Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-03 / 45. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 461 A zsinat, inidőn az iskolai bizottság szervezetének, hatáskörének s ügyrendjének „meghatározását" az egyetemes közgyűlés hatáskörébe utalta (E. A. 189. §), e „meghatározás" — alatt alig értett egy, minutiosus módon részletekbe bocsátkozó oly szabályrendeletet, a milyen az előttünk levő. Igaz, hogy ugyanazon egyházi törvény a) p.-jában az „általános szabályzat"-nak módosítását, „a helyi viszonyokra való tekintettel s az egyetemi közgyűlés jóváhagyásával", megengedi. De alig lesz gyülekezet, egyházmegye, kerület, mely az ily részletes szabályrendelet egyik-másik pontjának módosítását, helyi viszonyaira való tekintetből, ne tartaná szükségesnek. Akkor pedig szabálylyá lesz a törvényben statuált kivétel s az egyetemes közgyűlés idejét és erejét teljesen kimeríti majd a módosítások helybenhagyását sürgető beadványok megvizsgálása s elintézése. A szabályrendeletnek ez okból való egyszerűsítését s rövidítését óhajtják egyházmegyéink. S e kívánalomnak érvényt is lehet szerezni. Részint úgy, hogy az anyagot nem az önkormányzati testületeknek megfelelően 4 főrészre osztjuk, hanem az isk. bizottságot 3 főrészben, t. i. annak szervezete, ügyrendje s hatáskörére való tekintettel szabályozzuk. Ez esetben két alrészre oszlik mindegyik főrész t. i. általános vagy közös, az összes önkormányzati testületekre kiterjedő, — és különösaz egyes önkormányzati testületekre külön-külön vonatkozó szabályokra. így mellőzhető az ismétlés, mi a munkálat terjedelmének kívánatos megszorítását eszközli. Másfelől csak a legfontosabb, a lényeges s előreláthatólag huzamosb ideig fennálló mozzanatoknak felvételére kellene szorítkozni, azok korlátain belül tért engedvén az alsóbb kormányzó testületeknek a helyi viszonyok kívánalmaival számoló részletes szabályozásra. 2- A javaslat azon pontjai, melyek az iskolai bizottságokat intézkedési joggal ruházzák fel úgy, hogy e bizottságok az önkormányzati testületeknek nemcsak előkészítő és végrehajtó, hanem átruházott hatáskörben intézkedő közegei is (3. §), az iskola gyors és beható tanácskozást igénylő ügyeire való tekintetből, alig eshetnek kifogás alá. Az eddigi gyakorlat is szól e mellett. De ezen átruházott jogkör nem terjedhet azon korlátokon túl, melyek a megbízó testület az egyház egyéb fontos feladatai megoldását célzó intézkedésének szabadságára való tekintetből feltétlenül tiszteletben tartandók. Vonatkozik ez különösen az anyagi kérdésekre. A javaslat 19. §. j) p.-ja értelmében az egyházközség középiskolai bizottsága 2000 korona összeg erejéig gyakorolhatja az utalványozás jogát az iskolaépület épségben tartása s berendezése költségeinek fedezésére. Szükséges-e ily nagy összeg folyósítására egyszer-mindenkorra felhatalmazni a bizottságot ? Szükséges-e az épen ott, hol a megbízó-testület, akár mint közgyűlés, akár mint egyháztanács, nehézség nélkül s rövid idő alatt összehívható? Helyesebb volna itt is az egyházker. bizottságra vonatkozó pontot felvenni, t. i. „halaszthatlan intézkedést követelő esetekben a legsürgősebb lépéseket megteheti a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében" (43. §. Q. 3. Kétségen túl van, hogy szabályrendelet a törvény korlátain túl terjedő rendelkezéseket nem foglalhat magában. Már pedig az E. A. alapelveivel s annak félremagyarázhatlan szövegével ellenkeznek egyes, a javaslatban foglalt pontok. Egyik alapelve egyházi alkotmányunknak, hogy az önkormányzó testület felett a felügyeletet, vele szemben az ellenőrzés jogát a legközelebbi felsőbb hatóság gyakorolja. Alig van ez elvvel összhangban a javaslatnak az iskolakormányzat összpontosítására irányuló törekvése, a mint az az egyetemes iskolai bizottság hatáskörének szövegezéséből kitűnik. így a tanerők választásának ellenőrzése; az iskola vagyona s alapítványai feletti felügyelet gyakorlása, ebből folyólag a számadások felülvizsgálása (53. §. k) T) és 56. §. m), általánosságban nem sorolható az egyetemes bizottság ügykörébe, a mennyiben mind ez az egyházi törvény által világosan kijelölt más közegek, t. i. a legközelebbi felsőbb hatóság, illetőleg az illetékes számvevőszék hatáskörébe tartozik. 4. Evang. egyházunknak az egyetemes papság eszméjét az egyházkormányzat terén is érvényesítő felfogása, egyházi törvényeinkben a paritás, — a lelkészi és nem lelkészi elem közti jogegyenlőség elvében jut kifejezésre. Ezt az elvet az iskolai bizottságok szervezésénél is kell szem előtt tartani, az elnökséget illetőleg kivétel nélkül, a tagok száma tekintetében a célszerűség által szabott határok közt. Mi sem áll útjában annak, hogy az egyházközségi elemi bizottságnak is kettős elnöke legyen, t. i. a lelkész és felügyelő (7. §). De hogy a felsőbb kormányzó hatóságok elnökei az isk. bizottságoknak is elnökei legyenek (30., 42. és 52-ik §-ok), az a munkafelosztás elvén alapuló s üdvösnek bizonyult gyakorlattal ellenkezik. Az elnökválasztás jogát is gyakorolják szabadon a felsőbb önkormányzati testületek közgyűlései. 5. A szakférfiak az isk. bizottságokban való képviseletének szüksége, a hatáskörűkhez tartozó ügyek természetéből önként folyik. Ezen elv a javaslatban következetesen s egyformán érvényesül is, az egyetemi isk. bizottság kivételével, a mennyiben ennek kebelében az elemi iskolai tanítók csak választás utján, nem pedig hivataluknál fogva is kapnak képviseletet (51. §). De hogy az egyházmegye elemi iskolai bizottságában a főés középiskolák s a felsőbb leányiskolák igazgatói hivatalból, 1—1 tagjuk pedig választás útján (29. §), — az egyházkerületében ezeken kívül ez utóbbi intézetek egyházi főjegyzői is (?), — az egyházegyetemében pedig ez iskolák mindegyikének az igazgatón kivül 1—1 tanárképviselője is foglaljanak helyet, aztán már nem okolható meg a szakférfiak képviseletének mindenki által elismert szükségével. Feltűnő az elemi iskolatanítók képviselőinek csekély száma a felsőbb intézeti tanerőképviselők túlságos nagy számával szemben s nem alap nélkül való az aggodalom, hogy ez utóbbiak a bizottság többi tagjaival szemben mindig többségben lesznek. Az egyházmegye középiskolai bizottságának tagjai az összes egyházmegyei lelkészek is (38. §). Ez intézkedés is szükség nélkül szaporítja a bizottsági tagok számát és kifogás alá esik az előző pontban említett okból s a költségre való tekintetből is. 6. Az isk. bizottság jegyzőjének díjazására (42., 52, §.), ülései minimális számának meghatározására (12., 33. és 45. §), a jegyzőkönyv hitelesítése idejének megállapítása (12., 22. §), a határozatképességnek a jelenlevő tagok bizonyos számától függővé tett megszorítására (12., 33. és 45. §) s a tagok általános szótöbbséggel való választására (6. § b); (20 § b); (41. § b); (51. § b) vonatkozó, imperativ rendelkezést tartalmazó pontok megannyi a tapasztalással alig igazolható oly újítások, melyek itt-ott, meglehet, szükségeseknek bizonyulnak, de egy, az egész országos egyház számára készült szabályrendeletben alig foglalhatnak helyet. A jegyzők díjazására vonatkozó intézkedés egyébként, egyházi törvényünk értelmében, a közgyűlés hatáskörébe esik (E. A. 87. § m) és 114 § 1). "