Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

440 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ mét, mely az iíjú kortól e napig tartotta meg őket. Miután még Zelenka püspök az oltárról kérte a Mindenható áldását továbbra is, és mint főpap adta azt a jelen­levőkre, mindenki mélyen meghatva hagyta el az Úrnak házát. Az ősz iskolatársak azután felkeresték a fényké­pészt, ebéd után a még mindig erőteljes püspök egy sétát is tett a 800 méter magasságban a város fölött elhúzódó Eötvös-úton, majd vacsorára Händel Vilmos főesperes vendégszerető házában gyűltek össze a régi bajtársak, s ezzel véget értek az emlékezetes napok, melyekre örömmel fognak visszagondolni úgy a volt iskolatársak, mint a Selmecbányái lyceum összes barát­jai. De az ötvenévesek ezen kiviil még másként is meg­örökítették összejövetelük emlékét: szép alaptőkét hagy­tak vissza egy szegény tanuló segélyezésére. Isten áldása kisérje őket további útjaikon, hogy még sok örömben legyen részük és még sok jót tehessenek az utódokon. Thököly hamvai. Többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hová temessük Thököly Imrét, a számkive­tésben elhalt nemzeti hősünket. A bujdosó fejedelem azt hagyta meg végrendeletében, hogy Felső-Magyar­ország egy kulcsos városának evangelikus templomában helyezzék nyugalomra. Kitűnő munkatársunk, Weber Samu alapos cikkében kimutatta, hogy temetkező helyül legalkalmasabb a késmárki Thököly-féle várkápolna. E kápolnát a Tisza-kormány megbízásából Zsilinszky Mihály akkori vallás- és közoktatásügyi államtitkár is megvizs­gálta. Mivel azonban a r. kath. egyháztól a várkápolnát Késmárk városa nem tudta megszerezni, ez a terv meg­hiúsult. A késmárki ev. gyülekezet felajánlotta új tem­plomát temetkező helyűi, — Eperjes városa is követte a példát. Ettől fogva igazi nemes verseny indúlt meg a két város között, hogy melyik adjon helyet a bujdosó fejedelem hamvainak. Késmárk a történelmi hagyományra hivatkozott, kebelében született Thököly s a család éle­tének minden fontos mozzanata a város nevével van összefüggésben. Eperjes azzal érvel, hogy Thököly az ő alma materjében töltötte ifjúságát, itt fejlődött ki jelleme, az ő korában érte meg a collegium első virágzását. Szerkesztőnk felkereste Budapesten Thaly Kálmánt, a korszak tudós búvárát, hogy e kérdésről véleményét kérje. Thaly szerint az elsőség feltétlenül Késmárké, mert a fejedelem ott született s a csálád praedicatuma is Késmárkról szól. Történelmi szempontból s költői érzé­künk kielégítése kedvéért egyiránt ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy a nagy bujdosó oda térjen vissza örök pihenésre, a honnan világtörténelmi útjára meg­indult. Az egyedüli akadályt abban látja, hogy a ham­vakat az ev. templomban nem lehet tűzmentes helyen elhelyezni. Ha a Műemlékek Országos Bizottsága e célra a szükséges összeget megszavazza, ez az akadály is megszűnik. Ellenkező esetben Eperjes győz, bár az át­alakítás ott is tetemes összeget igényel. Mint a lapokból olvassuk, a Műemlékek Bizottsága megszavazta Késmárk­nak a költséget s igy a verseny, mely Thököly ham­vaiért egyenlő tiszta indítékból és nemes szenvedelemmel folyt, Késmárk javára dőlt el. Eperjes különben igy is megmarad a vértanuk városának ; ott nyugosznak Karaffa áldozatai. Vájjon ő értök, a kik hűségben, lelki bátor­ságban nem voltak kisebbek Thökölyné.l, nem tudna tenni valamit a hazafias kegyelet ? A szepesmegyei lelkészi-egyesület közgyűlése Iglón folyt le okt. 10-én. Kevés kivétellel a megye ösz­szes lelkészei segédlelkészei és vallástanárai részt vettek a gyűlésen. A tagok Lutherrockban és barettel testületi­leg templomba mentek és az úrvacsorát felvették Szé­kely Gyula főesperes szolgálata mellett. Fél 11 órakor Weber Samu főesperes elnök inegnyitottu a gyűlést lel­kes beszéddel, melyben a lelkész testvéreket figyelmez­tette a hit erejére, mely a látszólag lehetetlent is lehe­tővé teszi; a szeretet egyesítő kapcsára, melylyel egy valamennyiért és valamennyien egyért készek sorompóba lépni; a remény biztatására, mely nem enged elcsüg­gedni és minden csalódások mellett híven, nyugodtan várja az eszményi világ diadalát. A beszéd egész terje­delmében jegyzőkönyvbe kerül. A múlt évi jegyzőkönyv nyomán elhatározták, hogy a Luther-Társaság által január hóban megjelenendő népiratka a vegyes házasságokról, Jaucsusko s.-lelkészszel németre fordíttatja és szétosztja, A papi viselet egy formaságáról, a múlt évi bizottság még új javaslatokat fog tenni. A parochiális könyvtár keze­lője, Ratzenberger Ferenc lelkész jelenti, hogy a könyv­tár Lőcse központtal használatra bocsáttatott. Az újabb művek beszerzésére ötven K szavaztatik meg. Kallath Károly pénztáros jelentése szerint a pénztár 300 K-át mint felesleget mutat ki. Mind a három kör, (a Gölnic­Hernádvölgyi, a Poprád felső- és alsó vidéki kör) meg­tartotta rendes közgyűlését és benyújtotta jegyzőköny­vét, indítványaikat részben elfogadták, részben az egy­házmegyéhez utasították. Következtek az előadások; Faix Mihály lelkész nagy alapossággal fejtegette a katechizáció jelentőségét, mely tárgynál élénk eszme­csere fejlődött ki közetkező megállapodással: a tiuk a népiskola elhagyása után hatóságilag is kényszeríthetők a vallásoktatásra egy fennálló rendeletnél fogva, melyet még közoktatási miniszter korában Csáky Albin adott ki; a felnőttebb leányokat azonban csak úgy tarthatni meg a katechizációnak, ha a lelkipásztor a családokat felkeresi és a katechizáció adott alkalmából a szülőket úgy mint a gyermekeket felvilágosítja a vallástanítás terén az ismétlő oktatás fontosságáról. Dianiska Frigyes lelkész értekezett az isteni tisztelet egyöntetűségéről mélyen járó gondolatmenettel és eszmejárással. A tagok feszült figyelemmel hallgatták az érdekes előadást és hozzászólásaikkal még érdekesebbé tették a fontos tár­gyat, Utóvégre kimondották, hogy a tárgyat fontosságá­nál fogva az egyes körök tárgyalják és indítványaikat a jövő évi közgyűlés elé terjeszszék. Weber Samu lelkész főesperes nyújtja be a volt papi conferenciák tör­ténetét 1862—1892 éveiről, vagy is a mostani szepes­megyei lelkészi egyesület megalakulásáig. A dolgozat, mint kiegészítése a szepesi fraternitás történetének, szintén az egyesület anyakönyvének címlapjára kerül, úgy mint a szerző előbbi idevágó munkái a fraternitás múltjára nézve. A szepesi városi egyházmegye felügye­lője, Miinich Kálmán mint vendég kereste fel a gyűlést. Zelenka Pált püspököt, az egyesület disztagját táviratilag üdvözölték. Az elnök fél 2-kor berekesztette a gyűlést azon imaszerű óhajjal, hogy a mai tanácskozmányok, a határozatok is, szolgáljanak az egyesület és annak egyes tagjai javára és közegyházunk felvirágoztatására. A komoly tárgyalások után, a gyűlés kedélyesebb része, a közös testvéri ebéd következett, (W. S.) A budapesti ev. ref. theol. akadémia október hó 11-én ülte meg alapításának félszázados fordulóját, Az ünnepélyen megjelentek az akadémia egykori növendékei közül is számosan, ott voltak a ref. egyházi hatóság képviselői s az intézet több barátja. Einlékbeszédet Szőts Farkas mondott s részletesen előadta az 50 éves pálya történetét. Bennünket ez ünnep annyiból is érde­kel, mert 10 esztendőn által az intézet közös tulajdona volt az evang. és ref. egyháznak. Székács és Török belső barátsága hozta létre s egyik szép emléke volt az árvaházzal együtt a múlt század derekán fölmerült uniói törekvéseknek. Egy Budapesten állítandó prot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom