Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-10-13 / 42. szám
EVANGELIKUS ÖIÍÁLLÓ 1905 Az egyházkerület azon reményét fejezi ki, hogy az arad-békési esperesség a jövő évben tartandó közgyűlésén hozzá fog járulni a másik két esperesség határozatához és ha ez megtörténik, az esetben az elnökség felhatalmaztatik arra, hogy a szerződést véglegesen aláírja, a tanítóképző átvételét és berendezését előkészítse, a 2Ó00 koronát kiutalványozza, a költségvetést előkészítse és a jövő kerületi közgyűlés elé terjeszsze, valamint a tanítóképző kormányzására és kezelésére nézve a részletes javaslatot beterjeszti. Dr. Wagner Géza erre a maga indítványát elejti, melyet azonban dr. Haviar Gyula tesz magáévá, de a szavazásnál kisebbségben marad; a többség dr. Szelényi javaslatát fogadta el. Már most a jogügyi bizottság jelentései kerültek tárgyalásra. Rákoskeresztúr és Rákosliget viszonyát ez utóbbi telep óhaja szerint rendezte a közgyűlés. Rákosliget Rákoskeresztúr határában nemrég alakult tisztviselő-telep, a melynek evang. vallású lakosai külön fiókegyházzá akarnak szervezkedni. A jogügyi bizottság ez alakulást ellenzi, mert az E. A. szerint ugyanazon politikai község területén egynél több egyházközség nem alakulhat. Xoszkó István rákoskeresztúri lelkész pártolja Rákosliget kérelmét. Az anyaközség lakosai romlatlan lelkű földmívesek, a telepé tisztviselők, egymás gondolkodását, esze járását nem értik s állandó viszály volna köztük béke helyett. A telep lakosai mind magyarok, a község templomában az istentisztelet vegyes nyelvű s így ritkán látogathatják. A budapest—hatvani vonal elválasztja egymástól őket s e pályán naponta 100—120 vonat jár s a gyermekek örökös veszélyben vannak miatta. Az anyaegyháznak 16,000 kor. adóssága van, az egyház tagjai 90 %-os adót fizetnek s még külön 6 kor. párbért. Ez adósság régibb időből származik s nem volna méltányos, ha az új egyháztagok is fizetnék. Az anyaegyház a ligetieket nem tekinti egyenlőjogúaknak s adókulcsuk is más. Ha egyenlők volnának, utóbb a a kötelékből kiválva részt követelnének a vagyonból. Rákosliget már megtette a lépéseket, hogy önálló politikai községgé alakulhasson s akkor a jogügyi bizottság praemissája — alkalmasint egy év alatt — megszűnik s újra határozhat. Szeberényi Lajos Zsigmond szerint az egyház java a legfőbb törvény. Akárhány eset van, hogy több gyülekezet is van ugyanazon politikai község területén. Minden törvény alól van kivétel. Ha kivételt tenni nem akarunk, minden öt esztendőben módosíthatjuk a zsinati törvényt, mert az életre rá nem illik. Dr. Wagner G. szerint a Szeberényi említette egyházak a zsinat előtt keletkeztek, de új viszonyokat nem teremthetünk. Csipkay Károly azt ajánlja, hogy várni kell addig, míg el nem dől az új politikai alakulás kérdése. A rákosligetiek kérését helyesli. Kovácsi K. Rákospalota analógiájára hivatkozva, szintén mellettök tör lándzsát. A közgyűlés szavazás útján Rákosliget kérése mellett döntött, ellene csupán a jelenlevő jogászok (Rohonyi, Szelényi, Zsigmondy és Wágner) szavaztak. — Ugyancsak elhatározták, hogy Duna-Egyháza szigorúan alkalmazkodjék az egyházmegye utasításához s a tanitóválasztást szűkebbkörű pályázat útján ejtse meg. Rohonyi Gyula a pestmegyei esperesség azon határozatát ismertette, hogy a gyülekezetek az iskola nevére jegyzett ingatlanokat a tulajdonos egyház nevére telekkönyveitessék át. Szerinte téves az az állítás, mintha az iskolának nem lehetne vagyona. Ha a hagyaték az iskolának szól, a telekkönyv bizony ezt veszi számba s nem az iskola tulajdonosát nézi. Az ingatlan jövedelme mindig a megjelölt célra fordítandó. Ő külön intézkedést nem tart szükségesnek. E kerület ily értelemben határozott. A Blázy-féle káté ügyében, melyet az egyetemes biráló-bizottság elavult volta miatt nem engedélyez, az egyetemhez felterjesztést intéznek, hogy míg az esperesség átdolgozza, eddigi formájában használható legyen, hasonlókép felterjesztetik Tormay vallástanitási tervezete és az egyetemes szabályrendelet az iskolai bizottságokra vonatkozólag. Az aszódi gymnasium szerződése az állammal el van fogadtatva, de költségvetés hiányában a segély nem folyósítható, az aszódi tanárok kérvénye nyugdíjuk érdekében visszaadatik, hogy a főigazgató útján tegyenek kísérletet. Gádorost utasítja, hogy iskoláinak államosítását célzó kérvényét a zsinati törvények értelmében egészítse ki. Boljevci felebbezését elutasítja s helybenhagyja az esperesség határozatát, Alberti községnek kérvényét egy hitoktatási állás szervezése iránt pedig azzal küldi vissza, hogy tüntesse fel az iskolák jellegét (államiak-e,) Kis-Kért, mely elhunyt lelkészének temetési költségét fedezni nem akarja, erre a lelkészválasztó szabályrendelet értelmében kötelezi; ugyan-e községet utasítja, hogy az új hivány megállapításánál a földmegváltás összegét 2000 koronában állapítsa meg. Fontos és régóta huzodó kérdés a bolgár hívek gondozása. Ma a bolgár kormány elvben hajlandó segélyt nyújtani, ám a hívek fizetni csak akkor akarnak, ha a lelkész meglesz. Megbízza tehát a horvát-sziavon esperest, hogy a horvát kormánynyal s a hívekkel a lelkészi állások szervezésére lépjen érintkezésbe. Német-Palánk felebbezését a magyar és német istentiszteletek ellen elutasítja, hasonlókép Tótkomlósnak nagy számban beadott összes felebbezéseit. A lelkészválasztó szabályrendelethez beadott indítványok beterjesztetnek, úgyszintén tudomásul vétetik, hogy Scholtz Gusztáv kidolgozta a kerületi tisztviselők szabályrendeletét, melyet ki fognak nyomatni és szétküldeni. Egészen már gyűlés végére került annak egy nagyfontosságú tárgya, a horvát-szlavon esperesség kérdése s ezzel kapcsolatban a horvát theologusok ügye. Tudvalevő dolog, hogy a horvát bán az egyetemes felügyelőhöz átiratot intezett, melyben tekintettel Horvát-Szlavonország különös viszonyaira a zsinati trvk. 65-ik és 197-ik §§-nak valamint a bányai egyházkerület lelkész és tanítóválasztási szabályrendeletének megváltoztatását kéri oly formán, hogy a kérdéses egyházmegyében a magyar nyelv tudása ne legyen kötelező, hanem a horvát. Ezt az átiratot a kerület a mult évben a jogügyi bizottságnak adta ki javaslattétel végett. A jogügyi bizottság javaslata természetesen egyházi törvényeink álláspontjára helyezkedett, melynek rendelkezéseit a horvát-szlavon esperesség területére vonatkozólag sem lehet feloldani; a kerület eddigi álláspontjához híven megköveteli a horvát-szlavon lelkészektől is a magyar nyelv tudását s kimondja, hogy csak magyar theologián szerzett oklevéllel bíró egyének legyenek alkalmazhatók, az esperességet pedig azért, hogy a kérdésben egyenesen a bánhoz fordult, tőle kérve intézkedést a lelkészek képesítése ügyében s e határozatáról a kerületet csak egyszerűen értesítette, megrovatni kívánja. A fontos kérdésben többeket szóltak. Abaffy esperes sajnálja, hogy a bizottság a kérést megtagadja. A kérdés egészen gyakorlati s kéri a kerületet, hogy kivételesen engedje meg annak a három theologusnak, ki a kormány segélyezése mellet Wienben végzi a theologiát, hogy ott is tehessék a vizsgálatot s a püspöktől felavattatván alkalmazhatók legyenek, kötelezvén őket, hogy záros határidőn belül a magyar nyelvet elsajátítsák;