Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-05-04 / 18. szám
1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 149 előre e helyzetnek a követelményeit és következményeit s óvja meg magát és a gyülekezetet oly eshetőségektől, a melyek mindkét irányban csak ártalmasak lehetnek. Mert mihelyt ő a képviselőjelölti küzdőpályára lépett, oda belőle csak a polgár mehet. Őszintén szólva: én csak egyetlen esetet gondolok, midőn a lelkész nyugton elmehet képviselőnek, mint lelkész: és ez az, ha gyülekezete, a mely történetesen választókerület is, őt erre a tisztségre egyhangúlag kandidálja és választja meg. De spontán módon. Ez esetben is azonban legalább is helyettes lelkész vagy administrator volna a gyülekezetbe beállítandó. Mert még ez esetben is áll a követelmény, hogy „nem szabad a kérdést az egyházi érdekek hátrányára oldani meg". Egy választó. SZEMLE. Az ev. egyházkerületi elnökségek Apponyi Albert gr. kultuszminiszternél. Az ág. hitv. ev. egyház küldöttsége Prónay Dezső báró egyetemes felügyelő vezetésével, mint már közöltük, H ápr. 27 én délután félegykor tisztelgett Apponyi Albert , i gróf kultuszminiszternél. A küldöttség tagjai voltak: Zelenka Pál tiszai püspök, Laszkáry Gyula dunáninneni kerületi felügyelő, Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő, Ihász Lajos dunántúli kerületi felügyelő, Baltik Frigyes dunáninneni püspök és Gyurátz Ferenc dunántúli püspök. Prónay Dezső báró a következő szavakkal üdvözölte a minisztert: Nagyméltóságú miniszter úr! Az ágostai hitvallású evangélikus egyház képviseletében jelentünk meg nagyméltóságod előtt, hogy üdvözöljük nagyméltóságodat, mint vallás- és közoktatásügyi minisztert. Hosszú és súlyos válság megoldásaként vállalt hivatalt e kormányban nagyméltóságod és foglalta el a miniszteri széket. Nem lehet feladatom, hogy a súlyos válságra ez alkalommal kitérjek, legyen szabad mégis megemlítenem, hogy habár nem is dicsekedhetünk nagy nemzeti vívmányokkal, mégis egy bizonyos elégtétellel fogadhatjuk a válság megoldását, fogadhatjuk mi, mint az evangelikus egyház képviselői, mert a válság megoldásábananyerserőretárnaszH kodó hatalommal szemben az erkölcsi erő diadalmaskodott. Az egyház céljai erkölcsi célok. Az egyház alapítója mondotta: „Nem-e világból való az én életem", tehát mint egy magasztos eszmény kell, hogy jelentkezzék előttünk az egyház és annak feladatai. Természetes, hogy a történelmi fejlődésre is tekintettel kell lenni. Nagyméltóságod a kormány körébe azon párt részéről lép be, a mely a 48-iki eszméket és a 48-as törvényekben lefektetett törvényeket vallja. A 48-iki törvényhozás volt az, a mely a vallásszabadságnak nagy elvét törvénybe iktatta és ezzel mintegy befejezte azt a százados küzdelmet, a melyet Magyarországon a protestantizmus a vallásszabadságért vívott. Ámde a magyar protestantizmusnak a magyar vallásszabadságért vívott küzdelmei mindenkor összeforrtak az alkotmányért vívott küzdelmekkel. Nem kételkedünk abban, hogy nagyméltóságod elfogulatlanul bírálja a magyar protestantizmus múltját és teljesen tárgyilagosan ítéli meg annak jelen helyzetét is. Meg vagyunk győződve, hogy nagyméltóságod mostani állásában méltányolni fogja az egyháznak azon szolgálatait, a melyeket a hazai közművelődés érdekében eddig teljesített, és a melyeket ezentúl is teljesíteni legfőbb feladatunknak tartunk. Ajánljuk magunkat nagyméltóságod szives jóindulatába és kérjük szives támogatását a hazai közművelődés érdekében való munkálkodásunkhoz. Az Úristen nagyméltőságodat sokáig éltesse, hogy a hazai közművelődés felvirágzására célzó törekvéseit siker koronázza. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter a következőket mondotta: Nagyon köszönöm és igen nagyra becsülöm hazánk egyik leghatalmasabb felekezete képviselőinek megjelenését. Én ezt egy olyan bizalom előlegének tekintem, a melyre, hogyha lelkiismeretemet vizsgálom, magamat ha nem is képességeimnek mértéke, ha nem is tapasztalásaimnak gazdagsága, de szándékaimnak tisztasága és a bennem lakó igazságszeretetnek öntudata folytán méltónak érzem. (Éljenzés.) Az én igen tisztelt barátom beszédében azokra a körülményekre csak futólag terjeszkedett ki, a melyek ennek a kormánynak hivatalba lépését megelőzték, és igaza van, ha azt mondja, hogy kész nemzeti vívmányokat nagy mértékben nem hoz, 1 de hozza azt, hogy az azokra való törekvésről le nem mondva vállalhatott kormányt. És az adott körülmények között ez is sok, mert jelenti azt, hogy a jövő biztat minket az összes lehetőségekkel, a melyeket törekvéseink tárgyául vettünk és hogy talán azok elérése szempontjából kedvezőbb helyzetbe jutottunk, mint a minőben előbb voltunk. De ezt én is csak futólag akarom érinteni, minthogy becses látogatásuknak célja, szempontja, kiindulási pontja is nem ez, hanem annak a tárcának speciális ügyköre, a melynek élére helyezett engem 0 felségének bizalma és a mely tárca feladatainak teljesítésében oly igen nagy szükségem van az önök buzgó támogatására is. És én számítok is rá. Nem hiába idézte az én tisztelt barátom az 1848. évi törvényt, mint azt az alapot, a melyen a magyar egyházpolitikának nyugodnia kell, a mely alapon azt teljesen ki kell építeni a lelkiismereti szabadságnak, a viszonosságnak és egyenlőségnek megrendíthetetlen alapjain. (Éljenzés.) És éu azt hiszem, hogy az urak abban a körülményben, hogy én saját egyházamnak buzgó tagja vagyok, nemcsak bizalmatlanságra nem, hanem inkább arra találnak támpontot, hogy mások vallási meggyőződése is szent előttem, és hogy azokat az alapokat, a melyeken egyedül nyugodhatik az országban a vallási béke, a melyeken egyedül fejlődhetik ki intenzív vallási élet és ezzel karöltve járó magasztos, hatalmas nemzeti kultura, hogy azokat az alapokat én sértetlenül nemcsak megóvni, hanem tőlem telhetőleg meg is erősíteni, törekvésemnek ismerem. (Éljenzés.) Kérem szíves bizalmukat. Remélem, hogy lesz alkalmam azt kiérdemelni és legyenek meggyőződve, hogy a kultura munkájának előmozdításában az egyházaknak tradicionális részvételét és szeretetét igen nagyra becsülöm, nélkülözhetetlennek tartom és abban a mértékben óhajtom, a mennyiben tőlem függ, igénybe venni, a mely mértékben lesznek az egyházak nemzeti irányban hajlandók és készek azt előmozdítani. Még egyszer köszönöm szíves megjelenésüket". Megjegyezzük, hogy tudtunkkal ez az első eset, hogy báró Prónay Dezső egyházunk küldöttségét a kultuszminiszter elé vezette. Reméljük, hogy ez üdvös kezdeményezésnek egyházunk csak hasznát fogja látni. Biztosítékunk erre nézve az a benső viszony is, a melyet egyet, felügyelőnk az új kormány több tagja közt hosszú évek közös törekvése szült.
