Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-10-27 / 44. szám
1905 S te. a kinek lelke tudás miatt eped : „Beszélj e földdel s ez megtanít tégedet!" Ingatlan szeretet vezessen egyaránt S egy célra: észt, szivet, — erőt és tudományt! Mikép tart és mozdít sok szálat a zuboly, Míg lész erős szövet, s mind hűn egymásba foly Drágát, becsest, mindent, mit a világ teremt S hűségedért kínál: nézz mint értéktelent! S bár a sors helyét dúsan halmozza rád : Soha boldog ne légy, — ha nem boldog hazád ! „A világ-látó" fiú három furcsa községről számol be hazatérte után apjának. Imádságfalvárói, a hol nem dolgoznak, csak imádkoznak mindig; Munkásról, hol a templom zárva van örökösen és az emberek törik testüket a sok dologban; Újmezőről, melyben azt a szokást követik, hogy a ki vén emberré lesz, „semmi jussa többé a becsültetéshez",, a falu tanácsában pedig ifjak ülnek és azok látnak törvényt. Igaz, hogy el is pusztult mind a három falu. Vájjon mi lehet az oka ennek? Az az oka, — felel az író szavaival az apa — mert: „Az a bölcseség, mit a tapasztalás ad! Jaj a népnek, melyben utolsók a vének, S gyermekek állnak fel birónak, vezérnek! Szorgalom s imádság külön-külön meddő, S boldogságot s áldást hoz együtt a, kettő; Ezen függjön mindig az ember figyelme : Tisztes munka, jó rend s az Urnák félelme! 1 1 Egy időben, a szabadságharc korában, keletkezett „A testvérek "-kel „Fejér Kati", melynek cselekvénye a 49-es harcok alatt megy végbe. Egy leány, Kati megútálja régi szeretőjét, mert nem akar a haza védelmére sietni s viszont megszeret egy ágról szakadt szegény legényt, a ki több csatában kitűntette magát. Befejezése hazafias intelem a honleányok számára: Lányok, lányok, szőke, barna lányok! A jó legényt vissza ne ríj játok ! Rossz fiú, ha nem elsőbb előtte A hazája, mint a szeretője. „A kereszt-útról" a munka és fáradság nélkül való meggazdagodás szándékának szomorú következményeiről szól, mert Péter gazda nem akarta sehogy bevenni e bölcs igéket: Gonosz úton a jót sohse keressétek! A boszorkányságról beszélni is vétek ; Féljétek az Istent, híven dolgozzatok : S az ég áldásában úgy lesztek gazdagok ! Tompa ethikai vonatkozású költeményeinek legremekebbje : „A félkezű koldus". Utoljára hagytam és azért hagytam utoljára, mert a többinél egy kissé behatóbban és részletesebben szeretnék vele foglalkozni. Értékre nézve, e zsánerű versek közül, csak a „Művészet és pályabér" s „Amnon és Támár" foghatók hozzá. De csak inkább bölcseimi irányúak s idegen nép életéből merítve és műfaji tekintetben sincs olyan határozott formájuk, mint „A félkezű koldus"-nak. Rapszodikus, ugráló a gondolatmenete a „Művészet és pályabér"nek s hol a balladához, hol az ódához, olykor meg a tanítóköltemény felé hajlik; „Amnon és Támár"-nál már biztosabban követhetjük az elméletet és főbb sajátságait összevetve, a balladák sorába iktathatják. De „A félkezü koldus" kisebb költői elbeszéléseink közül, mint Arany „Első lopás "-a, Petőfi „Szilaj Pistá"-ja, Gyulay „Szilágyi és Hajmási"-ja, egyik legkiválóbb. Nemcsak a tárgy alkalmas voltánál fogva, hanem a kiilső forma kellékeit tekintve is. Az előadás nem túlságosan részletező és bőbeszédű karaktere mellett is, van e költeményben az epikai fajoknál elengedhetetlen epikus szélességből, — nem szólva a hősköltemény terjengősségéről — a mese naivitásából és a hang komoly higgadtságából. Hangulatra és színre sokban egyezik Arany „Koldus ének"-ével, a mely szintén egy béna koldus történetét mondja el; s rám Hugó Viktor „Aprés la baxaille"-ja is azt a benyomást teszi, mintha hasonló érzelmek között született volna, mint a Tompa verse, bár vele tartalomban semmi, legföllebb irányra nézve és egyik motívumában, a hálátlanságban, van közösség. Ámde, mig a „Koldus ének"-ben is, „Aprés la baxaille"-ban is kevés az erkölcsi célzat, „A félkezű koldus "-ban tekintélyes helyet foglal a moralizálás, sőt az sem lehetetlen, hogy épen ennek a kedvéért szerkesztette a mesét. Nem gondolnám, hogy teljesen fantázia játéka. Valamely ehhez hasonló, valódi történet kell, hogy az alapja legyen, a mit ő kiszínezett, az erkölcsi tanulságnak megfelelően át is alakítóit, Tompa, mint pap, bizonyára felhasználta az ilyen eseményeket prédikációiban is, azonban kétségtelenül sok gyöngédséggel és tapintattal, nehogy ép az ellenkező eredményt érje el, mint akárhány prédikátor, a ki mindenáron „hatni akar" s ilyenkor kíméletlenül, durva kézzel kap bele a lélek sebeibe s azt kegyetlenül felszaggatja, olykor meglehetősen alantas, subjectiv indokból. Az eszében megzavarodott, vén koldus halála óráján elbeszéli történetét. Ifjú korában rosszúl bánik édes anyjával, minek büntetéséül Isten jobb karjának elvesztésével sújtja. Fiai, az ő viseletét látva, példát vesznek róla s hasonló keményszivüekké és gonoszokká lesznek, Tanulságul mondja a költő: Oh ti szülék, szülék ! bizony nem tudjátok. Mily szörnyű büntetés készül lassan rátok: Vén apák- s anyákkal bánván méltatlanul . . . Hisz a gonosz példán gyermeketek tanul! S midőn megvénhesztek, a rosszat idővel Visszaadja néktek, vissza hét tetővel! Így terjed a gonosz s firól-fira menvén, Sok házat megemészt mint az eleven szén. Bekap oda a bűn, szétvonás, irigység, A lakóknak éltét, hogy megkeserítsék. Testvér testvér ellen, gyűlölködő Kain, S romlás a ház lelki és testi javain. Egy alkalommal, mivel gyermekei bénán alig veszik hasznát, egyik fia megüti, hogy előtte nyúlt a tálba s gorombán rákiált, várjon sorára, maradjon utolsónak. E bánásmód végleg élkeseríti, elbújdosik hazulról messze vidékre, hol senki sem ismeri és ott koldulással tengeti életét. Alamizsnagyűjtés közben, nem mulasztja elmondani mindenkinek: Hogy szép időt érj, a midőn máiHajad, mint az ezüst fehérlik, Hogy tartsanak majd tiszteletben A fiak s unokák mind végig ; Ne legyen ez feledve nálad : Tiszteld atyádat és anyádat! A szülők iránti szeretet és tisztelet apotheozisa ez a befejezés. Általában a vallásos alapszín, magas erkölcsi emelkedettség, a bibliaképeinek és tárgyainak szeretete nemcsak a tárgyalt fajú elbeszélő, költeményeknek, haneni Tompa egész költészetének, allegóriáinak, regéinek és lírájának egyik fő jellemvonása. Gagyhy Dénes.
