Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 438 képzettség kipuhatolása", akkor a szóbeli vizsgálat tárgyai közé okvetetlen föl kellene venni a filozófiát is. Minden ismeretünk forrásának, a lelki élet tüneményeinek ismerete, továbbá tájékozottság a tudományos rend- és módszerekben, nézetünk szerint, elengedhetetlen föltétele a főiskolai tanulmányokra való bocsátásnak. Az nem kifogás, hogy a 8-ikban úgyis osztályvizsgálatot tesz belőle a tanuló, mert ugyanezt, a történetről is el lehet mondani. A 22-ik fejezet egészen új szakasz. Arra nézve ad utasitást, hogy a különböző tárgyakból hogyan kell a kérdéseket föltenni. E szerint a tananyagnak csak a fontosabb részeit kell fölvenni, ennélfogva a vizsgálat keretéből kirekesztendők az aprólékos részletek, lexikális adatok, kevésbbé fontos évszámok, ritkán előforduló tételek és szabályok. A magyar nyelvi vizsgálaton a fősúly az irodalom közvetetlen ismeretének kipuhatolására helyezendő ; az irodalmi mű legyen a vizsgálat középpontja s ehhez a középponthoz fűződjenek : a mű eszthetikai méltatása, az író egyéniségének jellemzése, a mű és az író irodalomtörténeti jelentőségének feltüntetése és a kínálkozó összefoglalások. Ezt tökéletesen aláírjuk, szükségesnek tartjuk azonban, hogy miniszteri utasítás kánonszerűleg jelölje meg e célra a kiválóbb irodalmi alkotásokat, mert pl. nem kívánhatjuk, hogy a tanuló Jókainak minden regényéről ily részletesen számot tudjon adni. A latinból és görögből, nagyon helyesen a szöveg megértése a fő s a fordításban való járatlanságot nem ellensúlyozhatja az ókori reáliáknak bármily teljes ismerete. A német szóbelinek is az olvasmányon kell alapulni s a vizsgálat lehetőleg német nyelven tartandó meg. A történeti vizsgálaton két kérdés adandó fel, egy részletkérdés és egy összefoglaló kérdés, lehetőleg az egyetemes történettel való kapcsolatban. Nézetünk szerint a már amúgy is túlságosan elnyújtott szóbeli vizsgálatot ez így még jobban elnyújtja. Elég volna, mint eddig, a tanulóknak felváltva feladni részlet- és összefoglaló kérdéseket. A mathematikából az eddigi szokás szerint két kérdés adandó, de annyi a fizikából is. Fő követelmény : az alaptanokban való jártásság, de figyelembe veendő a fizikai törvények gyakorlati alkalmazása is. Igen helyesek még; a következő megjegyzések. A feleletet a tanulónak lehetőleg önállóan kell megadnia, a tanárnak útbaigazítása és támogatása nélkül. Legfeljebb közbevető kisebb kérdések tehetők. Azonban a tanulónak időt kell engedni a tétel átgondolására. A tételhuzás tiltva van, ellenben helyes, ha a tanár a maga és esetleg az elnök használatára összeállítja a kérdéseket, bár attól néhanéha el is térhet. A 23-ik fejezet azt az újítást tartalmazza, hogy az érettségin el nem foglalt tanárok a többi osztályokban lehetőleg tanítsanak. Az ily ideiglenes órarend összeállítása ugyan nagy dolgot ád az ez időben amúgy is nagyon elfoglalt igazgatónak, de meg lehet kisérteni. Hogy azonban a többi tanár az érettségin résztvevő kartársait is helyettesítse, nézetünk szerint fölösleges, mert egy más tanár tanítása a tanév végén a tanuló elsajátított ismeretkörében csak zavart okozhat. A 24-ik fejezet változatlan, míg a 25-ik új szakasz a miniszteri biztosok hatáskörét állapítja meg a szokásnak megfelelőleg. A 26-ik fejezet változatlan, ellenben a 27-ik kimondja, hogy a végleges érdemjegy megállapításánál egyáltalán nem vehető tekintetbe a VIII-ik osztály tanévi eredménye. Részünkről ezt csak helyeselni tudjuk. A 28-ik fejezetben felveti a javaslat a kompenzáláslehetőségét, mint pl. Poroszországban dívik. Lényege az, hogy valamely meghatározott tárgyból nyert elégtelen érdemjegy még nem vonja maga után a bukást, ha más valamely, szintén közelebbről megjelölt tárgyból jeles vagy jó jegyet érdemelt a vizsgázó. Azonban az állandó bizottság úgy vélekedik, hogy minden tárgy egyaránt fontos s mihelyt a tanuló tudja, hogy bizonyos tárgyak ily módon kompenzálhatok, már eleve elhanyagolja az egyiket; azért a kompenzálást, egészen helyesen, a javaslat már elvben elveti. 29. 30. változatlan, ellenben a 31-ik új szakasz kimondja, hogy azon tanuló, ki az ismétlő érettségi vizsgálaton egy tárgyból bukik, még csupán egyszer javíthat s ha e vizsgálata nem sikerül, érettségire többé nem bocsátható. E szakasz különben egyenesen a törvényen alapszik. A 32-ik fejezet, mely arról szól, hogy a ki ismétlő érettségi vizsgálaton több tárgyból bukik,, többé nem vizsgázhatik, változatlanul megmaradt. A megokolás hosszabban foglalkozik e szakaszszal. Vitatja, szemben a közvéleménynyel, mely a vizsgálat töbszöri megismételhetése mellett foglal állást, hogy gyenge tanulótól alapos készültség többé nem várható, s hogy gyenge tanulóknak főiskolára bocsátása társadalmi, tudományos és közművelődési szempontból valóságos veszedelemnek tekinthető. Az írásbeli vizsgálat szigora — úgymond — már úgyis enyhíttetett, körjegyző is lehet érettségi bizonyítvány nélkül, a ki 8 osztályt végzett: tehát fölösleges a további elnézés. Erre vonatkozólag bátorkodunk megjegyezni, hogy oly kitűnő paedagogus is, mint dr. Kármán Mór, a társadalomtudományi társaság ülésén nem rég az érettségi vizsgálatot inkább az intézet szellemi színvonala megítélésére valónak vallotta, úgy hogy a vizsgálat sikertelensége miatt egy tanulót se lehessen elütni a pályájától. Legyünk szigorúak az alsó osztályokban, különösen a negyedik osztály végén, de az érettségi vizsgálaton gyakorolt túlságos szigorra bizony áll a régi mondás: summum ius, summa iniuria. A 33., 34-ik fejezet alig változik, de a 35-ik azt az újítást tartalmazza, hogy a kik reáliskolát végeztek vagy görögpótlósok voltak, csak úgy tehetnek latinból, illetőleg görögből érettségi vizsgálatot, ha előbb szabályszerű vizsgálatot álltak ki a VIII-ik osztályról. E módosítást, minden esetre, csak helyeselni lehet. A 36-ik szakasz változatlan. Ez arról szól, hogy ha az elnök a vizsgálat eljárásával nem ért egyet, az illető tanuló bizonyítványának kiadását felfüggesztheti. Hangsúlyozni kívánjuk itt, hogy ezt a jogot a közbeszúrt 25-ik fejezet a kormánybiztosnak nem adja meg. Az megvizsgálja az írásbeli dolgozatokat, részt vesz és szavaz az értekezleten, kérdéseket is adhat fel, de felfüggesztési joga egyáltalán nincsen. Az efféle előfordúlt esetek tehát visszaéléseknek tekinthetők. A 37-ik fejezet a vizsgálati díjat, a bélyegilletéken felül, 25 koronára, kiegészítő vizsgálatért (latinból vagy görögből) tantárgyanként 10 koronára emeli fel. Újítás az, hogy a vizsgálati díjakban aránylagosan az elnököt is részesíteni kívánja. Tekintettel arra, hogy az elnöknek legnagyobb és legfárasztóbb teendője van a vizsgálatokon, ez a módosítás csakugyan helyén való és méltányos. A 38-ik végső fejezet változatlan maradt. Összefoglalva most a megjegyzéseinket, el kell ismerni, hogy a javaslat minden tekintetben haladásra vall. Módosításai évtizedes tapasztalatokból vannak leszűrve, elvi és gyakorlati kérdéseket tisztáz s eltalálja a helyes középutat a túlságos szigor és a túlságos enyhe elbírálás között. Részünkről csak azt óhajthatjuk, hogy a felsorolt intézkedések, tanügyünk színvonalának emelésére minél előbb életbe legyenek léptetve. Albert József.