Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-28 / 18. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 187 miközben meggyőződtem, hogy a derék férfiú is nemzetünknek s nemzeti ev. egyházunknak őszinte jóakaró barátja. Mint a hallei egyetemi magyar stipendiumok kezelője ifjaink sorsát őszintén a szívén viseli. Sajnos — úgymond — hogy a magyar ifjak zárkózottak, visszavonulók, hogy magyar ifjú az index aláírást kivéve őt még soha fel nem kereste, általában a tanárokkal való érintkezést ifjaink nem ápolják, sőt mintha egyenesen kerülnék. Kerestük e jelenség okait s abban állapodtunk meg, hogy e kóros állapotnak sok egyéb, többek közt nyelvi okain kívül a fő oka abban rejlik, hogy a theol. főiskolák között nincsen semmiféle kapocs és érintkezés, a mely természetes összeköttetést képezne a külföldre induló ifjú s ottani tanárai között. A magam részéről e tény igazságát vallom, mert érzem. Meggyőződésem, hogy e kapcsolatot hazai ev. theol. főiskoláink s a németországi egyetemek között és pedig első sorban személyes érintkezés útján meg kell teremtenünk s bizonyos dolog, hogy e tekintetben a kezdeményező lépést nekünk kell megtennünk. Magam tapasztaltam, mit tesz odakünn ily személyes megbeszélés. Majd talán eljutunk még oly állapotba, hogy a magyar ev. theol. tanárnak módjában lesz ilyen utakra a külföldre. Most ez csak utópia! Ugyancsak Haupt Erichtől hallottam, hogy a németországi magyar stipendiumok ügyében az ottani kultuszminisztérium már véglegesen döntött, a mennyiben azokkal szemben a szászok jogosultságát is kimondotta. Nem mulasztottam el megemlíteni, hogy e döntést, bárha jóhiszenmnek feltétlenül, de jogosnak éppen nem tartom s hiszem; hogy ev. egyházegyetemünk, ha szükségesnek tartja, fogja tudni útját-módját annak, hogyan orvosolja a hibát. Még csak egy dolgot, Az április 8-án elhalt Strossmayer püspök személye a német sajtót is élénken foglalkoztatta, főleg azon beszéde miatt, a melyet az 1870. évi vatikáni zsinat alkalmából „pápai csalatkozhatlanság" dogmája ellen tartott. Ezt a beszédet az „Evangelischer Bund" 1891. évi 54-ik sz. „

Flugschrift"-jében lenyomatta, a mivel természetszerűleg a róm. kath. sajtót valóságos lázba hozta, minthogy Strossmayer ama beszéde szerint a szentírásban nem találni egyetlen verset, a mely Péternek az apostolok feletti primátusát tanítaná; e primátus pusztán a traditio munkája „nyíltan kimondom — szól egy helyen — hogy keresve — kerestem az első négy században pápát, de egyetlen egyet sem találtam". Természetesen a klerikális sajtó igyekezett a beszédet dementálni s e feladatát annyival könnyebben teljesíthette, mert — miként tudjuk — Strossmayer püspök a csalatkozhatlanság dogmájának kérdésében „laudabiliter se subjecit" ; legújabban a párisi „France et Evangile" cimű r. kath. folyóirat igyekezett bizonyítani hogy Strossmayer idézett beszéde apokryph. — Ám e folyóiratnak s vele együtt az összes klerikális lapoknak előadásait megdönti a vatikáni zsinat volt titkárjának, Georges du Bellaynak f. évi március 24-én kelt s a „France et Evangile" állításait és érvelését dementáló levele, a melyben kijelenti, hogy a Strossmayer beszédét ő maga jegyezte le. — Érdekesek egyes aproságok. így pl. a midőn Strossmayer beszédének tenorja világossá lett s kúriai körökben képzelhető kellemetlen érzelmet szült, az elnöklő bíboros ráparancsolt: „Descende de ambone" (szállj le a szónoki tribünéről.) Mire Strossmayer igy replicázott vissza : „Antequam dico pontifices romanos saepius, ut Benedictus IX., erectus in sede quum habebat solum undecim annos, in Stercora fuisse demersos. Coronati reges fuerunt saepius etiam demersi in Stercora cum isla Babylone". (Ám jó, de előbb elmondom, hogy a római papok, miként IX. Benedek is, sokszor a piszokba merültek. Koronás királyok is e Bábellel gyakorta elmerültek a szemétbe"). E szavak miatt aztán menekülni is kellett a jó püspöknek Rómából éjidőn. — Azt is megjegyzi még du Beilay, hogy mielőtt a püspök beszédét közzé tette volna, azt néki tudomására hozta s Strossmayer hallgatással felelt a levelére. — Már pedig, ha annak közlése ellen kifogása lett volna, bizonynyal sietett volna az ellen tiltakozni. Igaz! Emlékszel bizonynyal a Pleissenburgra, György szász herceg hatalmas várkastélyára, a melyben egykor (1519 nyarán) Luther Eckkel vívta kéméig tusáját, utóbb pedig kaszárnyának használtatott. Hát ez épületnek már nyoma sincs. Helyén áll a hatalmas új városháza, a melynek hatalmas tornya az egykori Pleissenburg tornyából lesz kiépítve. A régi vár helyén az új vár. „Arx nova". így támad romokon új élet. Halálból így ered feltámadás. „Mors certa — hora incerta". Hirdeti a homlokzat felirata. Boldog, a kinek e bizonytalan órát a húsvéti üdvtény reménysége szenteli meg! Boldog húsvéti ünnepet! szerető barátod Stromp László. * A christian Science ! (Befejezés.) A christian science nem tudományos, de még keresztyén sem. Benne kifejezésre jut mindenféle reménytelen zagyvaléka az ismusoknak — pantheismus, gnosticismus — doketismus, mysticismus, spiritismus — de a keresztyénségnek még gondolata is távol jár tőle. Mrs. Eddy ugyan erősen állítja, hogy tanítása „isteni inspiratio", folyton folyvást hivatkozik is a bibliára. De mi mindent nem sütöttek már ki a bibliából! Érdekes, hogy az a bibliai hely, melyre a scientisták főként hivatkoznak — Márk. 16, 17 — az Újszövetség legjobb kézirataiból hiányzik. Hát jó, támaszkodjanak a hivatkozott szentírási helyre (t. i. erre: „azokat pedig, a kik hiendenek ilyen jelek követik: az én nevem által ördögöket űznek" s 18. versben: „betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak"), de mért nem hivatkoznak az ugyanott fölsorolt jelekre is („kígyókat vesznek fel s valami mérges állatot isznak meg, nékik nem árt") ? ! Egy Detroit nevű orvos azt az ajánlatot tette a scientistáknak: „neutralizálnák azt a bizonyos mérges anyagot, melyet majd a bőrük alá fecskend." Erre az ajánlatra azonban nem jelentkezett egy scientista sem. Az orvos azt a dolgot aztán nyilvánosságra is hozta nem nagy dicsőségére a scientistáknak. A scientisták gyógyításáról szóló jelentéseket nagy vigyázattal s óvakodással kell fogadnunk. A Bostonból való Horatio Dessert, ki a Scientisták működését közelebbről megfigyelhette, úgy nyilatkozik : „való igaz tényekről határozott értesülést sohasem nyerünk a scientistákról. Első sorban semmi baja sem volt a patiensnak, tehát semmi bajból sem gyógyíttatott meg s így arról semmi bizonyosat sem szólhatnak. Csak akkor tudjuk meg az igazat a christian sciense működéséről, ha majd a fanatismusa kitombolta magát, — tenger sok hamis vallomást dob a világba, a melvekről a nyilvánosság meggyőződik majd annak idején" — lásd: Christi. Welt 1904 (968. old.) — Bizonyos azonban ez az egy: a Scientisták gyógyitásai semmiesetre sem hittel, sem imádsággal való gyógyítások. A. Stöcker „Christi. Wissenschaft und Glaubensheilungen" Berlin 1901 — c.

; iratában rámutat arra az óriási különbségre, mely az Újszövetség, különösen . * Ez érdekes levél lekésett a húsvéti számról, mert a lapot részint terjedelme, részint az ünnepek miatt korábban kellett lezárnunk. Tartalma azonban közlését később is igazolja. Szerk.