Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-22 / 52. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 542 likusoktól a vár- és piactemplom, hivataloskodását az Erzsébettemplomban folytatta; innen is kiszoríttatván, azon parancsot kapta, hogy 3 óra alatt hagyja el a várost, mely rövid határidő azonban híveinek közbenjárására 3 napra hosszabbíttatott meg. 1674-iki január 29-én kemény hidegben hagyta el a várost kis gyermekekből is álló családjával együtt Útközben katonák által elfogatván, Lietava várába vitetett, honnan 100 tallér árán kiszabadulván, lauzici Lissába került lelkésznek, hol virágvasárnapon tartotta beköszöntőjét. Ott halt meg 1680-ban, békóit sírjába tették. Az ő idejében működött (1664—1671) mint concionator Höher Mátyásselmeci. Wittenbergből visszatérvén a zólyommegyei Urvölgyön lett diacon, innen jött Körmöcre idősb Legédlelkésznek. Mivel azonban beszédjeiben gyakran a kath. tanokat tárgyalta, 1671-ben el kellett mennie s Eperjesre került. Onnan 1672-ben száműzetvén, Erdélybe ment, később Tököly udvari papja lett. Midőn Tököly 1678-ban Körmöcbányát is elfoglalta, a piactemplom kulcsát az egyház felügyelőjének rothenfelsi Róth Sámuelnek átadván, Höher a visszaadott templomban október 26-án tartott istentiszteletet. Graff idejében voltak segédek Neckel Dániel (1659— 1564) és Schön Mihály (1672—1674), ki Gölnicbányára került, innen Svedlérbe választották, honnan elűzetett. 1674—1682-ig az egyház el volt nyomva. 1682—1687 Lerch Ágoston. Midőn az evangélikusok 1682-ben ismét visszanyerték a szabad vallásgyakorlat jogát, egy előkelő polgár, Schmidegg Tamás

1 külföldre utazott s onnan három lelkészt hozott magával: Lerchet, boroszlói származásút és Schellinslcy Ambrózt, brigait Körmöc számára (ez a szomszéd Jánoshegyet is gondozta Kékellő és a két-Turcsek filiákkal együtt, 1688-iki június 4-ig) és Schröck János Frigyest Túrócszklenó (Glózerháj) számára. Lerch megérkeztéig (beköszöntőjét Sz. H. u. I. vasárnapon, május 22-én tartotta) a német egyházat is a Zsolnáról 1682-iki május 29-én tót lelkésznek meghívott Reguly Dániel gondozta. 1687-iki május 4-én megkeresztelt Lerch a helybeli térparancsnok Ágost Lipót waldenci (?) őrgróf intézkedésére egy Budáról származó 6 éves török fiút s egy 27

2 éves leányt. Ugyanazon évben, mert azon híveit, kik az úrnapi körmenetben résztvettek, megbüntettette, de különben is a plébános és a ferenciek áskálódása folytán Széchényi György primás parancsára el kellett a várost július 25-én hagynia s visszament Sziléziába. 1687—1698 Hauck Dávid. Okt. 10-én jött Besztercebányáról, meghalt 1698-iki márc. 20-án. 1698—1703 mag. Wesztarp János György, mint a holsteini ezred tábori papja jött hazánkba s Hauck helyébe választatott meg. Meghívó levele március 26-ról van keltezve; meghalt 1703-iki januáriusában. Helyébe jött 1703—1720 mag. Fischer (Piscator) János, zólyomi kántor fia. Tanulmányait Zólyomban, Pozsonyban, Boroszlóban és Wittenbergben végezte; egy ideig Boroszlóban tartózkodott, honnan Körmöcre hivatott helyettesnek. Wesztarp halála után pastor primáriusnak választották. Felavatta őt 1703-iki febr. 16-án Kokován Zabler Jakab superin-tendens. 1720-iki Miseri cordias vasárnapján (ápr. 12-én) az oltár előtt szélhűdés érte s meghalt. — Az ő idejében, 1709-ben, kezdődik a német halotti és esketési anyakönyv. Vele együtt (1706—1714-iki ápr. 26-ig) működött mint pastor secundarius mag. Spindler János Tóbiás, kóburgi bölcsészettanár fia. Azelőtt a szászországi Bayersdorfban működött; hazánkba mint tábori pap jött s a 1 A család később katkolizált s báróságra emeltetett. szomszédos Jánosrétre (Honeszháj) választatott lelkésznek. Innen jött át Körmöcre. Összeférhetetlen természetű, pangerman egy ember lehetett, A tótokat „copak"oknak gúnyolta s nem sajnált volna közülök egyet-kettőt lelőni, sőt a tót egyházat vallásgyakorlatától is megfosztani. A három felügyelővel folytonos viszályban élt s őket egy pünkösdi beszédjében Korach, Dathan és Abiramhoz 1 hasonlította és ezek sorsára méltóknak ítélte őket. Máskor egyik beszédjében azt mondta, hogyha Péter kardjával rendelkeznék, nem egy hívének nemcsak fülét vágná le, mint Péter a Malchusét, hanem a fejét is. Ilyen tapintatlanságokért, de különben is, mert míg kollegája a délutáni prédikációkat tartotta, ő mulatott, lakmározott, kuglizott s így híveinek rossz példát adott, elmozdították. 1720 1748 Sextius (Sesták) János. Született 1688-ban a liptómegyei Rőcén (atyja későbben nagyszlabosi lelkész lett). Iskoláit Rózsahegyen és Boroszlóban végezte. 1712-ben Nagyszlabosra hivatott meg, onnan 1719-ben Körmöcre. Ö avatta be 1744-iki január 22-én Garamszegen Hruskovicz Sámuelt superintendenssé 10 lelkész jelenlétében. 1744 Köhler (Kehler) Zsigmond, Zsigmond bártfai kereskedőnek a fia; született 1712-iki dec. 4-én. Tanult Bártfán, Tokajban és Sárospatakon, a theologiát Thornban, 1733-ban Jenában. 1735-ben visszajővén, egy évet otthon töltött, azután szülőföldje egyházainak javára supplikálni küldték s beutazta Németországot, Dániát, Elszászt és Svájcot. 1741-ben Besztercebányára jött német-tót lelkésznek, mely állomását azonban kollegáinak irigykedése miatt 1748-ban elhagyván, Garamszegre ment, honnan 1749-iki febr. 24-én Sextius helyére Körmöcre választották, de már ugyanazon év júl. 28-án Bél Mátyás helyére Pozsonyba távozott harmadik lelkésznek; ott halt meg 1759-iki márc. 3-án. 1749—1755 Klein Mihály. Bártfáról jött aug. 31-én. 1755-iki Quinquagesimae vasárnapján (febr. 2-án) a jezsuiták fondorkodásai folytán, „felsőbb parancsra" elhagynia kellett állomását. 1759-ben Pozsonyba került, hol 1781-ben halt meg. — Ezen Klein atyja volt azon Klein Sámuelnek, ki a lelkészek életrajzait („Nachrichten aus dem Leben etc.") három kötetben nagy szorgalommal, de tán nem mindenben megbízható alapossággal megírta. 2 1755—1785 Röszler János Keresztéig. Pozsonyból jött márc. 6-án, meghalt febr. 10-én. 1785 — 1787 Rombauer Mátyás, lőcsei. Mint lelkészjelölt jött az egyházba; május 4-én választották meg lelkésznek. Különféle kellemetlenségek után, főkép azért is, mert a soproni énekeskönyvet ráerőszakolni akarta az egyházra, el kellett állását hagynia 1787-iki márc. 18-án. Megvált a papi pályától is s gazdatisztnek ment a túrócprizkopai uradalomba Révayhoz. Helyébe jött 1787—1795 Anders János Keresztély. Előbb Derzsenyén volt, 1769-ben Nyitraszerdahelyben, 1770-ben Felsőbakán, 1775-ben Besztercebányán lelkész. Körmöcre jött 1787-iki ápr. 15-én. Ő volt a türelmi parancs után megalakult barsi egyházmegyének első esperese. Meghalt 1795-iki április 19-én; sírköve még áll a temetőben. 1 L. Mózs. 16. r. Korach, Dathan és Abiram Mózes és Áron tekintélye ellen fellázadván, a föld nyelte el őket. 3 Elmenetele után Karpe Frigyes rector végezte a mindennapi, a böjti és a vasárnapi áhítatosságokat, a lelkészi functiókat pedig a túrócmegye-ivankofalvai lelkész, Polereczky Mihály Laetara vasárnapig (márc. 4-ig). Ebből az következik, hogy a német egyháznak már csak egy lelkésze volt, s az akkori tót lelkész nem birta a német nyelvet, vagy a németek nem akartak a szolgálatával élni s inkább a szomszédságba fordultak kisegítésért.