Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-08 / 50. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 514 iskolája ellen intézett attentátum ellen" — úgymond — s „tántoríthatatlan német ev. érzületre" hívja föl a jövőre nézve is annak tagjait. Majd elmondja, hogy az erdélyi szász ev. egyháznak 1904. dec. 31-én volt 221,652 híve, vagyis 1290-el több az előző évnél. Amerikában közel 10 ezer szász tartozkódik. Egyházi adóval nagyon meg vannak terhelve, a mennyiben 30%'

ra i

s emelkedik, de már bölcsen elhallgatja a magasabb kivételes államsegélyt a többi magyar prot. vallásfelekezetekkel szemben. Az erdélyi szász ev. egyházi élet föllendülését „a virágzó szász pénzintézetek" is szolgálják. így a nagyszebeni 64 ezer koronával segélyezte az egyházat és annak iskoláit. Élénk egyházi élete Teutsch lelkész alatt dicséretre méltó, s Lutherházában évenként 61 árvát gondoz. Van új istentiszteleti rendje és esti istentiszteleteket is tart. A „török-tatár veszedelemre" emlékeztető viharokkal kell a szász ev. népnek megküzdenie, a melyekkel szemben az egyetlen hathatós gyógyszer „a vallásos és német nemzetiségi élet" erősítése, a mint az a Schillerjubileumi ünnepeken is kifejezésre jutott. Közleménye végére oda tette, hogy „Teli Vilmos" költője az érdélyi szász népnek különösen a szivéhez van nőve. íme ilyen tendentiosus közleményekkel látják el mirólunk a külföldet. Fájdalom, hogy a külföldön csakis ilyen tudósítások nyomán ismernek és ítélnek meg ! bennünket, úgy, hogy ebben a tekintetben a hazafias tudósítónak igen nehéz a szerepe. Másrészt azonban az is igaz, hogy a hazafias egyházi körök mit sem tesznek ilyen tudósítások ellensúlyozására. Jó volna ez irányban valamit komolyan cselekednünk. Dr. Szlávik Mátyás. EGYHÁZI ÉLET. Papiértekezlet. A pozsonyvidéki lelkészegyesület nov. 29 én tartotta meg a mult számunkban jelzett őszi értekezletét. A már közlött programmnak különösen két pontja keltett élénkebb érdeklődést és eszmecserét. Egyik a „nyomtatott egyházközségi évi jelentésekről" szóló referátum, a melyet Hollerung Károly esperes és ügyvezető elnök terjesztett elő. A másik, a melyet „a baptisták felekezetének elismeréséről egyházjogi szempontból" Hörk József tanár adott elő. Mindkét referátum — actuális voltuknál fogva — lapunkban meg fog jelenni, így hát részletesebb ismertetésükbe ezúttal nem is bocsátkozunk s csakis az ez előadásokat követő eszmecserére, illetőleg ennek eredményére szorítkozunk. Amaz első kérdésben, hosszas eszmecsere után, a melyben előadón kívül Schleifer Károly misérdi, Schőnwiesner Kálmán pozsonyszentgyörgyi, Wengh Gyula hegyeshalmi, Scharbert Ármin limbachi lelkészek, Hörk József és Stromp László akad. tanárok és Trsztyénszky Ferenc espereselnök vettek részt, az értekezlet abban állapodott meg, hogy ily nyomtatott évi értesítők kiadását az egyes gyülekezetekben ezek hitéletének fejlesztése és az egyház iránt való érdeklődés fokozása szempontjából kívánatosnak s ajánlatosnak tartja de óhajtja, hogy annak összeállításánál a lelkipásztori

1 szempont domináljon. Egyébként az előadó által kiemelt pontok csak vázlatkép tekintendők, a melv szerint oly értesítők összeállítandók; a nélkül, hogy azok bárminemű kötelező chablont képezhetnének. A második kérdésre vonatkozólag pedig, a melynek tárgyalásában előadón kivül Krahulec Aladár grinádi, Schultze Ottó récsei, Hajsó Pál levéli, Scharbert Ármin imbachi lelkészek, Stromp László és Raffay Sándor akadémiai tanárok és Trsztyénszky Ferenc elnök vettek részt, az értekezlet abban állapodott meg, hogy a baptista felekezet — a melynek a kormány által való elismerése ellen egyébként sem közjogi sem prot. elvi szempontból kifogás nem tehető — egyházunkra ugyan káros lehet, de ellenében nem lehet más fegyverünk, mint az Ige által való meggyőzés és a keresztyén türelem és szeretet, de semmiesetre sem a policiális segítség igénybe vétele, a mely a mellett, hogy hitelvi szempontunkkal egyáltalán meg nem egyez, végeredményében inkább kárral, mint haszonnal jár. Ez ügyben egyébként, mint actuális és felette fontos ügyben, szívesen tért nyitunk további megbeszéléseknek is. Lelkészbeíktatás. Homolcbödöge újonnan választott lelkészét, Takács Eleket december hó 10-én, Advent II. vasárnapján fogja hivatalába beiktatni az esperestől vett megbízás folytán Balogh István vanyolai lelkész. — Ez évi nov. 19-én Lipták Tivadar, ki edddigelé Toporcon működött, mint megválasztott lelkész Izsákfalván új hivatalába lett beiktatva nagy ünnepélyességgel és sok hallgató jelenlétében a környékről is. Weber Samu főesperes több kartárs segédlete mellett, végezte a beiktatást. — Mühlenbach ev. községnek fontos, ünnepélyes napjai voltak. Ez évi nov. 22-én több négyfogatú, virágokkal és koszorúkkal feldíszített kocsi számos küldöttséggel érkezett Szepesbélára, Treszler László új megválasztott lelkészért, ki eddig segélelkészi minőségben Weber Samu főesperesnél működött. A beiktatás !nov. 26-án történt. A csinos kis helység ünnepies alakot öltött. A paplak előtt fenyves diadalkapu díszlett e felirattal: „Gesegnet sei dein Eingang und Ausgang". A templom feldíszített homlokán olvasni lehetett: „Gelobet sei, der da kommt im Namen des Herrn". Az istenitisztelet 10 órakor kezdődött. A tágas templom zsúfolásig megtelt. A bevezető ének után, az oltár előtt Kübecher alesperes elénekelte az oltári imát, Thern lelkész elolvasta a bibliai szöveget és Weber főesperes tartotta a beiktatási beszédet, átadván az új lelkésznek tevékenységének jelvényeit: a templomkulcsot, a bibliát, a keresztelő edényt és a kelyhet, hozzáfűzvén a megfelelő útmutatásokat és intéseket. A főének után az új lelkész szólott szívből szívhez a fogadásról és a reményről, melylyel új községébe jött. Az ünnepi istentisztelet mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra. Ézen beiktatás fordulópontot képez az egyházközség életében, melynek múltjában ott tükröződik vissza hazai egész prot. egyházunk, különösen a szepességi protestantismus sorsa Mint a többi szepesi 24 városban, úgy Mühlenbachon is korán elterjedt a reformáció. Már 1543-ban találkozunk ott Lendischer György első ev. lelkészszel, kinek nyomán 130 évig békében hivataloskodtak utódai. Ám az ellenreformáció 1674—1676 itt is elseperte az evangéliumot. A község a r. kath. várúr nyomása alatt mindenét elveszítette, csak hitét nem, mely számára új élet kútforrásává lett. A szabadsághősök, kik a haza alkotmányát megmentették, egyházi terén a lelki szabadságot is biztosították. Tökölyi Imre győzelmeinek köszönhető, hogy 1690 körül Mühlenbachon megint ev. lelkészszel, Szokovy Antallal találkozunk, ki az elszórt tagokat megint összegyűjtötte és az istentiszteletet berendezte. Tökölyi számkivetésével megint elhomályosodott az evangélium csillaga. Derűre ború, borúra derű 1 II. Rákóczy Ferenc újra hozta az elnyomottaknak a lelkiismeret szabadságát. Mühlenbach mint anyaegyház Leviny Theophilban kapott lelkészt, ki az újból felállított 24 szepesi város ev. lelkészei fraternitásában hivatalt is viselt idősb Buchholtz György esperes elnöklete alatt. Rákóczy ki-