Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-11-24 / 48. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 497 Dániel lelkészek közreműködésével 1300 kor. költséggel épült haranglábát s közadakozásból beszerzett harangjait. A harangláb tövében a szakadó eső dacára is igen szép számú hivőközönség gyűlt egybe, melynek soraiban ott láttuk Osztroluczky Miklós orsz. képviselő, egyházfelügyelőt, Strakoniczky Kálmán főszolgabírót, Király Ernő lyc. igazgatót, Kőrössy és Zachár erdőmestereket s a garamberzencei állomás egész tisztikarát. A fölavatási aktus után megszólalt az új harangok ezüst csengésű hangja, hirdetve a maroknyi, anyagiakban szegény hívőknek áldozatkészségét, hitbuzgalmát. Vajha Istennek áldása nyugodnék e művön, hogy időtlen-időkig hirdesse az Úrnak dicsőségét s hallassa hívogató szózatát: „Jöjjetek el, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt, mert ő a mi Istenünk és mi az ő mezeinek népei... ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveteket, mint a versengésnek helyén, a kísértések napján a pusztában". A zólyomi egyház templomépítési ügye a megvalósulás stádiumába jutott. E virágzó gyülekezetünk ez idei rendes őszi közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy új templomát nem a régi helyen (házsorban), hanem a város piacán Opaterny és Otta műépítészek tervei szerint fogja fölépíteni s megbízta a nevezett műépítészeket, hogy a részletes terveket mielőbb elkészítsék. Építési költsége 170 ezer koronára van előirányozva. Igaz ugyan, hogy még körülbelül 80 ezer korona áll fedezetlenül, de látva a hívek lelkes örömét s hagyományos hitbuzgalmát, bizton reméljük, hogy 1906 tavaszán a gyönyörű román stylu templom alapköve le lesz téve. A vasi közép ág. hitv. ev. egyházmegye magyar vidéki köre november hó 14-én Szombathelyen tartotta meg lelkészértekezletét. Gyűlés előtt az egybegyűlt tagok a templomba mentek, a hol Nagy György koltai lelkész mondott beszédet s osztott úrvacsorát. Az értekezletet Kund Sámuel esperes nyitotta meg, s jelentette, hogy munkahozásra Kapi Béla körmendi lelkészt kérte fel. Kapi Béla az „Öngyilkosság"-ról szóló terjedelmesebb sociálethikai munkájából olvasott fel egy részt. Ismerteti ezt a sajnálatos társadalmi betegséget, mely évenként több mint 50 ezer áldozatot szed, s reá mutat arra, hogy ez a betegség határozott törvények szerint erősödik, vagy gyöngül. Ezt a törvényszerűséget a történelem és a mi korunk öngyilkossági okainak egybehangzó bizonysága szerint a vallástalanságban látja. Munkájának felolvasott részében a ker. vallásos világnézet erős érveivel küzd azok ellen, kik az öngyilkosságot védelmezik. Részletesen foglalkozik Hume bölcseleti álláspontjával, s a vita eredményeképen kimutatja, hogy az öngyilkos vétkezik az Isten, a társadalom, s önmaga ellen. Végezetül érdekes statistikai adatokkal világítja meg a felekezeteknek az öngyilkossághoz való viszonyát, mely a protestáns egyházakra épen nem mondható kedvezőnek. A felolvasás után élénk eszmecsere fejlődött ki, vájjon az öngyilkosság bűnnek, avagy őrültségnek minősítendő. Az értekezlet Kapi Bélának köszönetet szavazott, s egyszersmind felkérte, hogy tanulságos munkáját tegye közzé. Tárgyalta az egylet a dunántúli egyházker. lelkészértekezlet! jegyzőkönyv 16-ik pontja alapján a parochiális könyvtárak kérdését, s kimondotta, hogy nem lelkészi, hanem gyülekezeti könyvtárak felállítását tartja kívánatosnak. Felkéri az értekezlet az egyházmegye lelkészeit és gyülekezeteit Luther müvei magyar kiadásának és az „Evang. Őrálló 1 1-nak hathatós pártolására. Több folyó ügy elintézése után az esperes-elnök a gyűlést buzdító szavakkal fejezte be. Gyurátz Ferenc dunántúli ág. hitv. evang. püspök Kovács Mihály büki káplánt — Téthre. Horváth Samu főesperes mellé, Szabó István téthi segédlelkészt pedig — Bükre, Farkas Elemér lelkész mellé rendelte. Yallásos esték. A közelgő ádventi időszakkal ismét megkezdődnek a vallásos-esték. Mint tudósítónk írja, a gergelyi ev. gyülekezetben s ennek filiáiban is lesznek ily vallásos-esték ez idén is. A hívek körében már eleve nagy érdeklődés mutatkozik ezek iránt, mivel ezeken fog először a nyilvánosság elé lépni a lelkész és tanító ügybuzgóságával ez idén szervezett „Gyülekezeti Énekkar". A közelgő téli esték csakugyan kiválóan alkalmasak ily belmissiói munkásság kifejtésére. Lelkészválasztás. Justh Géza, eddigi krcedini (Szerémmegye) lelkész, egyhangúlag a slatinai egyház által hivatott meg rendes lelkésznek. A slatinai egyház a Schaumburg-Lippei uralkodó herceg kegyúrasága alatt áll, ki nem régen 7340 K templomépítési adósságot ajándékozott ez egyháznak és évente 200 K-val járul hozza a lelkészi üzetéshez. Halálozás. Büsbach Péter volt országgy. képviselő s hosszú időn át a pesti deáktéri egyház felügyelője meghalt november 18-án. A boldogult a szabadelvű pártnak sok éven át tekintélyes tagja volt, mint hírlapíró és iskolai és egyházpolitikai kérdésekben a legszabadelvűbb álláspontot foglalta el. A pesti egyházban az ő elnökségéhez fűződik az új templomépítés mozgalmának megindulása, a melyben neki nagy rész jutott. Utolsó éveit visszavonultságban töltötte. Temetése f. hó 20-án történt. IRODALOM. A mi osztályrészünk. A nagybányai ág. h. ev. egyház története. Ezen cím alatt legközelebb egy figyelemre méltó egyháztörténeti munka jelent meg Révész János nagybányai ev. lelkész tollából. Az irodalmi téren már különben ismeretes szerző saját egyházközségének, Nagybánya város gazdag levéltárának adatai, régi és újabb-keletü jegyzőkönyvei s már e szakba vágó munkák alapján, melyeket szorgalommal átkutatott, érdekes s néhol igazán könnyekig megható képét rajzolja meg egyházának, — kezdetétől kezdve egész a jelen időkig. A munkát Zsilinszky Mihály ajánló sorai vezetik be, a melyekben egyházunk ezen kiváló alakja első sorban örömének ad kifejezést a felett, hogy a szerző „megértve a kor hívó szózatát, felkutatta a gyülekezetére vonatkozó adatokat s ez által megszerezte magának — és a nagy olvasó közönségnek is — azt az örömöt, hogy teljesen megbízható források alapján készített monográfiát adhatott első sorban híveinek, másodsorban az egész ev. protestáns közönség kezébe" — s azután a munkát a prot. közönség figyelmébe ajánlja, a mely figyelmet, nézetem szerint is, annál inkább megérdemli, mivel a szorgalmas szerző ezen müve által bevilágít nemcsak saját gyülekezetének, hanem úgyszólván egész magyarhoni ev. egyházunknak történetébe, a mely egyháznak a nagybányai eklézsia egyik legrégibb gyülekezete s az ő küzdelmei, hányatásai, nyomora és erényei az egész protestáns egyházéval közösek. A szerző a következő három föszakaszban tárgyalja egyházának történetét: I. Alakulás. II. Küzdelem a létért. III. Megújhodás. Az elsőben elmondja, mikép alakul meg Nagybányán Kopácsi István nagynevű magyar reformátor buzgó tevékenysége folytán a prot. egyház, ki az akkori római kath. plébánost tizenegy káplánjával s egész gyülekezetével együtt áttéríti a prot. vallásra és pedig, úgy látszik, a lutheri színezetű protestantismusra, mivel akkoriban még az volt a domináló s a protestantismus még nem vált el kálvini és lutheri irányzatra.