Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 414 körben, még mindig számíthatunk. Ifjúi hévvel elmon­dott beszéde tanúsága annak, hogy habár érzi a ter­mészet kérlelhetlen törvényének azt a súlyát, hogy az évek folyamán a munkaerő csökken, de hálát adhatunk az Isten véghetlen kegyelmének, hogy az ő munkaereje, miként a mai nap is bizonyítja, engedi remélni, hogy az ő bölcs tapasztalataiban sokáig részünk lehet még. Ezt adja Isten. A másik érzés, mely betölti szívünket, az öröm. az üdvözlésnek kedves érzése. Örömmel üdvözlöm én a bányai egyházkerület főpásztorát, ft. Bachát Dánielt, Üdvözlöm mint a magyarhoni evang. egyház egyetemes felügyelője e tisztségemnél fogva, de mint a kerületnek egyik tagja is és úgy is, mint a ki tudom, hogy nehéz munkával érdemelte ki hitfeleinek bizalmát. Három fon­tos feladat háramlik a püspökre: az egyházi közigaz­gatás és kormányzás nagy munkaköre, e mellett az egy­ház közművelődési intézményeinek vezetése s a felügyelet súlyos gondokat, sok teendőt és nehéz munkát követel­nek, és a mi ennél is több és fontosabb: a vallásos élet, az egyházi élet az, a mire a legtöbb gondot kell fordítani. Mi bizalommal tekintünk Főtisztelendőséged működése elé. Nehéz az evang. lelkésznek pályája es súlyos feladatok várnak rá ; nehéz azokban a kis gyüle­kezetekben, a hol minden egyháztagnak mindennapi élete folytonos küzdelem; és nehéz ott, a hol az újabb kornak bámulatos szédítő fejlődése egymás mellé állítja a legnagyobb fényt és legsötétebb árnyat. És ezek között az a gyülekezet, a melynek élén Főtisztelendőséged szá­mos éven munkálkodik, ezt a két végletet egyesítette. Főtisztelendőséged gyülekezetében évről-évre seregei össze Magyarország legszegényebb népe és ide hozza a szegénység, a küzködés, mert itt remél megélhetni és talál ragyogó fényt ós sötét árnyat. És Főtisztelendő­séged éveken át állott élén ily gyülekezetnek és ott szerezte meg a tapasztalatokat, a melyekre az evang. lel­késznek szüksége van. Evang. egyházunk pedig püspö­két lelkésznek akarja látni, mert csak az vezethet, a ki valamely pályát alaposan ismer, ismeri teljesen annak munkakörét. A legutolsó zsinatnak törvénye szerint a püs­pök megmarad lelkésznek, hogy az egyházi élet vezetője lehessen és az egyházi közigazgatásnak és ne térhessen el a legnagyobb feladattól, a vallásos élet élesztésétől. Reménynyel tekintünk tehát főtisztelendőséged új hiva­talba lépése elé; mindnyájunk érzelmét nyilvánítom, mi­dőn Főtisztelendőségedre Isten áldását kérem. Kérem különösen én, mint egyetemes felügyelő Főtisztelendő­séged szíves közreműködését az egyházi közigatásban és a magam részéről azt felajánlom. Isten éltesse és tegye áldásossá működését. Sárkány Sámuel e két beszédre következőleg válaszolt: Nagyméltóságú és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Mélyen meghatottak, csaknem az elérzékenyedésig hatot­tak lelkemre azok a jóleső szavak, a melyekkel 0 nagy­méltósága a felügyelő úr rólam megemlékezett s a melyek­ben jobban mérlegelte az én szerény működésemet, mint megérdemeltem volna. Örökre hálás maradok Excellen­tiád jósága, bölcsesége és jóindulatú tanácsai iránt, melyekben mindenkor szerencsém volt részesülni. De a midőn hálásan és nagy szeretettel fogadom ezeket a szavakat, egy fájó húr is megrezdül lelkemben, mert a búcsúnak szavai ezek, az összeköttetés megszakításának szavai. Fáj lelkemnek, hogy nem lehet tovább szeren­csém Excellentiád közelében lenni, szeretetét élvezni, a melylyel mindenkor boldogított. Én letettem a magas mél­tóságot, a melyet az egyházkerület bizalmából birtam, letettem a munkaeszközöket és visszavonulok a szerény lelkészi lakba, hogy ott életemnek többi idejét nyuga­lomban élvezhessem. De azért nem vonulok vissza egé­szen : a kerületben meg akarok maradni, mint lelkész, együtt a testvérekkel, a kikkel 15 éven át békességben, szeretetben éltem. Nekem mindenkor kedves lesz a vissza­emlékezés azokra az évekre, melyeket köztük, velük együtt tölthettem. Fogadja Excellentiád a legmélyebb hálám kifejezését szíves szavaiért és eddigi támogatásá­ért, Adja meg az Isten Excellentiádnak, hogy ezen kerület élén még nagyon sokáig állhasson és tapasztalhassa, hogy ezen egyházkerületnek minden lelke szeretettel csügg Excellentiád személyén. A jó Isten sokáig éltesse Excellentiádat. A kerületi papság nevében Scholtz Gusztáv búcsú­zott Sárkány Sámeltől. Főtisztelendő és Méltóságos Ur! Szeretve tisztelt jó volt püspökünk! Nem mert a nyomtatott programúi úgy rendeli, s nem is mintha erre a kerületbeli lelkészi kar, t, testvé­reimtől külön megbízatást kaptam volna, mégis az ő nevökben merek Főtisztelendőséged elé lépni, azon meg­győződésben, hogy igénytelen néhány szavam, melyet a búcsúzás percében mondok, — ha utólag is — az ő helybenhagyásukkal találkozik. Püspökét, kit a lelkészi karból választ a kerület, a kerület lelkészi kara látja és bírálja talán a legelfogulatla­nabbúl, hiszen ő vér a mi vérünkből, test a mi testünkből. A lelkészi karban első sorban villanyozza fel az öröm a szive­ket, ha oly püspöke lett, a kit szeret, a lelkészet szívét üli el a bánat, a fájó érzés, ha oly püspöktől válik meg, kit szeret. Idősb lelkésztársaim mondják meg, mily leir­hatlan, igaz és nagy volt a mi örömünk, a lelkészek öröme, midőn ezelőtt 15 esztendővel majdnem egyhangú bizalommal választotta a kerület Főtisztelendőségedet főpásztorává. Hogy Főtisztelendőséget e bizalmat hogy honorálta, mutatja most, hogy püspöki székéből távozik, nemcsak a mi, az öregebb lelkészek, de az időközben lelkészekké lett fiatalabb testvéreknek, s igy hát az egész kerület lelkészi karának őszinte fájdalma, mert püspökében nem a főurat, a parancsnokot, a bölcset, a vezért egyedül, de a jóságos szelíd, mindeneket szere­tettel átkaroló hűséges atyát veszíti el. Szomorú család gyanánt állunk főtisztelendőséged előtt, kérve, vegye kegyesen tudomásul hálás és hű papsága ezen igaz ragaszkodásának kifejezését. Tartson minket atyai szívének szeretetére a jövő­ben is érdemeseknek, mint a hogy mi meg nem szűnünk az élet Urát kérni, hogy hűséges szolgáját, Fő­tisztelendőségedet, kit oly szép, magas korral megáldott, a pihenés, a nyugalom — könyörgünk az élet Urához — hosszú békés időszakában is kegyelmébe fogadja, minden bajtól és szenvedéstől megóvja, hogy ha nem is a püspöki székben, hivatalos terhek alatt görnyedve, de élete alkonyán, a családi kör áldott melegében boldog­nak tudjuk és lássuk a mi szeretett jó püspökünket sokáig. Isten áldja és éltesse! Sárkány Sámuel meghatottsággal köszönte meg a kerület papságának ragaszkodását, szeretetét s kéri őket, hogy továbbra is szíves emiékezetökben tartsák. A püspökök nevében Zelenka Pál püspök búcsúzott tőle ilykép: Püspöktársaim nevében és megbízásából nyilatko­zom őszintén, röviden, melegen. Boldogult, dicsőült Szé­kács testi és lelki erejének teljes birtokában lemondott superintendensi állásáról s ezt a bányai kerület osztatlan bizalmának tüntető nyilvánítása után sem vonta vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom