Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 437 mielőbb megszüntetendők. Nekem nem feladatom az alakra és módokra ráutalni, a melyeken a gyülekezetek igyen elvesztett jutalomrészletüket máskép pótolhatnák : de azt hiszem, hogy e dolog nem is olyan nagyjelentőségű. Itt első sorban is épen s vagyonos városi gyülekezetekről van szó : ezek legkevésbbé érzik meg az ily jövedelemcsökkenést ; nem is szólva arról, hogy épen ezeknek áll leginkább módjukban is, e hiányt más irányban pótolni. Mindenesetre azonban az erkölcsi haszon, a mely e változásból a gyülekezetre háramlanék, alaposan ellensúlyozná ez esetleges anyagi veszteséget: mert nagy dolog volna az ebben a mi, minden és közösségi rendnek és intézménynek felforgatása iránt annyira fogékony korunkban, ha a szegények, az elnyomottak legalább azt az egyet tapasztalnák, hogy „no de legalább az Isten házában: az Isten színe előtt, ott egyenlőek vagyunk mindnyájan." így pedig élő ostor a leikünkön az a maró leckéztetés, a melyet Jakab 1. 2, 1—10. olvas közel 2000 év óta mindnyájunkra, a kik a Krisztusban „atyafiaknak" tartjuk egymást s folyton „megkáromoljuk a szép nevet, a melyről neveztetünk." Én úgy hiszem, itt volna már az ideje, hogy az egyházból múljon el minden hívság és az emberi gyöngeségek minden legyezgetése, annál inkább pedig azoknak tőkeszerű kiaknázása s jusson érvényre ama „királyi törvény" (Jakab 2, 8), a mely sok balszokást és fonákságot megorvosolni képes. S ha már elmondottam, mi mindent óhajtanék én megszüntetni: hadd mondjam el positiv óhajkép azon kérelmemet is: tartsuk nyitva templomainkat, lehetöley egész nap. Volt idő, a mikor az emberek a világért el nem mulasztották volna a templomba menést. Az úgyszólván életük egyik programmpontja volt. Manapság a gőz, villamosság és dróttalan táviró korában inkább égünk, mint élünk: zaklatott útainkon sietve mellőzzük el a templomokat; a megváltó igét nem a lelkipásztor, de a rotációs gépek hirdetik számunkra. Ebben a kalmárzsivajban, a létért való küzdelem e fergetegében-forgatagában azért a templomnak még mindig megvan a maga varázsereje s bemenne abba sok amúgy titkon, a ki nyíltan már nem mer abba belépni. Óh tartsuk nékik készen, nyitva a templomot, hogy beléphessenek, a mikor akarnak; hogy bevonhassa őket szivök jobb sugallata, ha a templomajtót nyitva látják... Elvégre igaz, imádkozni mindenütt lehet: az Isten mindenütt jelen való: de a templomban, az Istennek szentelt csarnokban még az imádság is édesebb, megnyugtatóbb Hadd borulhasson hát ott le az ő Ura előtt, a kihez egy megszentelt perc ihlete bevonta, az élet küzdőterén eldurvult, a skepsis karmaitól megtépett lélek: tán újjászületésének, tán megtérésének szülőjévé válik e perc !! Hogy mit értek, vagy tán inkább érzek e dolog érintésénél, tán legérthetőbbé teszem, ha elmondom egy tapasztalatomat. Pár hete Bécsben jártam s régi szokásomhoz híven mint mindig, most is bejártam néhány templomot, többek közt és első helyen az ú. n. Szent István-templomot. A sok járás-kelés kifárasztott s belépve a fenséges csarnokba, leültem egy oldalt eső padra pihenni. Tudja Isten, a mint beléptemkor a fizikai fáradtság helyét jóleső nyugalom foglalta el, hasonló békés nyugalom szállott a lelkembe is: elmélkedtem. Elmélkedés közben ráesett a tekintetem a két szembelévő kapún át folyton nyüzsgő-zajgó átjáró tömegre, a mely a templomot ősi szokás szerint valóságos átjáró passage-ként használja fel. Egymásután szaladt át rajta ügynök és gyümölcsárús kofa, a vásárról haza igyekvő vagy odasiető cselédleány s a tíirtre induló úri dáma. Hát ez a kép — megvallom — első pillanatra felháborított. Eszembe jutott az Úrnak korbácsa, a melylyel kiverte a kufárokat és árúsokat a templomból... Bíz elkelne itt is egy kis — tisztítás. Hanem a véleményem csakhamar megváltozott. Azt láttam ugyanis, hogy az átmenők legnagyobb része egy-két másodpercre megállott a főoltár előtt s keresztet vetve magára, imát morzsolt; igen sokan pedig odábblépve az egyik főoszlop tövébe elhelyezett csodatevő Mária képhez, eleinte bámész és tétova szemekkel nézték az ott gyertyácskáik előtt térdeplő imádkozó embereket s aztán magok is letérdeltek és imádkoztak. Hát nekem ugyan a kultus e módja nem kell: de láttam, hogy a maga módja szerint

t az is nagy szolgálatot tesz a lelkek megnyerésében... És ki tudja, hány veszendőnek indult lélek tért vissza itt — az elhagyott egyenes útra. Vagy ki tagadhatná, hogy e néhány perc megszentelt idő volt azon lelkek számára, a kiket épen erre vezetett útjuk s ez úton behívott — az a nyitott templomajtó... Természetesen ez óhajtásom is inkább a városi gyülekezeteknek szól s nem kétlem, hogy ha komolyan akarnók, ezt ugyan vajmi könnyen meg is lehetne valósítani, Csak azt nem tudom : vájjon nem fogják-e majd viszont sokan épen ezt az én óhajtásomat ítélni — visszásnak ? Sajóparti. . OKTATÁSÜGY. Az országos közoktatási tanács állandó-bizottságának javaslata az érettségi vizsgálati utasítás revisiójáról. (Vége.) A 13-ik 14-ik fejezet a dolgozatok beadási módjáról változatlan. A 15-ik fejezetben újítás, hogy az írásbeli dolgozatok eredményéről minden szaktanár írásbeli összefoglaló jelentést tesz, a mi egészen helyes. A 16-ik fejezet annyiban módosul, hogy a szóbelit megelőző értekezleten a 8-ik osztály minden tanára tartozik megjelenni (a régi csak kívánatosnak mondta); továbbá, hogy ezentúl nem a miniszter, hanem maga a bizottság határoz azon időtartam fölött, a meddig a sikeres írásbeli vizsgálat után visszalépő tanuló dolgozata érvényes, de hogy ez az időtartam egy évnél tovább nem terjedhet. Ezt is helyeseljük. A 17-ik fejezet azt a fontos újítást tartalmazza, hogy ezentúl egy elégtelen írásbeli dolgozattal, még ha a tanuló azt a magyarból vagy latinból kapta is, senki sem tiltható el a szóbeli vizsgálattól. A megokolás szerint, melyhez teljesen hozzájárulunk, a vizsgálaton minden tárgy egyaránt fontos, s tekintettel a tanuló izgatott lelkiállapotára, egyetlen írásbeli dolgozat elégtelensége míg nem szolgáltathat elegendő kritériumot a tanuló érettségére nézve. Végül a jelenlegi utasítás rendelkezése ellenkezik a törvény betűjével is E szakaszszal kapcsolatban tette szóvá az állandó bizottság azon kérdést is, vájjon nem volna-e célszerű az érettségi bizottság elnökének megadni azt a jogot, hogy egyes tárgyakból felmentést adhasson a szóbeli vizsgálat alól. A javaslat ennek ellene nyilatkozik. Ha vizsga, legyen teljes s adjon teljes képet a tanuló értelmi fejlettségéről, nem is 'említve, hogy mily kínos hatással volna, ha csupán a gyöngék felelnének a szóbelin. A 18. 19. és 20-ik fejezet változatlan. A 21-ik fejezet a szóbeli vizsgálat tárgyait sorolja fel azon módosítással, hogy ezentúl a görög és német nyelvből is szóbeli vizsgálatot kell tenni a tanulónak. E fejezetnél szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ha a 2-ik fejezet szerint az érettségi vizsgálat célja „a főiskolai tanulmányokra szükséges értelmi fejlettség és