Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-08 / 50. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 511 törni s iránta való érdeklődést fölkelteni. Minél jobban ismerünk valamit, annál szívesebben foglalkozunk vele. Minél jobban irányítjuk figyelmünket valamire, annál behatóbban, erősebben érdeklődünk iránta. Szükséges, hogy egyháztagjainkat egyházi ügyekkel foglalkoztassuk. Sokféle oka lehet annak, hogy az egyháztagok a közgyűlésekre nem járnak, vigyük tehát az egyház ügyeit évente lakásaikba. Fel nem tehető, hogy valaki olvasatlanul félretenné ez évi egyházi jelentést. Azonkívül kötelességünk azokról is gondoskodnunk, kik első sorban érdeklődnek egyházunk iránt —- és ámbár egyházi alkotmányunk azok jogait bővítette, még sem jelenhetnek meg a közgyűléseken, kik sokszor hithűségükben és áldozatkészségükben megszégyenítik a férfiakat, s ezek a nők, — a kik számára szintén készítjük ez évi jelentéseket. Ha egyházi ügyeinkbe beavatjuk — áldásos és hathatós működésük és befolyásuk által sokszor gyorsabban érünk célt, mint sok zajos közgyűlés által. Végül azt állíthatjuk, hogy a legtöbb ev. egyházközség kisebb nagyobb diasporával bír, melyet többnyire idővel elveszítünk. Ily évi jelentés szétküldése által a távollevőkben is ébren tarthatnék és erősíthetnék az összetartozandóság érzését ós tudatát. Ne sokaljuk a kis fáradságot, a melylyel az évi jelentés szerkesztése járna; mert e munkáról is az áll, a mit a szentírás mond (Ézsaiás 65, 8.) „Ne veszesd el, mert Isten áldása vagyon azon." Hollerung Károly, esperes. SZEMLE. Közöny vagy szegénység ?... A Luther-Társaság magasztos célt tűzött maga elé, mikor Luther Márton műveinek magyar kiadására vállalkozott. Nagy szükség van ezekre! Egyházunk létérdeke követeli, hogy őrállói ismerjék azokat a korszakalkotó műveket, melyek a protestáns egyház alakulását irányították. íme, most már majd nem képez nehézséget, hogy a német nyelvet sokan nem ismerik, mindenki olvashatja a nagy reformátor munkáit édes anyanyelvünkön. Olvashatják nemcsak a lelkészek, — kiknek ez különben is hivatásukkal járó lelkiismereti kötelességük, — hanem olvashatják az érdeklődő egyháztagok, olvashatják mindazok, kik Lutherrel fennálló szellemi rokonságukat meg akarják erősíteni. Azok, kik egyházunk fejlődését és belső életét figyelemmel kisérik, a kik észreveszik egyben-másban az eredeti elvektől eltántorodásunkat, bizonyára szintén örvendhetnek az egész vállalatnak, hiszen ettől várhatják a prot. egyház eredeti tisztaságának visszaállítását és megőrzését. És mégis, dacára annak, hogy Luther műveinek magyar kiadása oly égető szükséget pótol, a pártolás épen nem mondható kielégítőnek. Minden lelkész kézhez kapta annak idején a felhívást. A püspökök, esperesek külön ajánlották a vállalat felkarolását. És úgy gondolom hasonlóképen nyilatkozott a lelkiismeret szava is, de kötelező alakban. És az eredmény?... Már a Luther-Társaság f. évi közgyűlésén elhangzott a panasz : a pártolás épen nem felel meg a várakozását. A Hivatalos Közlemények 24. száma közölte az előfizetők jegyzékét. Igazán arcpirító adatok ezek!.. . Az összes megrendelt példányok száma nem több mint 362. Kérdezem : közöny ez, vagy szegénység? . .. Egész magyarországi protestáns egyházunkban csak 362-en akadtak, a kik Luther műveire előfizettek? ... És kik között s hogyan oszlik meg ez a szám?... Érdekes ezt a kérdést megvilágítani s a magában véve is kicsiny számot még kisebb elemeire szedni. Egyetemes egyházunk lelkészi kara 682 tagból áll. Ezek közül (beleértve a püspököket és espereseket) csak 95-en rendelték meg a művet. Hol maradt 587 lelkész egyházunk érdekeinek megismerésével, irodalmunk pártolásával ?. .. Számithatott jogosan a vállalatot megindító társaság az egyházmegyék és egyházközségek pártolására. De ugyancsak hiába számított!... 40 egyházmegye közül csak három, 673 anyaegyház közül csak 42 rendelte meg. Hát a többiek hol maradtak ? ... Polgári, felsőbb leányiskolánk, gymnasiumunk, tanítóképző-intézetünk, theol. főiskolánk, jogakadémiánk van összesen 35. De eddigelé csak 11 iskola gazdagította könyvtárát a magyar Luther I. kötetével. Előbb említett intézeteink mintegy 288 tanerőt foglalkoztatnak. Be közülük csak 11 érdeklődik a reformátor müvei iránt annyira, hogy saját könyvtárában akarja bírni. Közöny ez, vagy szegénység ? .. . Fáj az ember lelke, mikor végig tekint a kimutatáson s látja, milyen kevés a megrendelő az egyes egyházmegyékből. De egyenesen kétségbeejtő, mikor azt látja, hogy van e széles hazában kilenc olyan egyházmegye is, melyből egyetlenegy megrendelés sincsen! Panaszkodunk, hogy pusztulunk. És nem veszszük észre, hogy mi pusztítjuk saját magunkat. Tagadhatatlan tények végeredményeképen sokszor mondjuk: erősödik az ellenség 1... És nem veszszük észre, hogy a mi folytonos gyöngülésünk erősíti !.. Veszni hagyjuk önérzetünket, egyházunk kincseit, legszentebb jogainkat, a hol áldozatot kérnek, ott félreállunk. Közöny ez, vagy szegénység ? ... Nem ! nem szegénység ! Hiszen évi 6 koronát minden szegénységünk dacára is tudunk áldozni, ha akarunk áldozni. Az akaratban van a tudás. Olvastam a kimutatásban, hogy egy egyszerű fogházőr is ott van az előfizetők között. Ázt hiszem, az sem dúskál az aranyban, mégis tud, mert akar áldozni. Pedig talán hivatása teljesítésében nincsen is olyan nagy szüksége Luther műveire, mint az előfizetők közül hiányzó lelkészeknek és gyülekezeteknek. Nem szegénység ez !... Legalább is nem anyagi szegénység! Hanem igenis közönyösség, lelki szegénység és mindkét esetben szégyen ! TÁRCA. Apácai Cseri János életéhez. i. Nagytiszteletü Szerkesztő úr! A Luther-Társaság kiadásában legközelebb megjelent s ,, Apácai Cseri János, egy csángó fiú történetét" ismertető s tudományos működését méltató füzetnek bevezető reszében — melyet Stromp László pozsonyi theol. akadémiai tanár úr írt — néhány olyan jelentékeny tévedés fordul elő, melyet én, mint a nagyemlékű férfiúnak szülőfalujában működő lelkész nem hallgathatok el s nem hagyhatok helyreigazítás nélkül. A tudós iró előljáró beszédében a Barcaság nevezetességének csak hét színmagyar községet említ, E hét színmagyar község pedig köztudomás szerint általában Hétfalu néven ismeretes. Ezek a falvak a következők: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Zajzon és Piirkerec.