Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-24 / 48. szám

506 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ intelligentiája —valláskülönbség nélkül — teljes számban és a jubilánsnak számos tisztelője. Az ünnep előestéjén a gróf Degenfeld-család, a sziráki egyháznak nemzetségről-nemzetségre nemes jóitevője, kereste fel a jubilánst, átnyújtva neki a család ajándékát, egy dísz-bibliát. Vasárnap reggel — gyönyörű szép őszi időben — mozsárlövések jelezték, hogy Szirák nagy napra virradt. Az ősz családfő először övéinek jókivánatait fogadta, majd a kerület nevében annak felügyelője üdvözölte (a püspököt az egyetemes közgyűlés Budapestre szólította), az egyház jókivánatait a presbyterium élén a felügyelő, gróf Degenfeld Lajos tolmácsolta, átadva az egyház ajándékát, egy művészi kivitelű kelyhet. A paplakról az iskolás gyermekek sorfala között, kik virággal kedveskedtek lelki atyjuknak, a presbyterium kíséretében az Úr házába, ment a jubiláns, — hogy hálát adjon a megtartó Istennek, a kit egyedül illet meg a dicsőség mindazért, a mi jót az ő teremtménye, az ember itt a földön tehet. Ilyen értelemben beszélt a szószékről Maróthy Emil. vanyarci lelkész (ki az oltár előtti szolgálatot is végezte) I. Kor. 15. 10 alapján. Alkalmi vonatkozású s megragadó hasonlatokban gazdag beszédjének főtétele „Őszinte vallomás ötven éves papi szolgálat után" volt. Szívből-szívhez szóllott. Hrk János, málnapataki lelkész és alesperes pedig az oltár előtt a 95. Zsoltár 6. verse alapján hívott fel bennünket arra, hogy „Hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt" 1. Buzgó hálaadással 2. Alázatos kéréssel és 3. Szent fogadással. A tartalmas és nagy hatású beszéd utan Holies Dániel, dobrocsi lelkész szolgáltatta ki a jubilánsnak és a megjelent lelkészeknek az Úr szent vacsoráját, mire a jubiláns buzgó imája következett, melynek végeztével megáldotta gyülekezetét, Istennek további oltalmába ajánlva azt. A paplakra visszatérve, az egyes küldöttségek járultak a jubiláns elé. Az egyházmegye nevében Beniczky Árpád, egyházmegyei felügyelő üdvözölte megható szavakkal. Händel Vilmos a honti esperesség üdvözletét hozta, Szkalos Sámuel pedig az egyházmegyei tanítói egylet nevében beszélt. A sziráki óvoda hölgy-küldöttségét gróf Degenfeld Lajosné vezette, majd sorra következtek a r. k. egyház, az izr. hitközség, a kir. járásbíróság, a járási főszolgabiróság, a kir. adóhivatal, a sámsonházi ev. egyházközség (mint a jubiláns szülőhelye) Szirák nagyközség, az áll. elemi iskola gondnoksága, a sziráki takarékpénztár, casinó, a sziráki ev. tanítói kör. a dengelegi ev. egyház és a sziráki ipartestület és az ifjúsági egyesület küldöttségei — a tiszteletnek és szeretetnek mindmegannyi tolmácsolói. Egy órakor a casinó termében közebéd volt, este pedig a paplakra gyülekeztünk össze s ott a főesperes kedves családi körében fejeztük be a szép, a szeretettől sugárzó napot. Hogy pedig nemcsak a jelenvoltak, hanem azok is szeretik a mi főesperesünket, a kik az ünnepen meg nem jelenhettek, azt bizonyítja az üdvözletek nagy száma. Részint táviratilag, részint levélben fejezték ki jókívánataikat: D. Baltik Frigyes, a dunáninneni egyházkerület püspöke, Nagy Mihály, Nógrád vármegye alispánja, a törvényhatóság nevében; Beniczky Gyuláné, Hanzély Béláné; a rokonság köréből: a Moravcsik-, az Esztergályi-családok, Wladár Viktor, Sárkány Emil, Szluika Ella, Szluika Ervin; Kossaczky Arnold, egyházkerületi, Bogya János, egyházmegyei ügyész, a Vannay-család, a balassagyarmati takarékpénztár, számos lelkész és felügyelő. Á szép nap emléke még sokáig fog élni bennünk, a szép ünnepnap derűje aranyozza be az 50 éves pap hétköznapjait! Lelkészi jubileum. Kiss Lajos nagyalásonyi ev. lelkész, a veszprémi egyházmegye főjegyzője f. nov. hó 5-én tartotta negyvenéves lelkészkedésének jubileumát. Ezt az alkalmat arra használta fel a nagyalásonyi evang. egyház, hogy ősz lelkipásztorát a szeretet, hűség és ragaszkodás jeleivel vegye körül s vele együtt ünnepeljen. S valóban a gyülekezet presbyteriumának gondos szervező, előkészítő munkája folytán november 5-ikét ünnepnappá : a gyülekezet ünnepnapjává sikerült avatni. A nagyalásonyi egyház temploma, mely ez alkalommal zsúfolásig megtelt, lélekemelő, megható ünnepély színhelyévé lett. Igazán öröm volt látni, mint egyesül, mint olvad össze: a pásztor és nyája egy közös érzelemben, mint nyilatkozik meg az egyszerű, de romlatlan népben ősz lelkipásztora iránt érezett szeretete, hűsége, ragaszkodása. Minden arcon ott ült a meghatottság jele, minden szemben ott csillogott a szeretetnek drága gyöngye akkor, midőn a gyülekezetnek köztiszteletben és szeretetben álló lelkésze, a megindultság reszketeg hangján emlékezett meg a mai napnak jelentőségéről. Midőn a szószékről leszállt, lent az oltár előtti téren nagy félkört képezve ott várta őt a gyülekezetnek presbyteriuma, hogy az egyház nevében szeretettel üdvözölje az ősz vezért, a hűséges lelkigondozót. Barcza Imre gondnok egyszerű és keresetlen, de szívhez szóló szavak kíséretében egy művészi kivitelű aranyozott ezüst kelyhet nyújtott át, mint az egyházszeretet sugallta megemlékezésnek jelét. A gondnok üdvözlő szavaira adott válasz után az iskolás gyermekek járultak az ősz lelkiatya elé, hogy ők is, a kikre, mint a gyülekezet veteményes kertjének virágaira, mindenkor kiváló gondja volt a lelkésznek, szeretettel köszöntsék az ő kedves lelkiatyjukat. Majd Mód György főtanító üdvözölte a gyülekezet tanítói kara nevében. A beszéd végeztével Molnár Irma k. a. nagyalásonyi és Kóltay Jolán k. a. vidi tanítónő egy szép, a lelkész kedvenc virágaiból készült csokorral kedveskedett az ünnepelt férfiúnak. Befejezésül Mohácsy Lajos gergelyi lelkész, somlyóvidéki körlelkész üdvözölte Kiss Lajost, a ki közel 25 évig volt a Somlyóvidéknek körlelkésze. Kiss Lajost, ki 1865-ben foglalta el lelkészi állását a nagyalásonyi egyházban, mint nagygeresdi káplánt érte egyházának meghívása. Itten eltöltött 40 éve alatt körülötte igazán minden megújult. Tevékenységének, fáradságot nem ismerő nagy buzgóságának szép tanújelei a gyülekezetnek intézményei. Ez idő alatt újjáépíttette a templomot, felépíttette a II. tantermet s rendszeresítette a tanítói állást; újjáépíttette a főtanító lakát és a nagy iskolát, legutóbb a vidi íiókegyházat leányegyházzá szervezte, benne egy új, díszes iskolát építtetett s az új állást Koltay Jolán kitűnő oklevéllel biró tanítónővel már be is töltötte. Nőegyletet, iskolai és helyi gyámintézetet létesített. Tehetségét, ügy buzgalmát az egyházmegye is igénybe vette. Körlelkész, törvényszéki biró, népiskolai bizottsági elnök, a somlyóvidéki tanítói egylet elnöke, egyházmegyei főjegyző s több bizottságnak tagja és előadója volt 40 évi működése alatt. Sőt nevezett állások legtöbbjét mai napig is ő látja el. Szelíd lelkűsége, szerénysége, tapintatos modora által nemcsak híveinek ragaszkodását és szeretetét vívta ki, hanem lelkésztársainak és a társadalomnak is elismerését, tiszteletét érdemelte ki. Jubileuma alkalmával mi is szeretettel üdvözöljük s kívánunk neki pályája további részére is derűs napokat, lelki-testi éberséget és frisseséget. Harangavatás. Lélekemelő ünnepet ült f. hó 12-én az osztrolukai artikuláris egyházhoz tartozó gar amberzencei leány gyülekezet. Ekkor avatta föl Bakay Péter alesperes Vitális Gyula, Blatniczky Pál, Hurtay György és Paulinyi