Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 421 rezni, a mivel jóval nagyobb fizetés jár együtt. A kerület az eszmét a pénzügyi helyzet javulásakor fölveszi s addig is részletes terv és költségvetés kidolgozására utasítja az iskolai bizottságot. Nagy érdeklődést keltett a missiókról szóló jelentés. Scholtz Gusztáv, Petrovits Soma, Csepregi Görgy voltak az előadók. Bácsban Szabadka az egyik központ, 703 lélekkel. Mivel Zombor és vidéke külön egyházzá alakult, a lelkész teljes erejét és idejét a központra fordíthatja, a 11 órában a vallásoktatást is végzi. 1134 K adomány­ban részesült. Zombor lélekszáma 486, lelkésze Lom­bos Alfréd, felügyelője dr. Schultz Ágost. Az istentiszte­leteket rendesen Zomborban tartják, Apatinban évente 4-szer, a szórványban szükség szerint. A lelkész 50 kö­zépiskolai tanulót részesített vallásoktatásban. A missiói kor a közalapból 200 K, az egyházmegyétől 500 K se­gélyben részesült. Temploma, poróchiája van, de 6000 K adósság terheli. Zsablya sorsa csupa nehéz küzködés. Van ugyan imaháza, paplakása, de bizony nem felel meg egyik sem céljának. A gyermekeket (70) egy nyu­galmazott tanító oktatja az imaházban. Évi bevétel 2055 K, kiadása 1656 kor. Boldogasszonyújfalun, Csuro­gon, Nádalyon a hivek buzgósága örvendetesen jelent­kezik, de anyagilag gyengén áll mind a három. Adósság a vállukon, távol esnek az evang. közpentoktól, úgy hogy kezelésük, gondozásuk vajmi nehézkes. Rászorulnak a közalap gyámolítok karjára. Őbecsén az új lelkész, Jahn Jakab hivatalfoglalása óta a viszonyok javultak. A bács­szenttamási leányegyházat 410 lélekkel az esperesség visszacsatolta Óverbászhoz, a hová eredetileg tartozott; a visszacsatolást a közlekedésügyi viszonyok tanácsolták. Az istentisztelet délelőttönként magyar, délutánonként német. A kántori teendőket ritka buzgalommal Pattay Ella úrnő végzi. Mivel az iskolalátogató gyermekek száma a 30-at meghaladja, a községtől evang. vallású tanítót kér. E missió a virágzás biztos útján van. Általános megelégedést és közörömöt keltett Abafjy Miklós jelentése a horvát-szlavón missió állapotáról. Úgy szólva minden esztendőn egy új anyaegyház papi hiványával jön a kerületi gyűlésre. Csupán megerősítést kér, pénzt nem, mert a hívekben élő buzgóság lakik s az önsegély gyönyörű példáit szolgáltatják. A surcini missió 4 év előtt lett anyaegyházzá. Jelenleg 4 missiói gyűjtőpont van az egyházmegye területén. Közülök leg­régibb a sidi (952 lélek), a melyet egy derék, munkás lelkész, Lackó János gondoz. Á sidi központ új tem­plom és paplakás építését tervezi nagyfokú önmegadózta­tással. Szlatina 1600 lélekkel a rendezett egyházak közé tartozik. Minden nagyobb megerőltetés nélkül biztosítja papjának a minimális fizetést s a központon csinos tem­plom és paplakás van. Mivel a lelkésznek négy járás területén kell ide-oda utazni, a lelkészi javadalom eme­lése szükségessé vált és Schaumburg-Lippe hercegnének évi adományával sikerült is. Illók a legnehezebb őrálló helyek egyike. A központon van ugyan imaház és paplak, de a hivek közt sok a rakoncátlan elem, elharapóztak a secták, nincs áldozatkészség, úgy hogy itt az egyház szeretetét még fel kell álmából ébreszteni. Az esperes sorban meg fogja látogatni e veszélyben forgó helyeket. Mitr ovica valamennyi közt a.legszegényebb. Szanaszét lakó, földhöz ragadt 700 tagból áll; csak nagy erőfeszítés árán tudj a a lelkész minimális járandóságát beszolgáltatni, lakást adni már nem bír. Most folyamodott a pénz­ügyminisztériumhoz egy kincstári ház átengedéséért. Mitro­vica nagyon megérdemelné és gazdag aratással hálálná meg a kerület vagy közalap pártfogását. Uj-Bánovec már felépítette parochiáját s legközelebb hozzá fog a papválasztáshoz. Bolyevce az idén téglát éget s jövőre belefog a paplak építésébe, mert már áhítozik állandó lelkész után. Ez adatok mutatják, hogy a kerület legifjabb egy­házmegyéje szorgalmasan és buzgón dolgozik. Szükség is van rá, mert a határőrvidéki evang. hivek a hosszú ideig tartozó gondviseletlenség korszaka alatt nagyon elidegenedtek az egyháztól; sok helyütt confirmatiot sem lehet tartani a nagy tudatlanság miatt. A kerület az esperesség munkáját elismeréssel fogadta s Mitrovicának 400 K-t szavazott meg. Arad-Békés területén Gyula és Békés volna missiói pont, azonban önállóan szervezni egyiket sem lehet, mert nincs törzsökös jó módú lakosság. Jobbára szegény, tanyákon szétszórtan élő hívekből áll. Arad egyházának hitoktatóra volna szüksége, hogy sokféle feladatának megfelelkessen. Csepregi György azt kívánta, hogy a kerület Arad-Békés közalapi járulékát szolgáltassa vissza hiánytalanul az egyházmegyének a missió céljára. Dr. Zsigmondy Jenő nyomban kifejtette, hogy ez a kívánság merőben ellenkezik a közalap természetével. És ha egy esperesség kivételben részesül, a többi is jön a példa után. A kerület e felszólalásra mellőzte az indítványt. A bánsági missiónak három fontos pontja van. Lúgos meggyengült, mert a református hivek kiváltak s önálló egyházzá szervezkedtek. A lélekszám 437-re olvadt le, Csukással, Karánsebessel egyiitt eléri az ezret, de e szórványok 40 km. távolságra esnek az anyától. Az imrefalvi evang. telepes község a nyo­masztó szerződés miatt elszegényedett, megsemmisült; lakóinak egy része Bulgáriába ment új, boldogabb hazát keresni, másik része Temes- és Krassó-Szörénymegyék különféle területein széledt el. A diaspórában élő hívek buzgósága megható; kivált Karánsebes vágyódik az ige után: 86-an éltek az Úr vacsorájával. Csukáson Úrnapján tartott a lelkész istentiszteletet, számos katholikus részt­vevővel. Lúgosnak hitélete is kielégítő. A jelentés Chovan Zs. missionarius lelkész lelkesedésének élő tanúsága. A ref. hívek szétválása meglehetó'ssn lehangolta a tagokat; a kerület el is határozta, hogy átír a ref. Convethez, hogy ily helyeken a különválás mind a két félnek gyen­geségére válván, azt lehetőleg akadályozza. (Részünkről nem vagyunk barátai az erőltetett szövetkezésnek. A hol féltékenység és érdekellentét fölmerülhet, az együvé tar­tozás örökös háborúsággal jár s az evangyéliomnak na­gyobb haszna van a különválásból.) — Orsova nagyob­bodott a pásztortalan Nándorhegygyei és szórványával. Ez utóbbi helyen elhalálozott a lelkész s mivel a tem­plom, paplakás nagyon megrongálódott, a hívek pedig szegények, a lelkészi javadalmat az épületek karba helyezésére használták. Végre elkészült a munka, de lel­kész, többszörös pályázatra sem jelentkezett. Nem volt más választás, mint a 115 km távolságra eső Orsovához csatolni addig, míg az Úrnak ez elhagyott szőllejébe munkás nem akad. Belső élete e missiói területnek is példás, buzgósága, áldozatkészsége dicséretre méltó. Orso­váról ugyanazt jelenti Francz Ede lelkész, a kinek apos­toli munkájáért a közgyűlés meleg elismerését fejezte ki. Igazán fölemelő, hogy e maroknyi nyáj egt/házfentartó alapot gyíijt (jelenleg 1051 ÜT), hogy idővel segélyosztó intézetektől élvezett járandósága fölöslegessé váljék s az más, szegényebb egyháznak jusson. Ez a példa megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy az igazi, élő buzgó­ság nem a nagy központokban, hanem az ilyen kicsiny seregekben lakik. A torontáli missió rendezésére nézve beható s rész­letes munkálatot adott be az egyházmegyéhez ifj. Korén Pál, törökbecsei lelkész, a ki a közgyűlésen élőszóval is támogatta tervezetét. A tervezethez térképet is csatolt, hogy a beosztást szemléltesse. A munkálattól nem lehet

Next

/
Oldalképek
Tartalom