Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-29 / 53. szám

I év Budapest, 1905. november 24. 48. szám. EYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivat la, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM : Év utolján. — Templom a családban. Baltazár J. — Tárca: Budapest, Bálvány-utca 20. szám. V. — Oktatás­ügy. Középiskolai vallástanitásunk és tanárképzésünk. Dr. Masznyik Endre. — Egyházi élet. — Irodalom. — Pályázat. — Szerkesztői üzenetek. Év utolján. Zsolt. 90, 1—2. Uram te nékünk hajlékunk voltál minden időben; minekelőtte a hegyek lenné­nek, formáltatnék a föld és e világ, öröktől fogra mindörökké Te vagy erős Isten. Örökkévaló Isten, kit nem érhet változás vagy változásnak árnyéka. Az ég és a föld elmúlnak, mint a ruha megavulnak, de Te ugyanaz maradsz, és a te esztendeid soha el nem fogynak. Az embe­rek is porba térnek a te szavadra. Elragadod őket mint egy árvízzel, olyanok, mint az álom reggel, mint a fü, mely hirtelen megszárad, mely reg'g'el virágaik, estvére elváltozik, kivágattatik és meg­szárad. E múlófélben lévő esztendő is hirdeti mi­nékünk, hogy minden mi napjaink elmúlnak a te haragod miatt és megemésztjük a mi eszten­deinket, mint a beszédet. íme Uram, az én életemből ismét elmúlt egy év s többé vissza nem tér. Pirulva vallom meg előtted, liogy úgy töltöttem el, mint a béres eltölti az ő napjait Terméketlen fügefa valék a te sző­lődben, méltó, hogy kivágattassam, de te végetlen irgalmú Atyám utánam, gyümölcseimre még ez esztendőben is várakoztál, anyaszentegyházadban megmarasztottál, házadnak javaival fogyatkozás nélkül tápláltál. Minden reggel megújult rajtam irgalmasságod, noha én minden szempillantásban megújítottam ellened való gonoszságomat. Hány este feküdtem le imádság nélkül? Hány reggel keltem fel hálaadás nélkül? de Te Uram ebben is könyörülő voltál és ha este bánat ért, reggelre örömre fordítottad. Mennyiszer szegtem meg hála­adás nélkül kenyeremet? Hányszor öltöztem fel kevélységre az én ruházatomat ? s Uram, Te még sem gerjedtél haragra, sőt napról-napra megelégí­tettél és felruháztál. Mely igen rest voltam a te szolgálatodban! Igédet gyakran megútáltam s hallásától még sem fosztottál meg engemet. Ha szomorúsággal próbáltál is igaz Isten, nem hagytál feljebb kisértetnem annál, a mint elszenvedhettem, sőt a szabadulásra is nyomban útat nyitottál. Én Atyám, hogyan sirassam meg hajszálaimnál számo­sabb vétkeimet? hogyan háláljam meg irgalmad­nak, békességes tűrésednek elfogyhatatlan gazdag­ságát? Ha szemeimet könylmllatás kútfejévé vál­toztatnám is, nem tudnám eléggé megsiratni fertelmes bűneimet. Ha minden tagjaim nyelvekké változhatnának s mindegyikkel az angyalok nyel­vén szólhatnék is, nem tudnám megköszönni szám­talan jótéteményedet. Óh ne vesd meg Atyám ajkam gyarló és erőtlen rebegését, ne vesd meg szivem­nek hozzád bocsátott áldozatját. Hálákat adok néked áldott Atya Isten, hogy ez esztendőnek folyásában is gondot viseltél rólam, lelkemet, tes­temet épségben megőrizted, munkámat megáldottad, ételemet, italomat, ruházatomat kiszolgáltattad, hazánkat békességben megőrizted. Áldlak szerelmes Jézus, hogy a te anyaszentegyházadnak biztos paizsa voltál, evangyéliomodat közöttünk prédikál­tattad, kies vizek mellé vezettél, veszsződdel és botoddal megvigasztaltál. Imádlak áldott Szent­lélek Isten, kegyelmed drága ajándékaiért; midőn erőtelen voltam, felsegítettél, keserűségemben meg­vigasztaltál, csíiggedésemben felemeltél és jobb életre szenteltél. Hálákat adok neked teljes Szent­háromság, hogy kegyelmesen megtartottad élete­met s az esztendő kimultával a szomorú halálnak martalékul nem adtál. Te tudod ülésemet és fel­kelésemet, távol látod minden gondolatomat; bűnei­met töröld el és kegyelmezz meg nékem, A mi jót cse) 'kedtem, a te szent Lelked művelte bennem, mindaz; Hal vedd kegyesen tőlem és bírj arra enge­met, ho^v napról-napra közelebb jussak hozzád, szentebb és tökéletesebb lehessek. Add belém szent Lelkedet, hogy akaratodnak ellenkezés nélkül engedjék, s teremtsen újjá, bűntől tisztává, te szent tetszésedben gyönyörködővé. A te nevedben kezdtem

Next

/
Oldalképek
Tartalom