üdvözlés alkalmával természetesen nem nyilatkozott az 1848. XX. t.-c. végrehajtásáról. Képviselő korából a lapok több nyilatkozatát közölték, mely szerint ő a prot. egyházak alapítványszerű dotálását tartotta szükségesnek. Hasonlóan nyilatkozott Hadik János belügyi államtitkár. A többségben levő függetlenségi párt pedig programmpontul fogadta el pár év előtt ezt az álláspontot. Az új kormány az országgyűlés előtt részletesen fog programmjáról nyilatkozni. Áz ildomosság kívánja, hogy addig találgatások után, látatlanban ne ítéljünk róla. Apponyi működését s egyházpolitikáját pedig tettei s intézkedései szerint fogjuk mindig megítélni, ellenőrizni és bírálni. Azt hiszszük. ebben minden olvasónk egyetért velünk. lmáilkozási hólabda. Egy r. katli. ismerősöm 16 éves leánya, minap egy levelező-lapot kapott, a következő tartalommal. Címlap (az illető leány neve és lakóhelye, utca és házszámmal). A levél közlésre szánt oldalon pedig a következő írott szöveg: „Imádság: Oh édes Jézusom Krisztusom, hozzád könyörgök nagy Isten, könyörülj rajtam és az egész emberiségen. Tisztíts meg minket a bűntől a te szentséges neved és véred által. Amen. Ezen imádságot 9 napon át kell imádkozni és naponta más egyénnek elküldeni. A bécsi érsek kapta és küldte szét. A ki nem továbbítja, bűnt követ el és nagy csapás éri; ellenben egy óhaja teljesül. Dicsértessék a Jézus Krisztus mindörökké. Amen Kétségkívül való, hogy a levelező-lapot egy oly valaki irta, a ki ugyanily levelező-lapot már egy más valakitől előbb kapott, e más valaki pedig ismét egy más valakitől és így tovább . .. Megjegyzem még, hogy hasonló tendentiáju levelezőlapot már más alkalommal is láttam, de akkor az egész dolgot csak amolyan izolált jelenségnek gondoltam. Most úgy látom, hogy ebben is van bizonyos „rendszer." Édes jó Istenem, hogy ne igyekeznék egy 16 éves leányka is szabadulni minden bűntől s hogy ne továbbítana ilyen kegyes anzixot, a mikor pláne kilátása lehet, hogy „egy óhaja teljesül". Es melyik 16 éves leánykának ne lenne valami kedves titkos óhaja, és ha az nem terjed is tovább például egy új piros szalagnál a kalapjára... Denique az „imádság" — láncolat pompásan functionál... Mindenkinek alkalma nyílik ily levelezőlap elküldése által jó cselekedetet művelni, a melyért jutalmat várhat (ama bizonyos „óhaj" !) s egyben felebarátjával szemben titkos erkölcsi policiát gyakorolni — „ad majorom Dei Glóriám"... Sejtjük, hol rejtőzik e postás kegyesség eredő forrása! — S. Őrszem. TÁRCA. Az izráeli profetismus lényege és jelentősége. Cornill Károly Henrik felolvasása. Hogy a nabi szónak csakugyan volt története s hogy e profetismust eredetileg mint valami idegenszerűt tekintette Izráel, — erre vonatkozólag határozott bizonyítékunk van az Ó-Testámentom egy helyén. Ha átfutjuk Izráel történetét, Mózestól eltekintve, az első monumentális prófétaalak Sámuel. Ezt a Sámuelt ép a legrégibb forrás, mely róla tudósít, soha se nevezi prófétának, hanem mindig látnoknak s valami későbbi kéz azon számunkra megbecsülhetlen magyarázó jegyzetet fűzte a szöveghez, hogy a mit manapság prófétának hivnak, azt annakelőtte Izráelben látnoknak nevezték. Hogy mit értettek ama régi időben próféta alatt, kitűnik ugyanezen elbeszélésből, hol Saul a következő jelet veszi: Ha szülővárosodba, Gibeába érsz, egy csoport próféta fog veled szembejönni, kik a szent magaslatról szállnak alá, miközben előttük dob, fuvola és hárfa zenéje hangzik és ők profétálnak: erre tégecl is el fog ragadni az Istennek lelke, hogy velők prófétálj. S midőn mindez csakugyan bekövetkezik, Gibea lakói egész álmélkodva kérdik : Hogy kerül Saul a próféták közé? Ez nem annyit jelent: Mit keres ily világi gondolkozású férfi ily kegyes emberek közt? hanem: hogyan keveredhetik ily előkelő ember ily rossz társaságba? E próféták Saul korában, midőn velők először találkozunk, az eredeti jelenség azon typusát mutatják, melyet a profetismus kanaáni talajon öltött. A muhammedán fakirokhoz vagy táncoló és üvöltő dervisekhez hasonló alakok ezek, kik excentrikus magaviselettel juttatják kifejezésre vallási exaltációjukat, s innen érthető, hogy a héberben a hitnabbé szó, mely annyit is jelent, mint „prófétaként viselkedni", egyenesen a handabandázás és őrjöngés értelmét nyeri. Ez ekstatikus fakirokkal egy színvonalon állanak a Baalproféták Illés korában, kik orgiastikus zene mellett vad tánccal ugrálják körül Baal oltárát s testöket vagdossák, hogy az Istenségre hatást gyakoroljanak. Ily próféták Izráelben még nagyon késő időig társaságokban, az ú. n. proféta-iskolákban éltek együtt. Durva szőrköpeny volt a rend ruhája s valószínűleg kegyes adományokból tengették éltöket, tehát amolyan koldusbarát-félék lehettek, kik nagy tekintélynek bizonyára nem örvendeztek. Ahab királynak azt jósolják, a mit ép hallani kíván; midőn Elisa megbízásából egyikök Jehu táborába jő, hogy őt királylyá kenje, távozása után a társak ezen kérdéssel fordulnak Jehuhoz: Mit akart itt nálad ez a bolond? és Ámósz méltatlankodva tiltakozik az ellen, hogy őt ily koldusprofétákkal egynek tekintsék. Az eredeti ekstatikus viselkedésnek egyes maradványai nem tűntek el végleg még a nagy prófétáknál sem. Illésről azt halljuk, hogy azon a több mértföldnyi hosszúságú úton, mely a Karmeltől Jezreelig húzódott, a legsebesebb vágtatásban rohanó királyi kocsi előtt szaladt s Elisa egy hárfást hivat magához, hogy zene által keltse fel a prófétai ihlettséget. Sőt az író prófétáknál sem hiányoznak az excentricitásnak a cselekvés és viselkedésben jelentkező nyomai. Ha azonban e vad dervisekkel Horsát vagy Jeremiást hasonlítjuk össze, úgy a profetismus vizsgálata is ugyanazon eredményt mutatja, mit egyebütt is észlelhetünk, hogy minden, mit Izráel más valahonnan kölcsönzött, nála valami egész újjá és sajátságossá alakult, úgy hogy nehéz a fenséges izráeli átalakításban az eredetit felismerni. Ezért épen nem kell visszariadnunk azon gondolattól, hogy Izráel vallásában sok idegen elemmel találkozunk; ezáltal nem kisebbítjük e vallást, sőt ellenkezőleg kiváló életerejéről és győzelmes assimiláló képességéről teszünk csak bizonyságot, Izráel szellemi téren hasonlít a mondabeli Midás királyhoz, kinek kezében minden, mihez hozzáért, aranynyá változott. Hogy azonban kellőleg méltányolhassuk azon helyet, melyet a profetismus Izráel vallástörténetében elfoglal, hogy megérthessük, miként volt lehetséges a profetismusnak ezen teljes átalakulása, szükséges, hogy magának az izráeli vallásnak fejlődési menetéről világos képet szerezzünk.