Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ Az ezen ámuló lelkészek elmentek hozzá és megkérték, mondaná meg őszintén, mi lehet az oka, hogy az ország papja, tehetsége teljes birtokában hagyja el superinten­densi állását. És ő mosolyogva hallgatta ezt a kérdést és azonnal válaszolt. Bármilyen szerény, így szólt az a lelkészi pálya, az esperesi, a superintendensi állás egyházunkban, hozzá még is kell az, hogy a ki azt elvállalja és betölti, az csillag legyen, melynek fénye, ragyogása kettős: az égből hozza a hitnek fényét és az ég felé vigye a hívek tekintetét. Ez csak addig tart, míg az illető nem veszi észre, hogy homályosúl az ő fénye. Ha ez megtörtént, menjen azonnal, hogy senki se nézzen rá, mint homályo­sulóra. Tegyetek ti is úgy. Székács ideális felfogása téged is, édes bátyám, barátom, arra késztetett, hogy püspöki állásodról lemondj. Te is beláttad azt, hogy annak a szegény, szerény püspöknek csillagnak kell lenni, a kinek osztatlan fénye, ha nincsen többé, megy vissza, nem az elfeledés homályába, hanem a kedves családi körbe, hol emlékeinek él. Téged az egyházkerület el­bocsát, nem unottat, hanem olyat, a ki hosszú élet példányképe gyanánt meg tudtad nyerni mindeneknek szeretetét s 15 éves hűséges pályafutás után csendes nyugalomba vonulsz. Székács és Te megmutattátok azt, mit követel az egyház java azoktól, a kik az ő szol­gálatára vállalkoztak s visszavonulnak, a mikor az erő fogy. Te is szerencsés voltál e tekintetben, hogy nem­csak lemondhattál, hanem azt is megélted, hogy magad adhattad áldásodat az utódra. Székács és Sárkány ezen nagy példaadása legyen az egyházkerületre biztatás, hogy a kerület java követeli, hogy nem az elgyengül­tek, hanem az erősek viseljék az ő gondját. Úgy mentél el te is. Legyen ez példaadó mindenkinek, kik az egy­ház bizalmából nehéz munkára vállalkoztak, melyet csak Istentől nyert erővel lehet elvégezni. Ily értelemben üdvözöllek most a püspökök nevében kedves bátyánk, barátunk, szeretettel melegen; ily értelemben bocsátunk el téged azon szoros kis szövetségből, melyet mi képez­tünk és meghatottan kívánjuk neked, hogy azon aranyos bíbor, mely nagy multadból életed alkonyán most is látszik, maradjon meg sokáig ezentúl is. Különben pedig vezéreljen, áldjon meg az Isten. Az új püspököt a püspökök nevében Gyurátz Ferenc püspök üdvözölte: Mélt. és főt. egyházkerületi közgyűlés! A bányai ág. hitv. ev. egyházkerület beiktatta hiva­talába megválasztott püspökét. A másik három egyház­kerület megosztja a beiktatás ünnepének örömét s e testvérszívből fakadt üdvözlést küldi általunk az egyház hajójának kormányrúdjához lépő püspöknek: „Áldott a ki jött az Úrnak nevében!" Evang. egyházunkban a hívek közbizalma választja a lelkésztársak sorából a püspököt, mint az egyházkerü­let egyik vezérét, felelősségterhes állásra. A protestáns püspöki szék nem fényre, nem uralomra vár. Egyházunk küzdő egyház, s itt a vezér a sokszor nehéz, de mindig nemes harcon nem parancsszóval, külhatalommal, hanem lelkesedésével, buzdító példával s önfeláldozásra kész­séggel egyengeti a győzelem útját. Az irányt előtte maga hitünk fejedelme: Krisztus mutatja, ki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon má­soknak, s ő követőit is így inti: „a ki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok." Kedves szolgatársunk, mint az Isten titkainak sáfára, szélesb körű munkára hivattál el; most elfoglalt álláso­don egy kiterjedt egyházkerületnek várakozása, reménye fűződik vezéri hivatásodhoz. Szent ügyet szolgálsz, de az apostol szavainak értelmében „nem úgy, hogy ural­kodjál az Úrnak örökségén, hanem úgy, mint a ki Isten seregének tüköré légy". Fogadd testvér, a testvérek üdvözletét püspöki tisztednek küszöbén. Midőn a Krisztus példája által ki­jelölt úton járva emeled a vezéri zászlót: ihlessen meg az Úrnak lelke, hogy az evangeliom szövétnekével éleszt­hesd a reád bízott körben a hitet, e hegyeket mozgató erőt, mely az apostol szerint e világot meggyőzi. Han­goztassák ajkaid az igét, a merre jársz, hathatón az izek és velők oszlásáig. Ébreszsze munkásságod mindenütt a meggyőződést, hogy a magasztos eszméknek, melyek nyitva tartják az ember előtt a haladás útját, legelső hivatott közvetítője a vallás. Ez egy fensőbb, dicsőbb világgal köt össze, fentartja a szebb jövendő zálogát: a reményt s buzogni tanít azért, a mi szent és igaz, habár ennek követése töviskoszorúhoz s Golgothára vezetne is. A gondviselés adjon erőt, hogy hű szolgája lehess az evangeliom lelkének: a szeretetnek. Egyházkerüle­teink közösen éltek át nehéz időket, ugyanazon ostrom kereszttüzében szenvedtek, a lelki szabadságot védve. A duló viharok nem téphették szét köztük az összetar­tozás érzetét. A testvériség köteléke nélkülözhetlen lesz ezután is, és mi azon tudatban nyújtunk jobbkezet, hogy mindenkor örömmel munkálsz közre az egyetértő szere­tet kapcsának tovább szilárdításán egyházkerületed s a többi kerületek között. Az egyház hatása kiterjed a társadalmi életre is, és nagy részben a vezérektől függ, hogy ez a hatás ne aggasztó, hanem áldott legyen. Az a hűség az evangeliom elveihez, mely benned mindenkor Jézus követőjét, a nemesszívű emberbarátot mutatta, az a szelídség, fen­költ gondolkozás, mely nálad a hit erejét a szeretet melegségével egyesíté s kivívta számodra a köztisztele­tet : legyen tovább is vezércsillagod. Mint a nap minél feljebb emelkedik, annál szélesb körre árasztja szét éltető fényét: kiváló állásodon sugározzék a te életed­ből, tetteidből is még távolabbra az a szeretet, mely mindeneket jól tesz, nem gyújtogatja, de megoltja a viszálynak tüzét, nem keresi az elválasztó, hanem az egyesítő pontokat, nem rombol, de épít s Krisztusnak ma is egyházunkban munkálkodó szelleméről tanúskodik. Szolgálatot vár tőlünk a haza is, mely egyházunk mellett védő paizsot tart, biztosítja számára a háborítlan békét, melynek alkotmányával az egyházunk által mindig védett lelki szabadság oly szoros kapcsolatban van. A hála szent érzelmével ragaszkodik minden nemes szív honához. Szivemelő példakép tanítanak honszeretetre Jézusnak könyei is Jeruzsálem felett. Mint eddig egye­sítve látta munkásságodban a világ a lángolást az egy­házért s az áldozatkész hűséget a hazához : ápold ezután is hatáskörödben a legszebb polgárerény virágait. Bár­mely nyelven zengjen egyházkerületed templomaiban a zsolozsma, bármely nyelven hallgassák a hívek a szent igét: a te honfiúi lelkesedésed, mint testvéreket, vezesse őket együtt áldozásra a honszeretet oltárához, hol ugyan­azon érzelem dobogtat minden kebelt. A hitnek, szeretetnek s az igazságnak követésével szolgálod méltóan a családok, az egyház, a társadalom és a nemzet ügyét. A nehéz, de szép püspöki tiszt be­töltésében kövessen áldás, kisérjen a feladat jól végzé­sének boldogító tudata. Azon óhajtással újítjuk meg üdvözletünket: hogy igen sokáig tisztelhesse a most beiktatott püspökben a bányai egyházkerület az akadályokon győzni tudó, hit­erős, lelkes vezért, az egyházkerületi felügyelő szeretett vezértársát. Nyugodjék meg mindnyájokon Istennek meg­áldó, megszentelő kegyelme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom