Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-08 / 50. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 510 népünk szeret olvasni. Ha olvasmányát megfigyeljük, szomorú tapasztalatokat teszünk. Kolportőrök és ágensek, nyomdák és kiadóhivatalok, melyek mind csak pénzbeli hasznukat hajhászszák, az emberi szív gyengeségeire és szenvedélyeire számítván, hit és erkölcsrontó iratokkal árasztják el községeinket. A városok kirakataiban, a vásárok sátraiban oly irodalmat terjesztenek, mely lelkészi működésünket megnehezíti. A napi sajtó pedig olvasóközönségének annyi olvasmányt nyújt, hogy értékesebb olvasmányra sem idő, sem kedv többé nem marad. De másrészt kimondhatatlan az az áldás, melyet a sajtó segítségével áraszthatunk községeinkre: szentírás, imakönyv, énekeskönyv és egyházi lapok terjesztése által. Hiszen a célból alapítottuk a Luther-társaságot is, hogy megfelelő olvasmányt juttassunk híveink kezébe. Vétek és mulasztás volna azért részünkről ezt az eszközt fel nem használni gyülekezeteink lelki javára. Az eyyházias szellem ébresztésére, fentartására és növelésére kiváló eszköznek tartom a gyülekezetek számára évenként megjelenő nyomtatott újévi jelentést. Igen sok egyházban már szokásban van. A nagy egyházakban szinte vaskos évkönyvekké növekedett. Ilyenek: a pozsonyi, soproni, pápai, miskolci, kassai stb. újévi jelentések. De kis egyházak is követik a nagyok példáját. Én magam 1867 óta szoktam ilyent kiadni, példámat követték a szentgyörgyi, grinádi és más egyházak. Egyháztagjaim már annyira várják, hogy ha csak egy héttel késik, máris kérdezősködnek ennek oka felől. Igen ügyesen szerkesztett évi jelentés, melyet példakép állíthatok oda, a locsmándi gyülekezet évkönyve. De mindezek még nem felelnek meg az igazi évi jelentés eszméjének. Hogy minőnek gondolnám egy teljesen megfelelő évi jelentésnek a szerkezetét, azt a következőkben óhajtom fejtegetni. A külső alakra nézve nem ajánlanám a modorit, ha olcsóbb is, hanem a locsmándit, mely tetszetősebb. Nagyon helyes a címlapot az illető egyházközség templomának képével díszíteni. Az évi jelentés igen fontos része a bevezetés, mely első sorban a múlt évre való visszapillantást tartalmazza, Ezekből állítható majdan össze a gyülekezet krónikája. Vidéki gyülekezeteink élete a természettel és az időjárással össze van forrva. Azért mindenekelőtt emlékezzünk meg a vetésről-aratásról s az év folyamán esetleg előfordult elemi csapásokról. Maradjon a gyülekezet emlékezetében a természetben nyilvánuló isteni gondviselés. Ezek után következnék a bevezetés legfontosabb része: a gyülekezet egyházi életének feltárása. Itt közlendők a fontosabb közgyűlési határozatok. Ha az esperesség, a kerület és az egyetem határozatai a gyülekezetre is vonatkoznak, el nem kerülendők, minő pl. a múlt egyetemes közgyűlés határozata az alapítványokról. Felemlítendők a rendkívüli egyházi ünnepek, melyek az év folyamán tartattak. Ha a gyülekezet vagyona alapítvány vagy adomány által gyarapodott, ez az értesítésben kellő méltatásban részesüljön. Ha a lelkész, tanító, felügyelő, buzgó gondnok vagy az egyháznak más jótevője ritkább ünnepet ült, ékesítsük az évi jelentést arcképével. A clichék olcsóságánál fogva ez könnyen keresztülvihető. E bevezetésben az egyházi élet hiányaira is rá lehet mutatni s ha ez a kellő tapintattal történik, hatását soha nem fogja eltéveszteni. Szükséges új építkezések és beruházások eszméjét itt lehetne megpendíteni, hogy a gyülekezetet azzal megbarátkoztassuk s így az eszme későbben könnyebben nyerjen megvalósulást, A bevezetés után következnék azoknak névsora, a kikre a gyülekezet vezetése bízva van : a felügyelő, gondnokok, a jegyző és a presbyterek nevei. Az utóbbiak felsorolása abban a sorrendben történnék, a mint az üléseket látogatják: első helyre kerülnének a legbuzgóbbak s az utolsó helyre a ritkán megjelenők. Az anyakönyveket is tárjuk fel a gyülekezet előtt. Ne álljon ez puszta adatok felsorolásából, hanem említsük fel sajnálkozással azon eseteket is, melyek az egyházi élet hanyatlását jelzik, minők pl. ha valaki reversalist adott, vagy keresztelést, egyházi esketést vagy temetést mellőzött. Kisebb gyülekezetekben név szerint lehet felsorolni a keresztelteket, confirmáltakat, esketteket és elhaltakat. Feltéve, hogy a lelkész e ténykedéseknél beszédjének alapjául szentírásbeli igét választott, a mi az egyedüli helyes eljárás, e szentirásbeii ige is kiteendő volna az egyes nevek mellé, az illetőknek emlékeztetőül. Minden gyülekezetnek igen fontos ügye a pénzügy, a gyülekezet költségvetése és számadása, melyeket legalább főbb pontjaiban minden egyháztagnak ismernie kell. Közgyűléseinken ugyan mindkettőt felolvastatjuk, de egyszeri felolvasás nem elegendő a tájékoztatáshoz, a nyomtatott számok világosan beszélnek. A befolyt adományok, céljuk megnevezésével, különösen kiteendők. Nem akarunk az adományozók neveinek kitételével a hiúságnak szolgálni, hanem buzdító példa gyanánt akarjuk őket odaállítani. Sok gyülekezetben különböző egyházi célból alakult eyyletekkel találkozunk; ezekről is be kell számolnunk az évi jelentésben. Kell, hogy minden gyülekezetben helyi yyámintézei legyen. Hogy gyámintézeteinkkel nagyobb eredményt nem tudunk felmutatni, az onnan van, mert gyülekezeteinkkel ez áldásos intézmény nincsen kellőképen megismertetve. Ha legszegényebb egyházaink szükségletei vázlatszerűen fel volnának tűntetve, az adományok sokkal sűrűbben folynának be. A perselyezés és a házanként! gyűjtés eredménye mindenesetre közlendő, továbbá az is, hogy a gyülekezetnek szabad rendelkezésre álló adománya mely szegény egyháznak lett kiadva. Jó hatással működhetnék minden gyülekezetben egy nőegylet, melynek — más feladatról nem szólva — rendeltetése volna a templom ízléses feldíszítése és a temető kellő rendbentartása és ápolása. Mi evangélikusok, részben már szegénységünknél fogva, megszoktuk mind a kettőben az ízléstelenséget és a rendetlenséget. Nőegyleti úton nem tartanám nehéznek ezen segíteni és ha az évi jelentésben ez ügyet ismételten megpendítenék, ez eljárás biztosan célhoz vezetne. Más egyletekkel is, minő a legényegylet vagy hajadon leányok egylete, nyilvános beszámolás által új életet nyernének. Á felekezeti iskola legfőbb kincse és dísze a gyülekezetnek, melyen éber szemmel kell őrködnie. A gyülekezetnek ifjúságát annak pontos látogatására kell buzdítania. A vizsga eredményét, esetleg a legjobb tanulók megnevezésével, ez úton legjobban lehe; az egész gyülekezet tudomására hozni. Ha azonban szükséges volna, akkor a hanyag iskolalátogatás vagy más, a tanítást gátló jelenség is gáncsolólag felemlítendő. Az iskolaszék működését: hány ülést tartott, legfontosabb határozatait, az iskola mulasztásáért járó büntetéseket az évi jelentés útján legjobban hozhatjuk a gyülekezet tudomására. Az évi jelentés végén mindarról értesítjük a gyülekezetet, a mi az istentiszteletre vonatkozik. Első sorban pontosan kiteendő annak kezdete, de az pontosan be is tartandó, a mi faluhelyen nem mindig szokás. Megmondjuk továbbá, mely napon járulhatnak a hívek az Úr asztalához, mely napokon és mi célból szedetnek be az oífertoriumok, esetleg mikor tartatnak más nyelvű istentiszteletek. Mit vélünk elérni egy ilven évi jelentéssel ? Sok egyháztagban az egyház iránt való közömbösséget meg-