Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-08 / 50. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 515 bujdosásával az ev. Jelkészek egész serege is távozni volt kénytelen. Igy Mühlenbach is újból lelkész nélkül maradván, Matheóc szomszéd községhez csatoltatott s ennek a lelkészei is gondoskodtak lelki szükségleteiről. Ezen viszony fennállott vagy 200 évig, de Mühlenbach azért mindig fenn tudta tartani s meg tudta védeni anyaközségi jogát. A congruával biztosította magának a lelkészi fizetést, saját erejéből díszes paplakot épített, evvel teljesítve a lelkészválasztás feltételeit. A lelkészválasztásnak és beiktatásnak tehát itt kettős jelentősége volt: először is visszanyerte az egyházközség régi teljes önállóságát és azután meg saját lelkészét is, kit évszázadokon át nélkülöznie kellett. A jó szellem és az élő hit, mely a községben uralkodik, azon jogos reménynyel tölt el, hogy ez új életrekapott gyülekezet viruló ág lesz közegyházunk élőfáján .. . Weber 8. Gyászrovat. Nagy gyász érte a veszprémi ág. hitv. evang. egyházmegyét. Esperese: Szalciy Ferenc várpalotai lelkész, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának és az állandó választmánynak tagja, november hó 20-án meghalt. Halálának híre közmegdöbbenést és mély részvétet keltett megyeszerte. Senki sem hitte, senki sem gondolta, hogy a szomorú vég ily közel legyen. Ágyban fekvő beteg nem is volt; még két nappal halála előtt zavartalanul teljesíté hivatalának teendőit. Betegsége ellen hiába keresett enyhülést; ez a csak újabban felismert baj, a cukorbetegség, már négy év óta hervasztotta a fiatal, edzett testű esperest. Lassan, de biztosan végezte az elsorvasztó, ideget és izomzatot elernyesztő munkát, míg nem most egyszerre összeroppant, megsemmisült a titkos szú által megrongált szervezet. Szalay Ferenc ravatala felett méltán támad gyász mindazok szivében, kik őt ismerték. Halála nemcsak az ő gyülekezetére, nemcsak az ottani társadalomra nézve jelent pótolhatatlan veszteséget; veszteség az ő hirtelen, korai halála a nagy és tekintélyes veszprémi evang. egyházmegyére, a melynek 9 évig esperese s a dunántúli ev. egyházkerületre nézve is, a melynek egyik legagilisebb, leglelkesebb előharcosa, számos bizottságának tagja volt. De ismerte őt az egész magyarhoni ev. egyház, a melynek egyetemes gyűlésein is közismert volt az ő alakja. Hogy az elhunyt esperes, ki még a 45-ik évet sem töltötte be, ifjú kora dacára is. már ily szép nevet vívott ki magának, az csak természetes következménye volt az ő szellemi és lelki kiválóságának, nagy tehetségeinek. Mély tudása, általános, szinte enciklopédikus ismerete, kiváló szónoki képessége, tapitatos modora, nagy intelligenciája valósággal predestinálták őt a vezér, a zászlóvivő szerepére. Ügyes administrátori képessége is csakhamar feltűnt. Gyülekezetében az ő keze alatt minden felvirágzott. Olyan templomot, tanítólakot, emeletes iskolákat, paplakot nem mindenütt láthatni, mint Várpalotán. Hívei szeretettel, hű ragaszkodással viseltettek iránta. Nem csoda, ha a nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegye őt, szemelte ki esperesévé s a püspökké lett Gyurátz Ferenc örökébe őt, az alig 36 éves fiatal várpalotai lelkészt ültette. S most, ily korán, váratlanul elhunyt egyházunknak ez az igazán nagyra hivatott vezére. Temetése november 28-án d. u. 2, órakor ment végbe óriási részvét mellett. A gyászszertartást a háznál Zsakó János ösküi és Horváth Dezső veszprémi pap végezte. Ez utóbbi szép szavakkal ecsetelte Szalaynak kiváló érdemeit, alkotásait, melyek a gyülekezet, az egyházmegye történelmébe arany betűkkel örökítették meg nevét. A temetőben Mohácsy Lajos gergelyi lelkész tartott gyászbeszédet, elbúcsúztatván az elhunytat hü hitvesétől, jó testvérétől, szeretett híveitől s az egyházmegye lelkészkarától. Aztán Hotbauer Pál bakonyszombathelyi pap áldószavai után lebocsátották az érckoporsóba zárt drága tetemet. A temetésen megjelent az egyházmegye lelkészi kara, Bélák István egyházmegyei felügyelő, számos gyül. felügyelő, tanító; ott voltak a helybeli és környékbeli ev. ref. lelkészek, róm. kath. plébánosok és a rabbinus; az összes ottani egyletek, testületek képviselői és a városi tanács. Nyugodjék békében! Emléke, mely közöttünk él, legyen mindenkor áldva! Folyó évi november 23-án hunyt el Hafenscher Károly, sárvári nyug. lelkész. Hafenscher Károly 1838ban született sopronmegyei Medgyesen, hol at}

rja tanító volt. Tanulmányait a soproni lyceumban, majd a hallei egyetemen folytatta. 1863-ban Lajoskomáromba ment káplánnak. Innen 1864-ben meghívta a sárvári gyülekezet lelkészének. E kisded gyülekezetet atyailag szerette s gondozta és a gyülekezet is ragaszkodó szeretettel viseltetett iránta. Látható emléke itteni működésének a díszes paplak, a rábabogyoszlói iskola feléledése s megerősödése. Sárvár városa ügyeiben is tevékeny részt vett, a sárvári első takarékpénztárnak huzamosabb időig volt igazgatója, testi elgyengülésének beálltáig. Ezen okból Sárvár városa s vidéke nagy tiszteletben és szeretetben részesíté. Az egyházmegyét is buzgón és kitartóan szolgálta, mint körlelkész, mint törvényszéki bíró, mint jegyző és mint pénztárnok. 1901-ben súlyos betegségbe e>ett, minek folytán emlékező tehetsége elhagyta. Ekkor, gyülekezete erejét felülmúló nyugdíjat szavazván meg neki, nyugalomba vonult. Most végre a jó Isten csendes halállal elszólította. Temetését is a gyülekezet rendezte az elhunytnak érdemeihez méltóan. A gyászszertartást az esperes, a szombathelyi pap és a helybeli lelkész végezték. Az újfalui s a géricei lelkész is jelen voltak. Többen a papok közül bizonyára azért nem jöhettek, mivel a temetés szombaton délután volt. Elhunytát gyülekezetén kívül 3 fia, kik mind díszes állást foglalnak el a társadalomban és már is családot alapítottak és egy hajadon leánya gyászolják. Áldás emlékére 1 Nyitramegye Gaigóc városában, mely Felső-Zelle nyitramegyei egyházközség filiája, nov. 19-én tartották az első rendszeresen szervezett magyar istentiszteletet, melyet Lcmstyák Gyula f.-zellei s.-lelkész végzett s mely innentúl ott minden hó első vasárnapján meg fog tartatni. Az istentisztelet helye az áll. polg. isk. díszterme, a melynek istentiszteleti célra való berendezésére a galgóciak a pőstyéni régi oltárt s szószéket ajándékul kapták. Az istentisztelet szervezésében főleg Stubner Simon polg. isk. tanár, a galgóci filia fáradhatatlan gondnokának, továbbá IAbertinyi Gusztáv kir. tan., tanfelügyelőnek, ki egyúttal felügyelő is s Lázár polg. isk. igazgató úrnak vannak kiváló érdemei, kik apostoli buzgósággal fáradoznak a szív kettős, t. i. vallásos és hazafias érzelmének ápolására és kielégítésére. Az offertorium tiszta " jövedelmével.a Galgócon létesítendő „ev. templomalap" vettetett meg. Szívből óhajtjuk, hogy a megkezdett munkát kisérje Isten áldása. A magyarhoni protestáns irod. társaság pozsonyi köre a f. adventi időszakban ismét megnyitotta a szokásos felolvasások sorozatát, ezúttal a 18-ikat, a következő programmal: 1. dec. 2. A keresztyénség útja. Kovács Sándor theol. akad. tanár. 2. dec. 9. Az utrechti nász. Történeti elbeszélés. Gagyhy Dénes állami főreáliskolai tanár. 3. dec. 16. Csodák. Masznyik Endre dr. theol. akad. tanár. Minden egyes estén a programmot ének, szavalat és zeneszámok élénkítik. Az első estén Kovács Sándor történetbölcseieti alapon fejtegette a kérdést, mi befolyása volt a történeti fejlődés folyamán az egyes