Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-10 / 46. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 469 Benka Gyula, Bruckner Károly, Fischer Miklós, Gömöry János, Hirschmanu Nándor, Leffler Sámuel, Masznyik Endre, Mikler Károly, Poszvék Sándor, Szlávik Mátyás. Hetvényi Lajos, mint az ág. h. ev. vallástanárok értekezletének képviselője kérdést intéz, hogy vájjon a tanáregyesület kebelén belől a vallástanárok külön szakosztályt alkothatnak-e, s vájjon olyan lelkészek, a kik vallástanítással foglalkoznak, nem lehetnek-e az egyesület rendes tagjai? Az értekezlet a kérdésekre igenlő határozatot hoz. Ezekután dr. Szigethy Lajos, a budapesti főgymnasium tanárainak képviseletében megteszi utólagosan a megalkotandó tanáregyesület tervezetére vonatkozó észrevételeit. A kezdet tehát megvan. Most már csak a tagoktól függ, hogy a formában élet pezsegjen. A míg az egyesület annyira megerősödik, hogy külön folyóiratot alapíthat, az Őrálló hasábját készségesen felajáljuk. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A szabadgondolkozók congressusa Párisban. Az egész világ szabadgondolkozói az idei ősz elején Párisban tartották évi congressusukat. A kit a dolog közelebbről érdekelt, megolvashatták a napi lapokban a congressus tárgyait, előadásait és tanácskozásait; mi nem szándékozunk bővebben foglalkozni velük. E helyett inkább közöljük a „UAmi Chrétien des Families"' című francia protestáns egyházi lap rövid és jellemző leírását a meglehetős nagy zajjal és kis eredménynyel dolgozó gyülekezetről. A congressus első napja — mondja a nevezett lap — zavaros incidens nélkül folyt le. Anarchisták, socialisták, radikálisok és bourgeois-k békén fraternizáltak egymással. S ha a congressus csak egy napig tart, azt lehetett volna mondani, szép látványt nyújtott, íme, a szabadgondolkozók gondolkozásuk szabadságának erejénél fogva, ha nincsenek is egy véleményen, mégis szeretik egymást, kezet fognak, testvéries érzülettel vannak egymás iránt. Csakhogy a második, a harmadik s a többi nap már sokkal kevésbbé volt épületes. Mindig azt szokták mondani, hogy ha majd minden ember elhagyja a vallást, az evangéliomot, s helyébe teszi a tudományt, nem követ mást, csak az észt, — szabadgondolkozóvá válik: akkor nem lesz többé gyűlölet, vetélkedés, egyenetlenség, hanem lesz egyetemes harmónia. Bízvást el lehetett volna várni ettől a gyülekezettől, hogy ebből a megújhodott paradicsomból egy kis izlelitőt ad. De hát mi történt? A második napon nagy zavar uralkodott a teremben. Egy csoport anarchista, Varat-Javai vezetése alatt, kedveskedik az elnökséggel. Az utóbbi három ízben próbálja hasztalanúl megnyitni az ülést, a congressusi jelvénynyel ellátott anarchisták nem tágítanak az emelvényről. A többiek kiabálnak, „ki velük 1", de a zavargók nem mozdúlnak. Egy negyedóra hosszat az anarchisták és a többi szabadgondolkozók a legcsúnyább sértéseket vagdalják egymás fejéhez. Aztán Sorgue polgártársnő fölmegy a szószékre és feleletet követel arra a kérdésre, milyen választ kapott az igazságügy-miniszterhez küldött deputáció? Szavait azonban nem hallani a gyülekezet zajától, mire ő ezt kiáltja: „És én mégis beszélni fogok és meg akarom tudni, fütyülnek-e (1) vagy nem a mi határozatainkra!" A zaj megkétszereződik. Sorgue polgártársnő összefont karokkal mondja a congressusnak: „Hitvány gyávák vagytok! Ronda népség vagytok!" A zavargás eltart egy negyedóra hosszat. Parat-Javai anarchista fölmegy a tribünre s egyszerre, nem tudni honnan, parancsszóra húsz ember rohan rá s lefülelik. A keveredés általános lesz Székeket tördelnek, az asztalokat feldöntik. Micsoda látványosság olyan emberek részéről, a kik azzal dicsekednek, hogy ők monopolizálják £1 SZclbadságot! S az első botrány közvetlenül azután állott be, hogy a világ minden tájáról összecsődült congressisták elhatározták mindennemű a háborúra emlékeztető játéknak, s különösen az ólomkatonáknak a kiirtását! Oh, szegény ólomkatonák, ütött a végórátok ! A szabadgondolkozók pedig széklábbal verik egymás fejét! Ha inkább megfogadták volna azokat a szép szavakat, melyeket Berthelot (volt miniszter, világhírű természettudós) írt nekik elmaradását kimentő levelében: „Azt akarjuk' első sorban, hogy a gondolat és a tudomány szabad legyen, azaz, hogy semmi véleményt, semmiféle dogmát ne kényszerítsen senkire a hatóság. Azt akarjuk, hogy minden polgár független legyen." Ezeket a szép és jó szavakat keresztyéni szivünk mélyéből aláírhatjuk azzal a különbséggel, hogy Berthelot nem akar semmiféle tekintélyt, mi pedig, protestáns keresztyények, elfogadjuk Jézus Krisztus vallás-erkölcsi tekintélyét, szabadságunk feláldozása nélkül, hiszen az elménk, a szivünk, a lelkiismeretünk az, a mely végeredményben mindent megítél. Berthelot nem akar nyilvános autoritást, de logikus dolog-e ennek helyébe tenni az olyan congressusét, mint ez a párisi, a mely szótöbbség erejével döntötte el, hogy mikép viseljék magukat a szabadgondolkozók ? A szabadgondolkozás maga, vagy jobban mondva a gondolatszabadság nem ellenkezik-e bármely congressuson hozott szellemi vagy erkölcsi határozat érvényével. A logikátlanság tetőpontját azonban Parat-Javal javaslata érte el, a mely azt kívánta, hogy meg kell vonni a határt, a melyen túl senki se nevezhette magát szabadgondolkozónak, — nemkülönben egy másik polgártárs indítványa, hogy ki kell zárni a congressusból mindenkit, a ki nem tesz le ünnepélyes fogadalmat arra, hogy szakít minden vallással. Oh, szabadgondolkodás, hova jutottál! Ha nem vezetne nagyon messzire, beszélnénk arról a vitáról, mely Hervé tanár (a francia socialisták egyik vezére,) és Buisson közt kifejlődött a béke ügyéről. Hervé arra szólította fel a congressus tagjait, hogy tagadják^ meg a katonáskodást hadizenet esetén, vagyis hirdette a katonák sztrájkját. Buisson erre kijelentette, hogy Hervé javaslatát rendkívül veszedelmesnek tartja. A kérdés sokkal bonyolúltabb, semhogy a vitát röviden össze lehetne foglalni. Elég az hozzá, hogy Hervé pártárulással vádolta socialista-társát, Buissont, mivel más véleményen volt mint ő. A congresszus azt képzelte, hogy méltó módon fejezi be üléseit, a mikor üdvözölte a separatióról szóló törvényt s fölkérte a senatust annak még ez évben való le tárgyalására. Ez is a szabadgondolkozókhoz méltó gondolat! Nekik még ez a törvény sem elég liberális, hát mért nem kívánják, hogy a viták folytatódjanak róla, hogy a separatio a polgár szabadságának teljes megőrzésével menjen végbe ? Ehhez azonban szabadnak kell lenni, már pedig nekünk úgy látszik, ez a congressus inkább a politikai socialista pártok érdekeit tartotta szem előtt, mint a liberalismust. Nem vitázunk velők. Csak emlékeztetünk arra, hogy az idén áprilisban a Trocadéro ugyanazon termében volt az „Unions chrétiennes" jubiláris gyűlése. Volt