Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-12-22 / 52. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 541 A virágzó állapot egészen 1673-ig tartott. Tán már előbb is megzavarták a Lippay érsek által 1649-ben ide telepitett ferencrendü szerzetesek, de a halálos csapást a helybeli egyházakra is az 1673-iki év mérte. A templomok elvétettek s a lelkészek kénytelenek voltak a várost elhagyni. Lucius Lajos tót lelkésznek már 1673-iki szept, 20-án éjjel kellett elmenekülnie, Graff János és Neckl Dániel német lelkészek 1674-iki év január végén távoztak. A piactemplom 1 a Tököly-féle felkelésben 1678-ban és 1680-ban, de mindig csak rövid időre ismét az evangélikusok kezére került. A szécsényi országgyűlésből kiküldött bizottság 1705-iki október 18-án a vár- és Erzsébettemplomot az evangélikusoknak Ítélte oda, négyből kettőt, mert még mindig a lakosság felét képezték, a piacés a kolostortemplom a katholikusoknak maradott. Ezen állapot 1709-ig tartott, november 19-én a két templom kulcsai Heister tábornok parancsára az evangélikusoktól elvétettek. Az 1673-iki évvel kezdődik az egyház történetének új korszaka; egészen új viszonyok, között látta magát. Lélekszámban megfogyva, a városi segélyből kizárva, saját erejéből kellett berendezkednie. 1682-ben megkapván a szabad vallásgyakorlat jogát és templomépítési engedélyt (de templomot csak a városon kívül építhettek) előbb egy magánházban rendezték be imatermüket; onnan, mert közel volt a vártemplomhoz, elzavartatván, 1688-ban egy majort vettek azon a telken, melyen a templom s a lelkészlak most is áll; itt a meglevő épületet kettős templommá alakították át úgy, hogy földszint a tót, az emeleten a német gyülekezet egy időben tarthatta istentiszteleteit. 1824—1826. felépítették bel- és külföldi segélylyel a mostani templomot. A lelkészek névsora. 1. A német egyházban. — 1528 szeptember 28-ig Kristóf, az utolsó rk. parochus, kit a hitjavítás itt talált s ki ugyan nem csatlakozott hozzá, de úgy latszik, nem is ellenezte. 1529 április 4—1534 február 27-ig mag. Hensel Achatius. 1534 február 28—1535. Bayer Melchior, meghalt április 15-én. 1535 május 7—1536 január l-ig Keresztély. 1538 augusztus 4 —1542 január 6-ig Klein János, Korponára távozott. Azután, úgy látszik, ideiglenesen Mátyás. 1544—1550 október 10-ig ismét Klein János, ki Korponáról visszajött. 1550 október 11—1556 Mátyás. Az ő idejében jött 1553-iki december 22-én a porosz-szileziai Namszlanból származó és Mélanthon által ajánlt Niceus Pál concionatornak, másodlelkésznek, ki 1556-iki február 28-ig volt itt. Hová ment? — nem tudni. 1558—1560 április 26-ig Windeck Jeromos. 1560 június 1—1561 október 24-ig Ádler Gáspár. 1562 november 28 — 1572 április 4-ig Melczer Bálint. Alatta említtetnek, mint diakonok a helybeli származású Sebald Erasmus, ki 1563-iki május 15-én Wittenhergben lett felavatva. Az 1569-iki zsinatnál már mint bélabányai, az 1577-ikinél mint bakabányai lelkész volt jelen ; továbbá Franz Gáspár (1565—70), ki az 1569-iki zsinat aktáit mint concianátor írta alá. 1 Ezt 1880ban a talajsüppedések folytán az utolsó kőig le kellett bontani. 1572 április 10—1577. Jjatusius Severin, bielitzi, előbb diakon. Neve előfordul az 1577-iki zsinat kánonai alatt. Meghalt augusztus 24-én. Vele hivataloskodott !,'a morvaországi titscheini származású concionator Scholtz Tamás, meghalt 1578 elején. 1577 szeptember 16—1580 október 28. Timeus Tamás, aláírta az 1580-iki zsinat aktáit. 1580 december 2—1582 július ^X^Reusz^ Dávid, előbb^concionator, azután lelkész. 1582 július 7— Siegel András, 1580—82 concionator, itt halt meg május 22-én. 1583 január 25—1598 Senensis Mihály, egy ideig ideiglenes minőségben, itt halt meg. 1591 november 22—1599 november 27. mag. Goltzius Joachim, brandenburgi származású, előbb rector volt Iglauban, hová vissza is tért. Az ő idejében voltak diakonok Wüszt Tóbiás (fl598 július 11-én) és Wanner István (1593—1596-iki_'december 21-ig.) 1600—1603 mag. Gebelius Miklós, szilézia-schweidnitzi, 1590-ben jött ide scholae rectornak, lelkészszé 1600-iki január 10-én választatott meg s a tanács által Odera melletti„ Frakfurtba 1 küldetett^ felavatás v végett; meghalt december 6 án. 1604—1631 Scholius Kristóf, turóc-alsóstubnyai: június 12-én jött Turócszklenóról. Vele együtt hivataloskodott Minor Jakab (1613—1623), ki előbb Dobronán és Ürvölgyön volt Zólyommegyében, itt halt meg 1623-ban. 1610—1626 mag. Nanticovius Mihály, külföldi. 1598-iki október 10-én lglauból jött concrector-cantornak, azután concionator volt 1610-ig; ezen évnek augusztus 16-án főlelkésznek választották meg; 1622-ben a hét bányaváros esperese lett, meghalt november 4-én s a vártemplomban lett eltemetve. Arcképe megvan a levéltárban. w Helyébe jött 1627—1652 mag. Urlsberger János. Megválasztották június 1-én, meghalt január 22-én. Mint diacon működött vele Lany Kristóf János, körmöci. 1653 [augusztus 9—166 1 Ä májusig mag. Pinner Tivadar, besztercebányai. Urlsberger és Pinner alatt concionatorok voltak : mag. Rulich Bálint, ki 1628-iki júliusban Selmecre ment át, hová a körmöciek nem szívesen és csak azon feltétel mellett bocsátották el, hogy vissza jön, ha a főpapi állomás [náluk megürül Mint selmeci lelkész bányavárosi esperes is lett. 1 Továbbá Reichnitz Pál (1628—1646) és Ziegelclorfer Márk (1646—1658). Pinner utódja lett 1661 december 1—1665 június 28- mag. Seelmann Keresztély, kóburgi. Előbb soproni rector volt. Körmöci lelkészül felavatta őt Musay sup. a Sopron melletti Harkán. 1665-ben Lőcsére ment, honnan távoznia kellett, meghalt külföldön. 1666 május 29—1674. Grciff János Györyy, steiermark-leutschachi igazi, martyr. A soproni tanács ösztöndíjával Wittenbergben, Lipcsében, Helmstädtben, Bázelben és Tübingában tanult. 1655 február 26-án Bazinba került rectornak, 1658-iki augusztus 22-én Németprónára, honnan két év múlva száműzetett; 1661-től Modorban működött, hol 1663-ban a törökök által elfogatván, az esztergomi agának adatott el. Ezen fogságban sokat szenvedett, úgy hogy az itt kapott sebekben egészen haláláig sinlődött. Barátai által 600 forinton kiváltatván, ismét Modorban működött. 1666-ban a körmöciek ismételt kérésének engedve, ide jött. Ide jövetelével kezdődik a német keresztelési anyakönyv. 1673-ban elvétetvén az evange1 Breznyik: A selmeci egyház és lyceum története Ií. 16. ós 24. lap.
