Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-17 / 8. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 86 A mai rendszer mellett a gyermektelen házaspárok nagyúri kényelemben élhetnek, a gyermeknevelők, a kik a nemzet és egyház hálájára tarthatnának számot, keservesen vergődnek, lázas izgatottsággal robotolnak a mindennapi kenyérért. Hány fényes tehetség fásul bele a kenyérharcba és érzéketlenedik el eszményibb törekvések iránt a családfentartás gondjától, holott lelkében nagy kincsek rejlettek, a melyek a köz javára kamatoztak volna! Mily vidáman, boldogan végezné munkáját, ha gyermekei nem új anyagi gondot jelentenének, ha aggodalom nélkül gyönyörködhetnék magzata mosolyában, ártatlan gügyögésében! Mennyi ihletet merítene családi életéből! Gyermekeiben érzett öröme mennyi áldott verőfénynyel öntené el hivatalos munkáját! A nyugdijszabályzatból, ha egyházaink fokozottabb állami segítése valóra válik, minden nagyobb nehézség nélkül kiküszöbölhetjük azt a korlátozó szakaszt, a melybe jobb érzésünk eddig is csak kénytelen-kelletlen nyugodott bele. Hiszem, hogy maga az intézet fáradhatatlan ügyvivője szegődik e gondolat hatalmas apostolává s szokott erélyével meg is valósítja, a mit, a közlelkiismeret követel. A családi pótlék eszméjével is könnyen megbarátkozliatik a közvélemény. Az államnak bajos volna egyszerre szakítani e meggyökeresedett, habár igazságtalan intézménynyel, mert a szerzett jogokat tisztelni kell s ez óriási anyagi áldozattal járna. Mi még választhatunk a két intézmény között és miért ne választanánk az igazságosabbat, emberibbet és okosabbat? Papjaink nagyobbrésze a korpótlékot különben is a gyermeknevelés nyomasztó gondja miatt kivánja, mert műveltségénél fogva ezt elevenebben érzi másoknál. Ez esetben egyenletesebbé válik anyagi helyzetök, egyenletesebbé az a kötelességök is, hogy magukat míveljék, termékenyítsék, a mi ma csak kevés szerencsés halandó irigyelt fényűzése lehet. Családi életök gondtalanságából, felhőtlenségéből új ösztönt, merészebb szárnyakat kap munkakedvök, boldogabb jövendőt remélhet közegyházunk. Ne induljunk az állam után, hanem legyen bennünk bátorság és erő olyat alkotni, a mi az erkölcs Ítélőszéke előtt is megállhat. Ha Isten kegyelméből nagyobb állami segélyhez jut egyházunk, használjuk okosan ; úgy, hogy áldássá s a szebb jövendő zálogává váljék. Kovács Sándor. SZEMLE. E. A. 97. §. Az egyházmegyei elnökséget, úgy az esperest, mint a felügyelőt a gyülekezetek választják s az esperességi gyűlésnek más feladat nem jut, minthogy a szavazást elrendeli, törvényességére ügyel, az eredményt megállapítja s a megválasztottakat beiktatja. Nézetünk szerint az nem változtat a dolgon, vájjon a választás a megállapított hat esztendős időszak végén, a megbízás szabályszerű lejártával következik-e be, vagy pedig halálozás, lemondás vagy elmozdítás következtében a hat év határán belől. Temesvárott a minap (lásd alább a tudósítást) az történt, hogy az egyházmegyei közgyűlés a leköszönt elnökséget, mely hónapok óta távol állt az ügyek vezetésétől, egyhangú bizalomnyilvánitással rábírta az elhagyott széknek újra elfoglalására. Mivel a felszólítás egyhangúlag és nagy lelkesedéssel történt, semmi kétségünk benne, hogy a gyülekezetek szavazataiból ugyanaz az eredmény született volna meg. A közgyűlés azonban átlépte hatáskörét, a midőn a szavazás elrendelése helyett, mely, ismételjük, a legnagyobb valószínűség szerint ugyanazon eredménynyel végződik, a gyülekezetek véleményének megkérdezése nélkül egyszerűen megmarasztotta, illetőleg, mivel már huzamos időn át hivatalukat nem viselték, tulajdonképpen újra választotta az esperest és felügyelőt. Nem okoljuk a bánsági egyházmegyét, mely lelkesedésében elvétette a formát. Inkább az E. A szövegét hibáztatjuk, a mely a törvény lelkével ellenkező joggyakorlat kifejlődését megengedi. Mert világos, hogy a lemondás el- vagy el nem fogadásáról csak azon tényezők nyilat kozhatnak illetékesen, a melyekre a törvény a választást bízta. Egyéb tisztviselőire nézve a közgyűlés joga korlátlan. Az E. A. revíziójánál ezt az esetet is ajánljuk a zsinat figyelmébe! TÁRCA. Egy halhatatlan ember halhatatlan munkája. Sietek kijelenteni, hogy a halhatatlan ember alatt Komenius Arnos Jánost érteni s hiszem, hogy róla táplált véleményemet mindenki, a ki az ő működését ismeri, készséggel osztani fogja; a halhatatlan munka pedig e nagy léleknek .. Világ útvesztője és szív paradicsoma" c remeke, a mely gyöngye nemcsak a cseh, hanem általában az egyetemes építőirodalomnak. Komenius Anios Jánosnak halhatatlanságát derék műveinek egész sora biztosítja. Akár „Aranyas ajtaját" (Janua linquarum aurea reserata), akár „Nagy oktatástanát" (Didactica Magna), akár „Képes világát" (Orbis pictus) említsük, a melyekkel nagy pansophistikus törekvéseinek adva kifejezést, egyúttal egy új nevelési és oktatási iránynak epocháját teremtette meg: bármelyik egymaga is elegendő arra, hogy az ő nevét az emberiség nagy jótevőinek szellemi prytaneumába emelje. Nem is szólva lelkének ama szinte szédítően mesés álmairól, a melyekben az emberiségnek egy közös nyelv, közös tudomány, közös vallás és egy központi akadémia által való magasabb tökéletességre való juttatását tervezgette. Előttünk most csak a kegyes ember áll s e kegyességében a legnagyobb és legtartalmasabb humorista és igazi keresztyén bölcselő. Merem állítani, hogy könyve, a melylyel most olvasóimat megismertetni óhajtom, e nemben elsőrangú remekmű s ha valaki így szólna hozzám, mint paedagogushoz: barátom, lelki gyönyörűség és épülés után szomjazom, vagy — serdülő fiamnak, leányomnak egy jó könyvet ajánlj, hát én a legjobb lelkiismerettel ezt a már 300 éves könyvet ajánlanám neki első sorban, a mely, bárha korára nézt ódon is, ám eredetiségének zománcából mit sem vesztett, sőt — miként a gyémánt — értékében az idővel még csak öregbedett