Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-03 / 45. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 462 II. Különös megjegyzések. Azon pontozatokon kívül, melyeknek módosítása a fent előadott általános észrevételekből önként folyik, az egyházmegyék megjegyzései a következő pontokra terjednek ki. Óhajtják, hogy 1. A 6. § a) pontban — „igazgató-tanítói, igazgatótanítónői" után tétessék: „és 1 és 2 tanítóval bíró iskolák tanítói, illetőleg tanítónői." A 6. § b) pedig megtoldassék ezen új bekezdéssel: „nem választható: aki nem magyar állampolgár, a magyar nyelvet nem bírja, magyarul írni olvasni nem tud. Kivételnek csak oly egyházközségben van helye, a hol még egyáltalán lehetetlen magyarul beszélő, magyarul írni olvasni tudó, lehetőleg az oktatásügyhez értő egyénekből az iskolai bizottságot megalakítani. (1. minist. „Utasítások" 44,246/902. sz. 1. §.). Ugyan 6. § b) p.-ja a 2-nél több tagú tanítói testület képviseletét illetőleg : „minden öt tanító után 1—1 tag. A tagok megbízatási ideje 6 évre terjed." Ez utóbbi intézkedés az összes iskolai bizottságokra vonatkozólag érvényesüljön. A 29. § 1) és 41. § b) p.-ja is ennek megfelelően módosíttassék. 2. A 9. § f) p.-ja mellőztessék. A tanító tekintélyének sértő támadások ellen való megvédelmezése teszi ezt szükségessé, a rendes egyházkormányzati közegek hatáskörébe tartozván felmerülő panaszoknak pártatlan vizsgálat után való orvoslása (elnökség, egyháztanács, közgyűlés, esper. elnökség stb.). A 9. § 1) felesleges, a tankötelesek összeírása, államhatósági intézkedés szerint a politikai község kötelessége. A 9. § n)-ben e szavak helyett: „az egyházmegyei isk. bizottságnak jelentést tenni" az ügy sürgős elintézésének szükségességére való tekintetből tétessék: „a főszolgabírói hivatalnak jelentést tenni." A 9, § p) harmadik bekezdésében a „figyelmeztetni" szó elé tétessék: „kellő kímélettel és négyszem között." 3. A 18. § e) és 19. § h) közt a viszony szabatosan megállapítassék, — a tanulók által fizetendő díjak meghatározása ott az egyháztanács, itt az iskolai bizottság hatáskörébe tartozván. 4. A 29. § a) p.-jában a szó: „körlelkészek" helyettesíttessék e szóval: „iskolalátogatók", minthogy az iskolalátogatással nemcsak lelkészeket bíznak meg az egyházmegyék. 5. A 31. § g) kihagyassék, — minthogy az iskolaépítési tervek s a költségvetés felülvizsgálata az E. A. 44. § f) p.-ja és 281. §-a értelmében az egyházmegyei közgyűlés, illetőleg elnökség hatáskörébe van utalva. 6. A 33-ik § 5. bekezdésében: a jegyzőkönyv hitelesítésével ne három, hanem „két tag" bizassék meg, tekintettel arra, hogy ez lehetőleg költség nélkül eszközölhető legyen. Ez intézkedés a 45. § utolsó bekezdésének módosításával, az egyházkerületi bizottságra vonatkozólag is felvétessék. 7. A 38. § 2-ik bekezdésében: főfelügyelő helyett „felügyelő" szó használtassék. 8. A 41. § a) p.-jában: e két szó: „egyházi főjegyzője" kihagyassék, az iskolakormányzat terén „egyházi főjegyző" alkalmazására szükség nem levén. A 41. § b): a tanítói testület „két tag" által legyen képviselve, ez jobban felel meg a felsőbb iskolák küldöttjei számarányának. 9. A 51. § a): az egyházegyetemi bizottság kebelében képviseletet nyerjen a népiskolai tanítói testület is, még pedig kerületenkint 1—1 taggal, a mi a tanárképviselők számának is, azon tekintetnek is megfelel, hogy az elemi iskolaügyet gyakorlati szakférfiak képviseljék. Poszvék Sándor. EGYHÁZI ÉLET. Püspöki látogatás és templomszentelés Báthon. Örvendetes napja volt a báthi evang. egyháznak f. évi okt. 13-tól 16-ig. Ekkor tartotta meg a kerület főpásztora, D. Baltik Frigyes a canonica visitatiót és felszentelte az egyház renovált s végre 77 év után teljesen elkészült templomát. A báthi evangelikus egyház keletkezése visszanyúlik a 17-ik századba. Mint hazánk számos egyházában, úgy Báthon is a reformáció által megújított evangeliumi tanítás visszhangra talált. 1610-ben már anyaegyház volt s első papját Dianovics Jánosnak hívták. Virágzását és fejlődését földes urainak köszönhette, a kik evangélikusok lévén, az egyházról gondot viseltek. Azonban miként hazánk más vidékein, úgy Báthon is megzavarta az ellenséges támadás az egyházi élet nyugalmát. Az 1628. évben az egyház elvesztette templomát s lelkésze, Csernák János és a tanító elűzetett az egyházból; — 19 évig nélkülözték a hívek az Isten igéjének gyógyító s erősítő erejét. A linci békekötés folytán 1647. évi július 17-én visszakapta az egyház templomát, elvesztett javait, csak nyugalmát nem. 1665. évi augusztus havában a törökök megtámadták Báthot s az ellenség behatolt a templomba is s az épen istentiszteletet végző lelkészt, Benjaminidesz Jánost a törökök irgalmatlanúi felkoncolták s tetemét elégették. Az 1673. évben kiadott királyi rendelet, mely szerint semmi néven nevezendő evangelikus szertartást végezni nem volt szabad, súlyos teherként nehezedett a hívek lelki életére. Az 1713-ban az egyház ismét elvesztette templomát. 70 évig a vallásos életet tekintve, idegenek s jövevények voltak híveink saját városunkban s a szomszéd egyházakat látogatták, ott keresve s találva lelki vigaszt. Végre 1783-ban II. József 1783-ik évi október hó 13-án 10015 számú rendeletével megengedte a híveknek, hogy templomot építhessenek s lelkészt és tanítót tarthassanak. Ezen rendelet után 1783-ik év december 8-án gyűltek össze a hívek az első istentiszteletre, melyet Keviczky János és György pajtájában tartottak meg. Az istentiszteletet Csernyánszky János superintendens végezte, a mely alkalomból a már előbb megválasztott lelkészt, Baligha István volt tiszai lelkészt beiktatta hivatalába. 1783 dec. hó 20-án megjelent egy küldöttség, mely kijelölte a helyet a város tulajdonát képező területen az építendő új templom számára. A tél folyamán összehordták a szükséges anyagokat, 1784. évi május 5-én letették a templom alapkövét. A templomépítés szerencsésen folyt s a templomot még ugyanezen évben Szentháromság utáni 14-ik vasárnapon felszentelték File Sámuel alesperes teszéri lelkész s Baligha István helybeli lelkész. 1798-ik évben építették a templomhoz a tornyot s beszereztek három harangot. Ez utóbbi már a híres költő, Csernyánszky Sámuel lelkész alatt történt, a kinek 34 éneke található a Tranoscius énekes könyvben. Az 1819. év nagy megpróbáltatások éve lett, a menynyiben április hó 28-án, valamint május hó 14-, 15- és 25-én lovas katonaság szállotta meg a várost s tűzzelvassal pusztítottak mindenfelé s mindent, úgy hogy a templom, a paplak és az iskola tűz martaléka lett s új nehéz teher nehezedett ismét a buzgó hívek vállaira. Ugyanily szerencsétlenség érte az egyházat 1848 június 24-én, midőn nagy tűzvész pusztította a várost, úgy hogy a templom s az alig 2 éves lelkészlak és iskola a lángok martalékává lett. A egyház e sok nagy és nehéz megpróbáltatásoknak dacára ezen időben virágkorát élte Kuzma Sámuel