Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-11-10 / 46. szám
468 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1905 Magyarhoni evangelikus egyházunk múltja tanúsítja azt, hogy a vallásszabadság kivívásáért és alkotmányunk sérthetetlenségéért folyt küzdelmek oly annyira egybe vannak forrva, hogy minden egyes mozzanatánál nehéz megmondani, melyik volt a vallásszabadságért folyó küzdelem és melyik volt a haza fenmaradásáért folytatott harc; oly annyira, hogy sokszor lehetetlen megmondani, hol végződött az egyik és hol kezdődött a másik. Ez oly történeti igazság, a mely felette áll minden pártvéleménynek. E megdönthetlen történeti igazság mellett egyházunk története még más biztosító és biztató tanúságot is szolgáltat: azt a nagy tanúságot, hogy a lelki erő mindig diadalmaskodik az anyagi erőn; hogy a jog csak addig érdemli meg ezt a nevet, hogy a törvény csak addig érdemli meg a jog és törvény nevét, a míg erkölcsi elveken sarkalik, a míg a jog, törvény és alkotmány ethikai alapon áll. Az a jognak vagy törvénynek nevezett valami, a melynek nincsen ethikai alapja többé, annak neve hatalom vagy önkény, mely ellentétben áll a jog és törvény magasztos fogalmával. Nemcsak magyarhoni protestáns egyháztörténetünk tanúsítja ezt; tanúsága ez az egész világ történelmének. Avagy a keresztyénségnek diadala a pogányság felett nem az erkölcsi eszme diadalát jelenti-e az anyagi erőszak felett?! Es ezért, főtisztelendő egyetemes közgyűlés, midőn mai tanácskozásunkat megnyitom és mély tisztelettel üdvözlöm egyházunk ez egyetemes gyűlésen megjelent képviselőit, teszem ezt azzal a reménynyel, hogy az erkölcsi elv diadalában vetett hit most és mindenkoron egyházunk minden tagjában él, hogy ép oly törhetlenül él egyházunk minden tagjában a protestáns autonomiához való szilárd ragaszkodás, hogy ép oly törhetlenül él mindnyájunkban az óhaj hazánk felvirágzásáért. Mégy egyszer mély tisztelettel üdvözölve a megjelenteket, egyetemes gyűlésünk tanácskozását megnyitom. OKTATÁSÜGY. Az országos ág. h. ev. tanáregyesület előkészítése ügyében a lapunk által is jelzett előértekezlet f. hó 4-én d. e. 9 órakor Budapesten, az ág. h. ev. polgári iskola dísztermében a fő- és középiskolai tanárok szép számmal megjelent képviselőinek jelenlétében tartatott meg. Jelen volt: Jezsovics Károly kir. tanácsos, nyug. lyc. igazgató, dr. Szigethy Lajos, Bátz László (Budapest), Jéger József (Békéscsaba), dr. Magyar Győző (Felsőlövő), dr. Szlávik Mátyás, dr. Mikler Károly, dr. Flórián Károly, Gerhard Béla, Gömöry János (Eperjes), Fischer Miklós (Igló), Bruckner Károly (Késmárk), Leffler Sámuel (Nyíregyháza), dr. Masznyik Endre, Raffay Sándor, Markusovszky Sámuel, Hirschmann Nándor (Pozsony), dr. Wallentinyi Dezső (Rimaszombat), Szántó József (Rozsnyó) Osztroluczky Gyula (Selmecbánya) Jausz Vilmos, Hetvényi Lajos (Sopron), Benka Gyula, Udvardy Sándor (Szarvas). Az értekezletet a jelenlevők felkérésére Leífler Sámuel nyíregyházi igazgató vezette a tőle megszokott tapintattal és körültekintéssel; a jegyzői tisztet Gömöry János, eperjesi főgymn. igazgató töltötte be. Az elnök melegen üdvözölvén a tanári testületek képviselőit s mindazokat, a kik az ügy iránt való meleg érdeklődésből ez értekezleten megjelentek, vázolja az értekezlet feladatát, majd felhívja Gömöry Jánost, mint a tiszai egyházkerületi tanári értekezlet megbízottját, hogy a megalkotandó tanáregyesület szervezetére nézve tegye meg előterjesztését. Ez előterjesztés, illetve vélemény szerint a megalkotandó egyesületnek a következő szervezete lenne: 1. Az egyesület címe: Országos ág. h. ev. Tanáregyesület ; 2. feladata: Az ág. h. ev. iskolák szellemét, a mely az evangyeliom és a történeti fejlődés folyamán sajátosan kialakult — szemben az uniformizáló és más káros törekvésekkel — mint a nemzeti és egyházi szempontból értékest megmenteni, sőt ha lehet ápolni; tanári közszellemet teremteni; tanügyi kérdéseket felvetni, megbeszélni, a hazai tanügy többi munkásaival az érintkezést fentartani: az egyház és iskola viszonyát bensőbbé tenni, a kettő között levő félreértéseket eloszlatni, a tanárok szellemi, anyagi érdekeit előmozdítani, társadalmi positióját öregbíteni; 3. eszközei: évi közgyűléseknek felváltva a különböző iskolák székhelyein való tartása; évkönyv, esetleg folyóirat kiadása. 4. tagjai: a) rendes tagok azok, a kik az alapszabályok rendelkezéseinek önként alávetik magukat, állásukra nézve prot. tanárok s a kik évi 4 K tagsági díjat fizetnek, b) pártoló tagok, a kik kötelezik magukat, hogy 3 éven keresztül 4—4 K-át fizetnek (nem tanárok) ; c) tiszteleti tagok, a kik a hazai tanügy és iskolák felvirágoztatása körül érdemeket szereztek; d) alapító tagok, a kik egyszersmindenkorra 100 K díjat fizetnek az egyesület pénztárába vagy a tőke biztosítása mellett fizetik annak 5% kamatját. 5. tisztviselői: elnök (dignitarius), két alelnök, főjegyző és két jegyző, pénztárnok. Az egyesület ügyeit az igazgató-választmányban az elnökség előkészíti, az évi közgyűlés elintézi, ezen kívül az igazgató-választmány minden rendkívüli sürgős esetben egybehívható, a mikor is az évi közgyűlést helyettesíti. Az évi közgyűlés választja a tisztviselőket a rendes tagok közül hat évre. Az igazgató-választmányba egy tagot küld minden olyan tanári testület, melynek legalább 2/ 3-a tagja az egyesületnek. A tanintézetek nemei vagy különböző tudományszakok szerint az egyesület tagjai szakosztályokat alkothatnak. Az egyesület nagy vonásokban vázolt e szervezetét az értekezlet egyhangúlag elfogadja s az alapszabályok kidolgozására s az alapszabály-tervezetnek a különböző tanári testületekkel való közlésére az eperjesi collegium vezető tanárait: dr. Szlávik Mátyás (theologia), dr. Mikler Károly (jogakadémia), Gömöry János (főgymnasium), Gerhard Béla (tanítóképezde) bízza meg, illetve küldi ki. Az alakuló közgyűlés egyáltalán a megalakulás előkészítésére Jezsovics Károly kir. tanácsos elnöklete alatt a következő tagokból álló bizottságot küldi ki.
